Egy éve ismerhettétek meg egyik kedves kollégánk és szurkolótársunk szívszorító történetét, aki nagyon komoly betegséggel harcol. Akkor a ManUtdFanatics.hu közössége bebizonyította, mennyire zseniális emberekbõl áll, hiszen sokan segítettetek.

Most, egy évvel késõbb 'visszatértünk' Juhász Dávidhoz és édesanyjához, hogy megtudjuk, hogyan alakult Dávid állapota, mi változott körülöttük.

Dávid történetét tavaly november végén mutattuk be. A történet egy olyan fiatal United drukkerrõl szólt, aki komoly vesebetegséggel küzd, azonban elképesztõ akarattal küzd azért, hogy felülkerekedjen betegségén - még ha soha nem gyógyulhat ki belõle - és elérje célját, orvos lehessen. A cikk után egy emberként mozdult meg oldalunk közössége és számtalan segítséget kapott Dávid és édesanyja. 

A történet tavalyi fejezetébõl  - és a Kossuth Rádió akkori riportjából - megtudhattuk, milyen körülmények között élnek Dávidék, milyen komoly harcot vívnak együtt a betegséggel és milyen akaraterõvel bírnak mindketten. (Szerencsére egy év alatt sokan csatlakoztak hozzánk, aki esetleg szeretné elolvasni az egy évvel korábban készült cikket Dávidról, ITT megteheti.)  

Az, ahogy Dávid próbált segíteni munkájával a ManUtdFanatics.hu oldalunkon azért, hogy friss hírekkel lássa el imádott csapatának magyar közösségét, alapvetõen is óriási elismerést érdemel. De ennél még nagyobb elismerés jár azért, hogy betegséggel harcban állva is próbálta könnyebbé tenni mások életét azzal, hogy egy kattintással friss hírekhez jusson minden Fanatikus. 

Engedjétek meg, hogy megosszak egy személyes élményt! A cikk megírása után két okból is óriási büszkeség töltött el. Az egyik okot maga Dávid adta, aki óriási akarat- és lelkierõrõl tett tanúbizonyságot. A büszkeség másik oka pedig az volt, ahogy a mi kis közösségünk - mely szerencsére egyre nagyobb - megmutatta, a nagy United-családon belül egy olyan 'Fanatics-famíliát' alkotunk, mely azonnal megmozdult beteg családtagjáért és önzetlen módon segített.

Rengetegen írtatok jókívánságokat, talán még többen fel is hívtátok Dávidékat, hogy élõ szóban is erõt adjatok nekik és nagyon sokan segítettetek különbözõ felajánlásokkal. A sok segítség nagyon jól jött a családnak, mert nehéz körülmények között éltek, élnek, de sikerült boldogabbá tennünk az ünnepeket nem csak számukra, de talán minden segítõ lélek számára is és néhány percre, néhány órára talán el tudtuk feledtetni velük a sok nélkülözést, mely hozzátartozik mindennapos harcukhoz. 

Azóta eltelt egy év, így a szerkesztõségben azt gondoltuk, megkérjük Dávidot, mesélje el, mi történt vele/velük az utóbbi hónapok során, hogy érzi magát, milyen állapotban van és mire lenne szükségük jelenleg. Most az általa írt sorokat olvashatjátok:


"Elõször is el kell, hogy mondjam, nagyon nagy hálával tartozom/tartozunk a magyar United szurkolóknak és a ManUtdFanatics.hu-nak azért, ami tavaly történt. Biztosan kijelenthetem, hogy ha nem lett volna tavaly az a cikk, akkor most nem hogy ezekrõl, de semmirõl nem írhatnék már... Még számomra, aki mindig is hittem és tudtam, hogy a Manchester United szurkolók egy igazi családot alkotnak, még nekem is hihetetlen volt, egy álomvilág, ami tavaly novemberben történt."

"Rengetegen segítettek mind anyagiakban, mind kedves szavakkal, vagy akár olyan relikviákkal, amiknek birtoklását amúgy nem is remélhettem, így büszkén viselhettem a szeretett csapatunk mezét, büszkén mutatva, hogy én is ennek a családnak a részese vagyok."

"Tavaly a rádióinterjú és - fõként - a ManUtdFanatics.hu-n megjelent cikk hatására rendezni tudtuk az elmaradásainkat. Lett újra internetünk, televízió elõfizetésünk, tüzelõnk és az elmúlt évek legszebb karácsonyát éltük át. Amiért külön nagyon hálásak vagyunk az az, hogy sokan nem csak akkor egyszer segítettek, hanem többször is, többen még egészen idén augusztusig is, nélkülük ebben az évben azt hiszem, szintén igen csúnya véget ért volna mind az én, mind édesanyám földi "pályafutása". Pláne tekintve azt, hogy mivel idén betöltöttem a 18. életévemet, így édesanyám elvesztette az ápolási díjat a helyi rendeleteknek köszönhetõen, 2 hónapig csak a támogatások és a családi pótlék volt a bevételünk és azóta sem sokkal jobb a helyzet. Édesanyám megkapta az aktívkorúak ellátásának nevezett juttatást, ami körülbelül ugyanakkora összeg, mint az ápolási díj volt, tehát még mindig igen alacsonyan van az életszínvonalunk."

"Sajnos most lassanként újra ugyanabba, ha nem rosszabb helyzetbe kerülünk, mint tavaly, mert a leírtak mellett sajnos romlott az egészségügyi állapotom is, mind a vesefunkciót jelzõ leletek, mind más téren, így az eddigi 4-6 hetente szükséges kontrollok mostanra már 2 hetente kellenek, ami nem csak lelkileg és fizikálisan, hanem anyagilag is megterhelõek, hiszen az utazás még nekünk sem olcsó, pláne mióta bevezették az ún. gyorsvonati pótjegyet, ami érvényes az összes olyan vonatra, mellyel innen el lehet jutni Budapestre, kivéve azon átszállásos lehetõségeket, melyeknél az esetek 90%-ban az ember lekési a csatlakozást. Az anyagi gondok miatt megszûnt a kábeltelevízió elérésünk, aminek hátralékát bár befizettük, így sem tudunk újat kötni, ugyanis a szolgáltató csak 24 hónapos hûségszerzõdéssel kötne újat, ami megoldhatatlan, ugyanis a szociális bérlakásnak - ahol élünk - a szerzõdése már csak jövõ tavaszig él, ráadásul ha minden tervem sikerül (gondolok itt fõként az egyetemre), akkor mennünk is kell innen, mert nem megoldható a bejárás innen, emellett nem tudjuk vállalni biztosra, hogy 24 hónapon át ki tudunk fizetni havonta tízezreket. Így jelenleg egy nem túl olcsó, és nem túl elõnyös mobilinternet elõfizetésünk van, amin csak a legalapvetõbb funkciók oldhatók meg az adatkeret miatt, így tehát az oldalon sem tudok segíteni - amit nagyon sajnálok -, illetve egy-egy meccset is csak ritkán látok."

"Emellett testvéremék sora is rosszabbra fordult, súlyos anyagi gondokkal küszködnek õk is, így tehát már õk sem tudnak segíteni, ahogy azt tették addig, míg megtehették. Munkát sajnos sem édesanyám sem én nem találtunk, intenzív keresés ellenére sem. Neki a kora a nagy hátráltató tényezõ, nekem az állapotom, illetve hogy közben még tanulok, és ha minden az álmaim szerint alakul, még sokáig tanulni is fogok. Édesapám helyzete sajnos teljesen változatlan, továbbra is munkanélküli, így õ sem tud segíteni egyáltalán, sokszor még az a csoda, hogy õ él..."

"Mint említettem, újra eléggé nehéz helyzetbe kerültünk, ráadásul a tél beálltával már tüzelnünk is kéne, de fánk nincs, így a hideg ellenére se fûtünk, vagy maximum esténként 1-2 órát, így elsõdlegesen talán arra lenne szükségünk, illetve sajnos természetesen pénzre, mert akárhogy is próbálja az ember, anélkül nem lehet megélni, pláne az egyre inkább dráguló élelmiszerárak és emelkedõ számlák mellett."

Mint látjátok, egy éve óriási segítséget nyújtott az egész közösségünk, ám engedjétek meg, hogy a ManUtdFanatics.hu szerkesztõsége ismét segítõ kezet kérjen egy beteg társunkért! Aki úgy érzi, szeretne segíteni - bármilyen apró segítséggel, legyen szó pénzösszegrõl, a Manchester Unitedhez köthetõ tárgyról, tüzifáról, vagy épp munkalehetõségrõl Dávid édesanyja számára, stb. az alábbi elérhetõségeken tudja felvenni a kapcsolatot a családdal:

Email: j.david95@gmail.com
Telefonszám: +36-70-600-81-08

Cím: 7000, Sárbogárd, József Attila utca 10/1

Tavaly többen is kértetek számlaszámot, hova tudnátok kisebb összeget utalni. Dávid nevén (Juhász János Dávid) lévõ számlaszám az OTP Banknál: 11773360-00704797
 

A ManUtdFanatics.hu szerkesztõsége büszke arra, amit tavaly ez ügyben a Fanatikusok közössége megtett és reméli, idén is sikerül jobbá varázsolni Dávidék karácsonyát. Természetesen az oldal is hozzájárul ehhez egy adománnyal.

A családnak kitartást, hatalmas lelkierõt kívánunk és nagyon hálásak vagyunk minden felajánlásért.

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!