Hamarosan itt a vébé, amin számos United-játékos pályára léphet majd. De kik voltak azon manchesteriek, akik korábban már szerepeltek ezen a sporteseményen?

Az elsõ vébére 1930-ban került sor Uruguayban, ám ezen még egyetlen játékos sem képviselte a klubot. Bármennyire meglepõnek tûnhet, ez így volt az 1934-es olasz, valamint az 1938-as francia rendezésû világversenyen is. Az ezt követõ két világbajnokságot (1942, 1946) a háború miatt nem rendezték meg, legközelebb 1950-ben, Brazíliában mérkõztek meg a legjobb válogatottak, amin már manchesteri játékosok is bemutatkozhattak. Ráadásul azóta nincs is olyan vébé, amin ne lett volna ott United-játékos.

1950 - Brazília:

Két angol játékos képviselte a klubunkat ezen a világversenyen, John Aston és Henry Cockburn személyében. Nem mondhatni, hogy eredményesen tértek volna vissza nemzeti csapatukkal, hiszen mindössze három mérkõzés jutott Angliának. Csak egy gyõzelmet tudott felmutatni a gárda, Chilét sikerült legyõzniük, ám kikaptak másik két csoportellenfelüktõl, az Egyesült Államoktól és Spanyolországtól is.

1954 - Svájc:

Ismét két manchesteri játékos utazhatott a világbajnokságra, ráadásul ezúttal is két angol. Roger Byrne és Tommy Taylor szerepelt az angolok keretében. Anglia továbblépett csoportjából, miután a belgákkal 4-4-es döntetlent játszott, majd a rendezõ Svájcot 2-0-ra legyõzte. A negyeddöntõben azt az Uruguay-t kapták Taylorék, akik címvédõként érkeztek és akiket végül nem is sikerült megállítaniuk a szigetországiaknak, 4-2-es vereséggel búcsúztak a tornától. A manchesteri duó nem szerzett gólt.

1958 - Svédország:

Immár három játékost adott a vébének a United, ráadásul mind különbözõ nemzetet képviselt. Harry Gregg kapus az északírekkel, Colin Webster Wales csapatával, míg Bobby Charlton Angliával utazott Svédországba. Greggék jól kezdtek Halmstadban, 1-0-ra legyõzték Csehszlovákiát, ám három nappal késõbb Argentína 3-1-re elverte õket. Az NSZK-val 2-2-es döntetlent játszottak, így jöhetett a csoportból való továbbjutást eldöntõ rájátszás. Ismét a csehszlovákok ellen kellett pályára lépniük és bár az ellenfél szerezte meg a vezetést, végül hosszabbítás után az északírek nyertek és jutottak a kieséses szakaszba. Ott azonban nem termett babér számukra, hiszen a késõbbi bronzérmes Franciaország 4-0-val átgázolt rajtuk.

Wales is továbblépett csoportjából, a három meccsén három döntetlent elérve. Websteréknek is rájátszást kellett vívniuk a csoportból történõ továbbjutásért, ráadásul a magyarokkal, akik ellen hátrányból felállva nyerni tudtak. A negyeddöntõben 1-0-ra kikaptak a sorozat késõbbi gyõztesétõl, Brazíliától.

A legkevesebb öröm Charltonéknak jutott, akik szintén három döntetlennel rendelkeztek a csoportmeccsek után, ám a továbbjutásért folyó harcot 1-0-ra a Szovjetúnió nyerte meg ellenük, így Anglia hamar befejezte a világbajnokságot.

1962 - Chile:

Ebben az évben csupán Bobby Charlton utazhatott a világeseményre manchesteriként. A United támadója második vébéjén vett részt és végre gólt is jegyezhetett az Argentínok elleni, 3-1-re megnyert csoportmeccsen, amit egy, a magyarok elleni nagy csata elõzött meg. Utólag kiderült, ez akár a csoport rangadója is lehetett, hiszen végül ez a két nemzeti válogatott jutott tovább a 4-es jelû csoportból. A mérkõzést egyébként Tichy Lajos és Albert Flórián góljaival 2-1-re a mieink nyerték meg, hiszen Anglia gárdájából csak Flowers volt eredményes. Charltonék számára még egy gólnélküli döntetlen született Bulgária ellen, ami elégnek bizonyult a továbbjutáshoz Magyarország mögött. A negyeddöntõ azonban a verseny végét jelentette az angolok számára, Brazília ugyanis 3-1-re legyõzte õket és meg sem állt a végsõ sikerig.

1966 - Anglia:

A háromoroszlánosok legemlékezetesebb világbajnoksága, hazai környezet elõtt végsõ gyõzelemig menetelve. A Wembley majd minden meccsre közel 100 ezer embert vonzott, amikor a rendezõ ország lépett pályára. A keretükben három United-játékos is szerepelt: Bobby Charlton, John Connelly és Nobby Stiles. Gólnélküli döntetlennel kezdték a tornát Charltonék, Uruguay ellen nem sikerült nyerniük ekkor, ám ezután Mexikót és Franciaországot is 2-0 arányban gyõzték le - elõbbin Bobby Charlton is betalált - és csoportelsõként jutottak az egyenes kieséses szakaszba. A negyeddöntõben Argentína várt a házigazdákra, akik 1-0-ra nyertek, így a portugálok elleni elõdöntõ következett. Bobby Charlton két góljára Eusebio csak egyszer tudott válaszolni, Anglia pedig a döntõbe ért. A fináléban 98 ezer nézõ elõtt az NSZK szerzett vezetést, ám csak hat percig örülhettek a nyugat-németek, máris jött az egyenlítés, sõt csak bõ 10 perc volt hátra, amikor a hazaiak vezetéshez jutottak. Már-már úgy tûnt, bezsebelik az aranyérmet, ám az utolsó elõtti percben egyenlített az ellenfél, jött a hosszabbítás, Geoff Hurst azonban kíméletlen volt, szerzett még két gólt - a döntõben mesterhármast ért el - és Anglia ülhetett fel a világ trónjára. Charlton három gólt szerzett a tornán, melyen az Old Trafford is otthont adott három mérkõzésnek (Portugália 3-1 Magyarország, Portugália 3-0 Bulgária, Magyarország 3-1 Bulgária).

1970 - Mexikó:

Ismét három manchesterivel indult útnak az angol nemzeti csapat. Nobby Stiles és Bobby Charlton (aki sorozatban negyedik vébéjén szerepelt) mellett Alex Stepney mondhatta magát a világbajnokságra utazó keret tagjának. Címvédõként érkezett Mexikóba Anglia, és tovább is lépett csoportjából. A románok elleni 1-0-val nyitottak a háromoroszlánosok, majd a brazilok ugyanilyen arányban nyertek ellenük, végül 1-0-ra felülmúlták Csehszlovákiát, így második helyen léptek tovább. A negyeddöntõben NSZK következett, ám nehéz falatnak bizonyult, ugyanis Beckenbauerék hosszabbítás után 3-2-vel kiejtették a címvédõt.

1974 - NSZK:

Eljött a klub skót játékosainak kora, hiszen ezen a tornán csak Skócia válogatottjában voltak manchesteri játékosok, név szerint Jim Holton, Martin Buchan és Willie Morgan. Skócia a Zaire elleni 2-0-s sikerrel nyitott, majd a brazilok elleni 0-0 és a Jugoszlávok elleni 1-1 következett. A csoportmeccsek során tehát nem kapott ki a gárda, mégsem jutott tovább, mivel gólarányban mind a brazilok, mind pedig a Jugoszlávok jobban álltak.

1978 - Argentína:

Ismét olyan világesemény következett, amin csak Skóciát képviselte United-játékos. Ráadásul egybõl négy: Martin Buchan, Joe Jordan, Gordon McQueen, Lou Macari. Peru ellen 3-1-es kudarc, majd Irán ellen egy 1-1-es döntetlen állt Skócia neve mellett az utolsó csoportkör elõtt, amikor azzal a Hollandiával találkoztak McQueenék, amelyet három góllal kellett volna legyõzniük. Bár sikerült nyerniük, az eredmény 3-2 lett, így az Oranje jutott tovább Peru mellett. Joe Jordan egy gólt szerzett ezen a világbajnokságon. 

1982 - Spanyolország:

Norman Whiteside (Észak-Írország) mellett Bryan Robson, Steve Coppell és Ray Wilkins (mindhárman Anglia) képviselte a Manchester Unitedet ezen a világversenyen. Whiteside-ék döntetlent játszottak Jugoszlávia és Honduras ellen, majd az utolsó körben a házigazdákat verték 1-0-ra és jutottak túl a csoporton, ráadásul elsõ helyen. Szintén csoportelsõként lépett tovább Anglia is, mely három meccsébõl három gyõzelmet hozott össze. Elõször a franciákat gyõzték le 3-1-re, köszönhetõen Robson két góljának is, majd a Csehszlovákokat 2-0-ra és Kuvaitot 1-0-ra. A csoportokból továbbjutott két válogatottakat újra szétosztották, ezúttal négy 3-as csoportba, az angolok az NSZK-val és Spanyolországgal kerültek össze, akik ellen gólnélküli döntetlent értek el, ám mivel az NSZK legyõzte a spanyolokat, így az angolok csoportmásodikként kiestek. Eközben az északírek Ausztriával és Franciaországgal kerültek egy trióba, de csak egy 2-2-es döntetlenre futotta az osztrákok ellen, így õk is búcsúztak.

Folytatása következik...

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!