Danny Welbeck erõsebb és jobb játékosként tért vissza az elõzõ, kölcsönben töltött szezonjából az Old Traffordra és készen áll, hogy egy csapásra meghódítsa a Premier Leaguet.

Az idei szezonkezdetedrõl csak álmodhattál, miután kölcsönbõl visszatérve a kezdõcsapatbeli helyedért harcolhatsz?

Egyértelmûen. Amikor eljön a lehetõség, akkor nem dõlhetek hátra. A felkészülési idõszak nagyon jól sikerült, mindenki kapott játéklehetõséget, én pedig úgy léptem pályára a Barcelona ellen, hogy a teljesen megszokott játékomat játszhattam. Nem igazán gondoltam azt, hogy 'ez lenne az én esélyem', csak játszottam azt, amit szoktam, és szerencsére ezt követõen a menedzser választása rám esett a szezon elsõ pár meccsén.

Biztosan kijelenthetjük, hogy megragadtad a lehetõséget. Tisztán látszott a Tottenham és az Arsenal ellen, hogy mennyire élvezed a gólszerzést, amelyeket követõen úgy érezhetted magad, hogy a legmagasabb szintre értél...

Azt éreztem, hogy végre megtaláltam igazi önmagam. Nincs annál jobb érzés, mint a Stretford End elõtt gólt szerezni. Szeretném ezt az érzés minél többször átélni.

És Tom Cleverleytõl kaptad a beadást a Tottenham elleni találatodnál - segített, hogy veled egy idõben verekedte be magát a felnõttek közé?

Egyértelmûen. Már kisgyerek korunk óta együtt játsunk. Az, hogy együtt törtük át a felnõtt és a tartalék csapat közötti gátat, az hatalmas pozitívum. Nagyon jó barátok vagyunk a pályán, és azon kívül is, remek kapcsolatot ápolunk. Együtt játszottunk az angol U-21-es válogatottban is, és mindig ketten vagyunk egy szobában elszállásoláskor. Nagyon közeli barátok vagyunk, és jól megértjük egymást a pályán. Ismeri a játékomat, és én is az övét. Ugyanazon az akadémián járta végig a lépcsõfokokat, mint én, ugyanazoknál az edzõknél, ami nagyszerû.

Igazi büszkeség lett urrá a klubon belül, miután a kettõtök összjátéka után született meg a Spurs elleni vezetõgól...

Mindeért az edzõket illeti az elismerés. A 9 éven aluli edzõjétõl, Eddie Leachtõl egészen a tartalékokat irányító Warren Joyceig - és Paul McGuinnesst is ki kell emelnem az akadémiai csapatnál, aki egy nagyon jó edzé, és valószínûleg õ tanította meg a játékhoz szükséges tudás legjavát.

A szezonkezdeted követõen nagyon csalódástkeltõ lehetett, hogy megsérültél az Arsenal ellen...

Néhány Premier League mérkõzésen kezdõként léphettem pályára, és nagyon remekül éreztem magam. Kezdtem megtalálni önmagamat, úgyhogy egy ilyen dolog lelombozó tud lenni. Amint megtörténtek a vizsgálatok, pontosan tudtuk, hogy milyen problémával állok szemben. Nem dõlhettem hátra és keserghettem. Minden egyes nap keményen kellett edzenem és követnem a fizikoterapeuta által számomra felállított programot. Ilyenkor azért kell küzdened, hogy ugyanolyan formában térj vissza, mielõtt megsérültél volna.

Mennyire volt hasznos a Sunderlandnél töltött kölcsöndidõszakot a tavalyi szezonban?

Az volt a következõ lépés a karrieremben, hogy kicsit elmenjek egy másik csapathoz, és hétrõl-hétre tapasztalatokat gyüjtsek a Premier Leagueben. Nagyon hasznos volt ez számomra, hiszen egy nagy mérföldkövet értem el a karrieremben, amely által visszatérhettem a Unitedhez, erõsebb, és jobb emberként.

Az, hogy észak-keletre kellett költöznöd, az neked fiatalként nehézséget okozott?

Az, hogy elkelllett költöznöm itthonról, nehéz volt. Egész életemben Manchesterben éltem, és kezdetben egy picit furcsa volt. De egy nagy és nagyszerû klubhoz kerültem. Volt néhány ismerõs arc, és remek barátokra tettem szert. Közel álltam hozzájuk, és még mindig tartom velük a kapcsolatot. Tényleg nagyon élveztem az ott töltött idõt, a szurkolók nagyszerûek voltak, és nem tudok eléggé köszönetet mondani nekik.

Hogyan illeszkedtél be a pályán kívül?

Távol voltam a családomtól, és a barátaimtól, szóval, amikor odakerültem, a klub sokat segített, például fõzõleckékkel. Nem voltam hozzászokva, hogy nap mint nap magamról kell gondoskodnom, úgyhogy fel kellett nõnöm a pályán kívül is. Az olyan dolgok, mint a fõzés, mosás és ehhez hasonló feladatok voltak azok, amik jobb emberré tettek.

Sokkal erõteljesebb játékosnak tûnsz, mióta visszatértél a Sunderlandtõl. Folyamatosan keményen dolgoztál az edzõteremben?

Szerintem csak arról van szó, hogy a szó szoros értelmében felnõtt emberré váltam mostanra. Férfivá lettem, és ennek vannak természetes jelei. Sokat dolgoztam az edzõteremben is, de a hangsúlyt inkább a lábaimra, nem a felsõtestemre fektettem. Ebbõl áll az egész. A fizikumom sokkal jobb lett, mielõtt elmentem.

Sokkal jobban szükséged is van a fizikumodra, mióta hétrõl-hétre emberhegyekkel kell megküzdened a pályán?

Igen, mert néhány középhátvéd akár 90 kilógrammot is nyomhat, én meg csak 70 kiló körül vagyok. Úgyhogy erõsnek kell lennem. Nem kell keménykednem, de képesnek kell lennem érvényesülnöm köztük, és úgy érzem, ez sikerül is.

Azzal, hogy részt vettél az U-21-es Európa-bajnokságon a nyár folyamán, éreztetek társaiddal valamiféle elõnyt az erõnléti állapototok kapcsán?

Három hét szabadságunk volt, ami nem olyan hosszú, mint amit a többi játékos kapott. De fiatal vagyok még, és mindig készen állok a bevetésre. Csak arra koncentrálok, hogy minél többet fejlõdjek, úgyhogy az, hogy szinte rögtön a felkészülési idõszakba csöppentünk, nagyon jó volt számunkra. Talán egy picitt fittebbek voltunk, mint a többiek abban a három hetes periódusban, de nekik meg volt még 10 napjuk azelõtt, hogy csatlakoztunk volna hozzájuk. Megkellett szoknunk az eltérõ idõzónát, azt követõen pedig újra bele kellett szoknunk a mindennapos edzések rutinjába.

Az interjú 2. része 

Inside United

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!