Az új stadion megtervezését a kor híres skót építésze Archibald Leitch - aki Glasgowtól Londonig tervezte a klubok stadionjait - végezte. Eredetileg 100 ezresre tervezték, egy oldali fedett lelátóval, három fedetlen teraszos lelátóval, de a költségek emelkedtek, még plusz 30 ezer font kellett volna. Így Davis és Leitch olyan megoldást választottak, hogy később majd fokozatosan bővíthető, fejleszthető legyen.

1910. február 19-én megnyitották a Manchester United új pályáját, az Old Traffordot, ahol 45 ezer néző láthatta a Manchester United - Liverpool összecsapást:

Az első kezdő 11: 

Harry Moger; George Stacey, Vince Hayes; Dick Duckworth, Charlie Roberts, Sam Blott; Billy Meredith, Harold Halse, Tom Homer, Sandy Turnbull, George Wall. 

A meccs egy thriller volt, Sandy Turnbull fejesével United gól volt az első az új stadionban és hárommal is vezetett a csapat, de végül 4:3-ra a Liverpool nyert. Azonban nem vette el a csapat kedvét a vereség. A sajtó és az emberek Anglia legújabb stadionjáról beszéltek. Hamarosan következett az első FA kupa döntő, az első válogatott meccs Anglia és Skócia között, folyamatosan születtek a rekord nézőszámok. (A Wembley-t csak később kezdték építeni.)

Továbbra is sok pénzt költöttek a stadionra, 1936-ban az északi oldalra is raktak tetőt, folyamatosan fejlesztették. 1939-ben máig érvényes nézőcsúcs született, az FA kupában 76,962 néző látta a Wolverhamton Wanderers – Grimsby Town elődöntőt. A II. világháború vihara nem kímélte meg a stadiont. A hadsereg hadiraktárnak nyilvánította, ám a játék azért ment tovább. A környező ipari zónában a Spitfire vadászgépekhez használt Rolls-Royce motorokat is gyártottak, a közeli vasútállomás és raktárépületek miatt a Luftwaffe számára remek célpontot jelentett a terület. 1940. december 22-én érte a stadiont az első találat, így a soros meccset idegenben az eredetileg vendégcsapat Stockport pályáján kellett lejátszani. 1941. március 11-én a korábbinál jóval súlyosabb bombázás érte a környéket és magát a stadiont is.

A Luftwaffe bombái lerombolták a terület nagy részét, a főlelátót (mai South Stand) telitalálat érte. A pálya hosszú évekre használhatatlanná vált. 

Az akkori tulajdonos, James Gibson minden befolyását bevetette, hogy a kárenyhítési bizottságtól pénzt szerezzen. Végül az illetékeseknél 22 ezer fontot sikerült kijárnia az újjáépítésre, de csak részletekben és évekre elosztva kapta meg a pénzt. A csapat addig átköltözött a Maine Roadra, amely bár szükséges lépés volt, anyagilag eléggé megterhelőnek bizonyult. A Manchester City ugyanis évi 5000 fontot kért bérleti díjként, valamint még pluszban a jegybevétel 10 %-át is oda kellett adni. 15 ezer font adóssága keletkezett a Unitednek. 

Az újjáépítés az említett anyagi nehézségek miatt csak lassan haladt, 1949-ig kellett várni, mire visszatérhetett a csapat az Old Traffordra. Az újjáépült stadionban a United 3:0-ra győzött a Bolton ellen kb. 42 ezer néző előtt. 1951-ben újabb befektetéssel helyreállították a főlelátó tetőszerkezetét, 1957-ben pedig felszerelték a világítást, így esti meccseket is rendezhettek már. A liga pályái az 50-es évek végére többnyire már rendelkeztek világítással, így 1960-ban életre kelt a Ligakupa, melynek meccseit hétközben esténként rendezték. 1958-ban a müncheni repülőgép szerencsétlenség utáni első meccsen a stadionban leírhatatlan érzelmi állapotban a túlélők és ifi játékosok alkotta csapat Jimmy Murphy irányításával 3:0-ra legyőzte a Sheffield Wednesday csapatát és egészen a döntőig meneteltek a kupában. Amikor Busby lassan felépült, müncheni kórházi ágyáról üzent a szurkolóknak akik az Old Trafford hangosbemondóján keresztül hallgatták Busby bejátszott beszédét az egyik meccs előtt. Jelen voltak a német doktorok és ápolónők, akiket a klub vendégül látott Manchesterben. Az új csapat építése mellett a stadion építése is tovább zajlott. 1959-re befedték a Stretford Endet is. A következő években a közelgő Világbajnokság miatt az északi oldalt újratervezték. Teljesen új tető lett és a régi pilléreket is eltávolították. Az új lelátó 10-10 ezer ülő és álló hellyel a Stretford Endhez képest akadálytalan kilátást biztosított. Az Egyesült Királyságban itt alkalmaztak először privát boxokat 1965-ben. Egy évvel később 3 VB meccs helyszíne volt. 

1973-ra a keleti oldalt is modernizálták, így az egész stadion fedett lett. Új eredményjelző a szurkolóknak, új étterem a vezetőségnek. A fénykorát élő huliganizmus miatt az OT lett az első stadion az országban, ahol kerítést szereltek fel a Red Army kordában tartására. A másodosztályba való kiesés sem vette el az emberek kedvét, az OT továbbra is a legnagyobb nézőszámmal bíró stadion volt. 

1985-ben a dél-keleti sarkot építették át ülőhelyesre, így már 25 ezren ülhettek összesen az 56 ezer nézőből. 1987-ben kicserélték a világítást. A '90-es évek eleje újabb nagy változást hozott. A nem sokkal korábban bekövetkezett Heysel ill. Hillsborough tragédiák és a Taylor-jelentés után kötelezően át kellett építeni minden stadiont ülőhelyessé. Ez keresztülhúzta a klub terveit, mert bővíteni akarták a Stretty-n a teraszokat. Azonban a politikusok nem akartak többé teraszokat és huligánokat látni a stadionokban. Az alábbi kép jól mutatja a régi és az új világot. Balra az elavult tetőszerkezetű, teraszos, kerítéssel elválasztott Stretford End, jobbra a kizárólag ülőhelyes, kilátást semennyire nem akadályozó modern kialakítású északi oldal, ahol kerítés helyett kamerák és stewardok őrzik a rendet. 

A reformokkal új korszak kezdődött. Az új sztár, Eric Cantona már daruval a háttérben fotózkodott Fergie-vel. Az átépítés nyomán a kapacitás 44 ezerre esett vissza, kizárólag ülőhellyel. Az 1996-os EB-re viszont bővítették az északi lelátót. 1996-ra elkészült az 55 ezres, modern, remek atmoszférával rendelkező stadion. 

A fejlesztések azonban nem álltak le. Az északi sarkok beépítésével 2000-ben 61, aztán 68 ezerre emelték a kapacitást. 2003-ban a klubtitkár Ken Ramsden szervezésében az Old Trafford otthont adott a legrangosabb kupameccsnek, a BL döntőnek. Az új Wembley építése alatt az angol válogatott is Manchesterben játszotta mérkőzéseit, a legnagyszerűbb emlék Beckham VB részvételt érő utolsó perces szabadrúgása 2001-ben a görögök ellen. 2006-ban újabb bővítés következett, 8 ezer szék hozzáadásával elérték a jelenlegi kapacitást, ~76 ezer fő láthatja a helyszínen a meccseket. A déli sarkok beépítésével az északiak mintájára hosszú távon tervben van a 95 ezerre való bővítés, a szerkezet ezt lehetővé teszi. A déli oldali főlelátó növelése is tervben volt, de a vasúti sínek, magántulajdonban lévő ingatlanok, az 50 lakóház miatt egyszerűen nincs hely és túl költséges (~100 millió font) lenne a beruházás. 

Az Old Trafford Sir Bobby Charlton által becenevet is kapott: THE THEATRE OF DREAMS. Az Álmok Színháza. Valóban az. Az 1958-as müncheni tragédia áldozatainak emlékére 1960-ban avatta fel Sir Matt Busby az első emléktáblát és a híres órát, mely örökké emlékezteti az embereket a tragédiára. Az emléktáblát a bővítések során többször át kellett helyezni illetve kicserélni. Az óra most is az eredeti helyén van. 2008-ban az 50. évfordulóra a South Stand alatti alagútat elnevezték Munich Tunnel-re, ahol „The Busby Babes” címmel kiállítás fogadja a látogatókat. Sir Matt Busby emlékét az 1993-ban Sir Matt Busby Way-re átkeresztelt stadion melletti utca és a bronzszobra őrzi. 2008. május 29-én a klub 1968-as BEK győzelmének 40. évfordulóján átadták a „Holy Trinity” alkotást, azaz a három legendás Aranylabdás játékos Law, Best, Charlton szobrát. 

Mára szinte elfeledett tény, de a Manchester United Football Club a ’80-as évek közepén rövid ideig birtokolt egy kosárlabda csapatot, a Manchester Giants-et. Tervben volt közvetlenül az Old Trafford mellett - ahol most a nagyobbik parkoló van - egy 9 000-es aréna felhúzása a kosárcsapat számára. Azonban Martin Edwards nem talált forrásokat a projekthez és végül a kosárcsapatot eladta a United. 1986-ban megnyitották a klub múzeumát is a dél-keleti saroknál, mely 1998. áprilisában az északi részre költözött át, ahol sokkal nagyobb alapterületen mutatható be a klub története. Az új trófeaterem látványa az avatóbeszédet tartó Pelét is lenyűgözte. Szintén a stadionban található a klub saját tv csatornájának stúdiója, a Red Café, a jegyiroda, az exkluzív céges boxok, étterem és konferenciaközpont és a Megastore. Az UEFA értékelése alapján az Old Trafford 5 csillagos, elit kategóriájú stadion. 

Az Old Traffordon az első gólt Sandy Turnbull szerezte fejesből a stadionavató meccsen 1910. február 19-én. 4:3-ra nyert a Liverpool, viszont később szerencsét hozott az új stadion, abban a szezonban többször nem kapott ki otthon a United. 

Az első mesterhármast Jack Picken szerezte, a Middlesbrough ellen 1910-ben, 4:1 és a negyediket is ő lőtte.  

A legmagasabb nézőszám: 1939-ben az FA kupában 76,962 néző látta a Wolverhamton Wanderers – Grimsby Town elődöntőt. 

A legalacsonyabb nézőszám 13 volt. 1921-ben egy Stockport – Leicester meccsen.

A legmagasabb nézőszám a Premier League érában: 76 098 néző a United – Blackburn meccsen 2007-ben.

Az első reflektorfényben lejátszott meccs 1957. március 25-én a Bolton ellen volt.

Az első válogatott meccset az Old Traffordon Anglia és Skócia játszotta 1926-ban, a skótok győztek 1:0-ra. 

Az első itt rendezett FA kupa döntő 1911. április 26-án volt. 58 ezer néző látta ahogy a Bradford City 1:0-ra legyőzi a Newcastle-t. Érdekesség, hogy ez megismételt döntő volt, mivel 4 nappal korábban Londonban gólnélküli döntetetlent játszottak. Összesen 3 kupadöntőt rendeztek az OT-on. 

1971 augusztusában egy korábbi Red Army rendbontás miatt két soros hazai meccsre betiltották az Old Traffordot. Az FA különösen humoránál volt, amikor az Arsenal elleni „hazai” meccsre az Anfieldet jelölte ki. Besték nem jöttek zavarba és nyertek 3:1-re Gowling, Kidd és Charlton góljaival. Egészen különös módon erre a meccsre sem Denis Law, sem a kiváló memóriával bíró Alex Stepney sem emlékeztek. 

Játszottak a stadionban krikettet, rendeztek már rögbi- és boxmeccset is, valamint újabban koncerteket is. Az I. világháború idején az amerikai katonák baseball meccseket is játszottak a pályán. 

A II. világháború alatt a brit hadsereg hadianyagraktárnak nyilvánította a stadiont.

1996-ban tartották az első esküvőt a stadionban és 2005-ben engedélyt kapott a klub temetési szertartások megrendezésére is. 

Bobby Charlton 1956. október 6-án debütált a Charlton ellen és duplázott, a 4:2-es győzelemben oroszlánrészt vállalt. Utolsó meccsét 1973. április 23-án a Sheffield United ellen játszotta.

Denis Law 14 mesterhármasából 9-et az OT-on ért el.

Wayne Rooney az egyetlen, aki a debütálásán mesterhármast tudott elérni.

1961. április 12-én 6:0-ra nyert a United a Burnley ellen. A győzelem különlegességét az adja, hogy Albert Quixall és Dennis Violet mindketten mesterhármast szereztek. Ilyen azóta sem történt. 

Legnagyobb győzelem: 1995-ben 9:0 az Ipswich Town ellen. A legtöbb gól egy meccsen egy játékostól is ezen a meccsen született, Andy Cole ötöt vágott. 

Legnagyobb vereség: 1927. szeptember 10-én 7:1-re nyert a Newcastle.

Első hazai vereség európai kupasorozatban 1996-ban történt, amikor a Fenerbache nyert 1:0-ra.

Legkülönösebb debütálás: 1925 februárjában a Leyton Orient volt hivatalos Manchesterbe bajnokira. A United éppen az ellenfél utazásának ideje alatt egyezett meg az Orient csatárának Albert Pape leigazolásáról. A szövetség gyorsan végezte a papírmunkát, így mire a vonat befutott Manchesterbe, hivatalossá is vált a csatár átigazolása. A pecsét még meg sem száradt a papírokon, Pape a vendégöltözőből átment a hazaiba, felvette a United mezt és a debütálásán rögtön gólt szerzett volt csapata ellen. 4:2-es győzelem lett a vége. 

Az eredeti stadionból mára csak a déli oldalon középen található régi játékoskijáró maradt meg. Ezt 1993 óta csak kivételes esetekben használják a játékosok. 

Az Old Traffordon egyszerre focizott 3 Aranylabdás játékos: George Best, Denis Law és Bobby Charlton.

2010-ben a hivatalos befogadóképesség 75 797 fő.