Taktikai Mágnestábla: Bayern München - Manchester United 4-3

Üdvözöllek Kedves Olvasó! Ma ismételten Áron gondolatait olvashatjátok a mérkőzésen történtekről. A Manchester United csapata egy szorosnak tűnő meccsen szenvedett vereséget a Bayern Münchentől idegenben. A rangadón történtek vizsgálata mellett vessünk egy pillantást a Vörös Ördögök átigazolási politikájára is!


Az utóbbi tíz esztendő ballépései

Mielőtt elkezdenénk konkrétan a meccsről beszélni, kérlek engedjetek meg nekem egy rövid kitekintőt. Szabi kiváló cikkén felbuzdulva arra gondoltam, hogy érdemes lenne beszélni egy kicsit arról, hogy mi az oka annak, hogy folyamatosan olyan játékosokat vásárlunk, akik a magas árcédulájuk ellenére nem képesek hozni az ehhez tartozó klasszis teljesítményt. 

Az előző Taktikai Mágnestábla cikkben Szabolcs már utalt arra, hogy (leginkább) a fejétől bűzlik a hal. Én ezzel teljes mértékben egyet értek. Ha összeszámolnánk, hogy hány olyan játékost vettünk az utóbbi tíz évben nagy összegért, akik a későbbiekben nem váltak be, akkor elég valószínű, hogy reggelig itt lennénk. Véleményem szerint ennek legfőbb oka a koncepció hiánya. Sokat elmond a klub működéséről, hogy csak 2021-ben nevezték ki az első sportigazgatót. 

Kicsit olyan a United az átigazolási piacon, mint egy kisgyerek a búcsúban, aki épp most kapott egy bőséges zsebpénzt a nagymamájától. Egy játékos neve épp jól pörög a sajtóban? Repüljünk rá! Úgyis jó lesz majd valamire. De az idő múlásával kiderült, hogy nem lett jó. Azért nem lett jó, mivel nem elég jó játékos? Általában nem ez volt a bökkenő, de erre is láthattunk példát. Az igazi problémát az jelentette, hogy nem vettük figyelembe azt, hogy éppen mire van szüksége a csapatnak. SAF visszavonulása óta nem volt meghatározva egyetlen igazán erős irány sem, amerre a klub haladni szeretett volna. 

 

 

Az egymást követő edzők játékról alkotott elképzelései merőben eltértek egymástól, így nem lehetett konzisztensen fejleszteni a keretet. ETH kinevezését követően éreztem először azt, hogy talán most ténylegesen elindulunk valamilyen irányba és a csapat kap egy identitást. Egyelőre ebben még most is látok rációt, azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek kételyeim. 

 

Mi történik napjainkban? 

Beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogyan is történik jelenleg a játékoskiválasztás. Szerintem már sokatoknak feltűnt, hogy az angol rekordbajnok szinte csak olyan játékosokat igazol, akiket Ten Hag ismer valahonnan. Az új szerzemények vagy az előző csapatiban játszottak, vagy valamelyik korábbi rivális csapatot erősítették (esetleg hollandok). Számomra kissé vicces, hogy még Mount is játszott ETH Ajaxa ellen a 17/18-as szezonban.

A mai élklubbok mindegyikének kiépült scouthálózata van (köztük a Manchester Unitednek is), ennek ellenére mi mégis teljes mértékben a holland szakemberre hagyatkozunk. Ten Hagnak ez az igazi feladata? Nem. Erik rossz döntéseket hoz ezen játékosok kiválasztásával? Ez változó, valaki bejött, valaki kevésbé. Ennek ellenére nem kizárólag az általa megnevezett neveket kellene szerződtetnünk. Nyilvánvalóan az segíti a menedzser munkáját, ha megkapja konkrétan azokat a játékosokat, akiket szeretne, azonban mind pénzügyileg, mind pedig a játékot tekintve kifizetődőbb lenne, ha a játékosmegfigyelők szava nagyobb figyelmet kapna.

Nézzük meg Antony esetét. Lendített a csapat játékán? Minden bizonnyal, ha támadásban nem is képes konzisztensen extrát nyújtani, védekezésben és letámadásban rendkívül hasznos. Megérte az érte kicsengetett 95 millió euro? Ez már közel sem biztos. Amennyiben nem ragaszkodtunk volna ennyire egy konkrét játékos megszerzéséhez, akkor nagy valószínűséggel találhattunk volna egy olyan hasonló profilú futballistát, akit kisebb összegért megszerezhettünk volna és akár még többet adhatott volna a játékunkhoz. Nem állítom, hogy olykor nem érdemes teljesíteni a head coach kívánalmait, de halkan jegyezném meg, hogy ha anno a Pool Kloppra hallgatott volna, akkor Salah helyett Brandt költözött volna a Mersey partra. Na, de miután kiventiláltam magam, foglalkozzunk a szerda esti találkozóval. 

 

 

Előzetes esélyek

A kezdőcsapatok láttán talán senkit nem ért meglepetés, ugyanis mindkét edző igyekezett a legjobb 11-ét felrakni a pályára. Az angol csapat kapcsán talán felmerülhetett McTominay szerepeltetése az előző mérkőzésen látottakhoz hasonlóan egy box középpálya egyik szélén. ETH azonban egy könzervatívabb megoldás mellett döntött és Pellistrit helyezte fel a pálya jobb oldalára. A hét közi találkozón Lőw Zsolt által irányított együttes a gálakezdőjével állt ki, annyi csavarral, hogy Mazraui helyett Laimer szerepelt a jobbhátvéd poszton. 

 

 

 

A meccs képe

Első féidő

Az összecsapás első 20-25 perce egyértelműen bizakodásra adhatott okot. A manchesteri gárda intenzíven kezdete az első játékrészt. Szinte végig magas, vagy középmagas letámadást alkalmazott, ami valószínűleg meglepte a bajor csapatot. Egy magasan szerzett labdát követően akár a vezetést is megszerezhették volna a Vörös Ördögök, azonban Eriksen kiszorított szögből a német hálóőrbe rúgta a labdát a 4. percben. Az idény szinte egészében nyögvenyelősen működő labdakihozatal nagyjából a játékrész feléig működött. 

 

A United egyik labdakihozatali sémája
(Kék nyíl: A labda mozgása, Piros nyíl: A United játékosok mozgása, Fehér nyíl: A Bayern játékosok mozgása)

 

Ahogy a képen is láthatjuk mindkét szélső védő magasan helyezkedett és Onananak gyakran sikerült megtalálnia valamelyiküket. A célpont legtöbb esetben Reguilon volt. A spanyolnak, mivel konkrétan nem fogta müncheni játékos, volt 3-4 másodperce lekezelni a labdát és továbbpasszolni a közel helyezkedő Rashfordnak. A brit támadóra ekkor kitámadt Laimer, így megnyílt mögötte egy üres folyosó, amit Reguilon több alkalommal is befutott. Az ilyen szituációk jelentették a legnagyobb veszélyt az első félidő folyamán a német rekordbajnok kapujára.

 

A United egyik labdakihozatali sémája
(Kék nyíl: A labda mozgása, Piros nyíl: A United játékosok mozgása, Fehér nyíl: A Bayern játékosok mozgása)

 

A másik alkalmazott építkezési séma is rendkívül hasznosnak bizonyult. Miután a Bayern kiismerte az imént tárgyalt kihozatali metódust, a United arra kényszerült, hogy valami mással próbálkozzon, mivel Tuchel csapata megváltoztatta az emberfogását, úgy hogy ne maradjanak szabadon az ellenfél szélső védői. A kameruni kapus, vagy a hátsó hármas valamelyik tagja ekkor Hojlundot vette célba magas labdákkal. Az ilyen esetekben a szélső védők elkezdtek felfutni az oldalvonal mellett, Rashford és Pellistri pedig behúzódtak a vonalak közé. A fiatal dán néhány alkalommal le tudta készíteni a játékszert az érkező Fernandes-Eriksen duó egyikének, azonban ezekből nem lett nagyobb lehetőség.

A német együttes felismerte az ezen helyzetekben rejlő veszélyforrást és a 25. perc környékén elkezdett nagyobb nyomást helyezni a labdára. Az addig 50-50% körüli labdabirtoklás átfordult a Bayern javára. Már sokadik alkalommal láthattuk azt, hogy az angol iparvárosi egyesület képes egy bizonyos ideig meglehetősen látványosan és eredményesen (már ha a meccs kontrollálása eredményesnek tekinthető) futballozni. Azonban ez a kezdeti lendület mindig alábbhagy a 30. perc környékére. Az ellenfelek rendre kiismerik a Vörös Ördögök játékát és könnyedén tudnak ellenszert találni arra. Ma sem történt ez másképp. 

 

Onana és Reguilon az első kapott gólt követően

 

A bajorok a 28. percben Sané átlövése után megszerezték a vezetést. A találkozó képe alapján ez meglepetésként hatott. A jobb szélről a pálya közepére betörő német egy Kane általi lekészítést követően a kapu közepét vette célba. A lövés nem volt kifejezetten erős, sem jól helyezett, azonban Onana mégsem tudta hárítani. André a meccs után elismerte hibáját, ami számomra egy szimpatikus gesztus, azonban ez nem változtat a gól tényén. Összességében nem jogtalan a kameruni kapus kritikája, azonban azt fontos megjegyezni, hogy bármelyik hálóőrrel megtörténhet hasonló hiba főleg akkor, ha ilyen sok lövés érkezik a kapujára. Véleményem szerint a védelem sokkal inkább okolható a vereségért, mint a kameruni párduc. A Bayern igyekezett addig ütni a vasat, amíg meleg, így a 32. percben megszerezték a második találatukat Gnabry által. 

 

Gnabry gólja
Gnabry gólja

 

A németek soron következő gólja sokkal fájóbb volt számomra. Musiala két védőnket is sikeresen megverte. Mivel Lindelöf is kiváltott az ifjú németre, így üresen maradt Gnabry, akire Martineznek kellett volna kilépnie, úgy, hogy átadja emberét Reguilonnak. Ismételten beleszaladtunk egy szélről történő visszapassz utáni gólba. Újra ki szeretném hangsúlyozni, mint ahogy már néhányszor megtettem, elengedhetetlen, hogy fejlődjünk az átmenetek levédekezésében, mivel elképesztően sok gólt kapunk az ilyen helyzeteket követően. A találatot elnézve felmerült bennem az, hogy nálunk Rashfordon kívül nincs olyan játékos, aki képes lenne egy az egyben levenni ellenfeleket a pályáról. Úgy vélem, hogy ez az egyik legfőbb oka annak, hogy az ellenfelek a játékunk kiismerését követően teljes mértékben el tudják folytani a támadásainkat. Amennyiben lenne egy Sané, Coman, vagy Musiala típusú középpályásunk sokkal több váratlan dolgot tudnánk véghezvinni a pálya középső harmadában. 

A félidő további részét teljes hitehagyottság jellemezte a Vörös Ördögök részéről, a müncheni csapat pedig nem sietett sehova, biztonságosan tartotta a labdát, így a játékrész 2-0-ás Bayern vezetéssel zárult.

 

A második félidő

A mérkőzés második felére a manchesteriek valamelyest összeszedték magukat és visszatért a meccs kezdetén tapasztalt intenzitás. Ennek eredménye egy Hojlund által szerzett gól lett a 49. percben.

 

Hojlund gólja

 

Az angol rekordbajnoknak a második félidő elején sikerült az ellenfél kapujához közel labdát szereznie és ennek meg is lett az eredménye. Egy kis területen történő háromszögezést követően az ifjú dán center talált a kapuba. A helyzet kialakításában Casemiro jelentős szerepet vállalt, mivel át tudta játszani a rossz ütemben kilépő Goretzkát, Rashford remek ütemben adta tovább a játészert a védők gyűrűjében helyezkedő Hojlundnak, aki kis szerencsével, de be tudta gyötörni a labdát a kapuba. Ezt a találatot is tekinthetjük egy kapushibának, azonban ez nem von le a gól értékéből. 

A germán csapat nem illetődött meg a góltól és azonnal átvette a kezdeményezést. Egy szerencsétlen szögletszituációt követően Eriksen kezére pattant a labda, így Kane büntetőhöz jutott, amit sajnálatos módon értékesített is. A megítélt tizenegyes véleményem szerint teljesen jogos volt, annak ellenére is, hogy a Spurs elleni meccsünkön a játékvezető nem fújt be (akkor jogtalanul) egy hasonló helyzetet. Szegény embert még az ág is húzza.

 

Eriksen kezezése

 

A müncheni csapat 3. gólját követően a United fejben teljesen szétesett. Demotivált letámadás és lagymatag védekezés jellemezte az elkövetkezendő 35 percet. A Bayern teljes mértékben uralta a játékot és úgy látszott, hogy eldőlt a találkozó. A 88. percben ugyan felcsillant egy reménysugár, ugyanis Casemiro betalált, azonban a gólt követően a Bayern azonnal reagált és egy kontra végén meglőtte a negyedik találatát. A 95. percben ugyan összejött a szépítés egy pontrúgást követően (ismét a brazil jóvolából), viszont a mérkőzés már eldőlt és ezt az angol csapat játékosai is tudták.

 

Casemiro második gólja

 

Összegzés

Úgy vélem, hogy már a rangadót megelőzően mindenki tudta, hogy a Bayern München az esélyesebb csapat. Alapvetően impozánsnak tűnhet, hogy sikerült 3 gólt rúgnunk idegenben, azonban, ha vetünk egy pillantást a játék képére, akkor már közel sem ilyen örömteli a helyzet. Szinte a meccs egészében a bajorok akarata érvényesült. A fentebb tárgyalt első 25 percet leszámítva a United nem tudta megvalósítani az elképzeléseit. Dicséretes, hogy végül sikerült három alkalommal megzörgetni az ellenfél hálóját, viszont ha végignézünk a gólokon azt láthatjuk, hogy az utolsó kivételével midegyikhez egy jókora szerencse is kellett. Rendkívül kevés felépített támadást tudtunk végrehajtani, de ez nem is akkora probléma, mivel mi egy átmenetcsapat vagyunk, nemigaz? Amennyiben ebből indulunk, akkor pedig az intenzitás hiányzott. Ha tényleg átmenetekből akarunk meccseket nyerni, akkor sokkal intenzívebb labda nélküli játékra lenne szükség, valamint folyamatosan nyomás alatt kellene tartani az ellenfelet. Sajnálatos módon ezen elemek is csak néhány rövidebb periódusban valósultak meg, így teljes mértékben megérdemelten tartotta otthon a 3 pontot a német gárda. 

Személy szerint nagyon remélem, hogy a sérültek visszatérése után jobb teljesítményre leszünk képesek, de a mai hitehagyott játék nem erre enged következtetni.

 

Források:

https://www.youtube.com/watch?v=v2xOUJOKlc4

https://www.sofascore.com/fc-bayern-munchen-manchester-united/Ksxdb#11605858

https://tactical-board.com/uk/big-football

https://www.youtube.com/watch?v=Zxn3eOzw0e4


ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!



Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!

Hozzászólások

Támogatás

Támogasd adományoddal
a ManUtdFanatics.hu működését!