Hat hónappal Manchester Unitedes pályafutásának kezdete után joggal jelenthetjük ki, hogy Lisandro Martinez óriási sikert aratott a Vörös Ördögök szurkolói körében nyári megérkezése óta.

De mitől lett argentin középhátvédünk olyan, amilyen? Mi a története?

Közvetlenül azután, hogy megérezte a siker ízét nemzeti csapatával a világbajnokságon, felkértük Lichát egy beszélgetésre a Gualeguay városában való felnőtté válásról, karakterének kialakulásáról, az apjával végzett kemény munkáról és még sok minden másról.

Szeretnék felolvasni neked egy idézetet, amit talán felismersz. "Valahányszor felébredek és elmegyek edzeni Manchesterbe, elkezdek a családomra gondolni. Hogy ne akarnék kimenni és széttépni az egész világot? Ezt az energiát teszem bele minden edzésbe és minden mérkőzésbe. Ez nekik szól, a városomban élő összes embernek, egész Entre Ríos támogatását érezzük.” Beszélj nekünk erről.
"Természetesen. A futball iránti hatalmas szenvedélyen kívül, amit szeretek, meg kell találni a motivációt is, hogy minden nap mindent beleadj. Tehát minden egyes alkalommal amikor felébredek, hálásnak kell lennem azért, hogy élek és lélegzem. És ha eszedbe jut a családod, a barátaid, a hely, ahonnan jöttél, azokra az igazán nehéz időkre gondolsz, amelyeket átvészeltél, hogy ne lennél motivált? És nyilvánvalóan megadja neked azt az energiát, azt a kis pluszt, hogy mindent beleadj az edzéseken és természetesen a meccseken is.”

Ez egy idézet tőled, amikor a világbajnoki cím ünneplése után visszamentél szülővárosodba, Gualeguayba – mit jelentett ez számodra?
„Igen, persze, hogy visszamegyek a városomba, amikor időt tölthetek a barátaimmal, a családommal, a barátnőmmel, az nagyon kedves számomra, mert ez azt is jelenti, hogy még mindig nem szakadtunk el. Segít a földön járni és emlékeztet, honnan indultál.”

Hogyan foglalnád össze azt a néhány napot, amikor otthon ünnepeltetek az egész csapattal, az összes rajongóval, családdal és barátokkal – ez valóban nagyon különlegesnek tűnt.
"Tényleg őrület volt. Úgy gondolom, hogy a legtöbbet hoztuk ki az ünneplésből, mert történelmi esemény volt a világbajnokság megnyerése. Őrület, mert történelmet írsz, ami elkísér egész életünkben, szóval nagyon jó volt ott lenni a csapattársaimmal, a játékostársak családjával, a stábtagokkal, akik a nemzeti csapat fejlesztésén dolgoznak. Szóval ez egy történelmi pillanat volt és gyönyörű mindannyiunk számára."

Vannak még barátaid és családod Gualeguayban? Milyen volt az életed ott gyerekként? Milyen emlékek törnek elő?
„Emlékszem, az életem a futball volt. Mindig volt nálam egy labda. És ha nem volt labdám, akkor vagy magunk csináltunk egyet papírból vagy ruhákból, vagy a szomszéd, vagy valaki csinált egyet. Gyerekkoromban a nagymamám házában laktam és volt ott egy udvarunk, ahol focipályát csináltunk. Emlékszem, elmentünk az unokatestvéreimmel és néhány barátommal a környékről és kivágtunk egy fát. Az ágakkal felfelé állítottuk, és így sikerült készítenünk egy kaput. És minden napot ott akartunk tölteni és focizni.”

Mennyire volt nehéz a gyerekkorod, a kisgyermekkori élmények tettek-e azzá, aki ma vagy?
„Azt hiszem, az élmények nagy hatással voltak rám. Nagyon sokat jelentenek, mert így soha nem felejtem el, honnan jöttem. Azt is gondolom, hogy van bennem valami, amivel születtem, ami valószínűleg a mentalitásom. Gyerekkoromban olyan dolgokat láttam, amiket talán mások nem, de az élet kemény, mindig vannak nehezebb dolgok, amikkel szembe kell nézned és akkor kell megmutatnod a mentális erődet. Olyan családból származom, ahol nem volt meg mindenünk. Soha semmi nem pottyant csak úgy az ölembe, de a családom mindig is sokat támogatott, sokat fáradoztak azért, hogy azzá váljak, aki ma vagyok. Aztán elkezdesz emberileg  fejlődni, dolgozol, tanulsz, tapasztalsz dolgokat. Szóval nagyon büszke vagyok mindenre, amin keresztül mentem, és ez az, ami miatt ma itt vagyok.”

Hallottuk, hogy amikor fiatalabb voltál, apád elvitt dolgozni egy építkezésre. Mesélj nekünk erről és arról, hogy milyen hatással volt rád?!
"Igen. A helyzet az, hogy fiatalabb koromban két lehetőségem volt elköltözni otthonról, de nagyon fiatal voltam. Olyasvalaki vagyok, aki szeret a családja közelében lenni. És el kellett volna mennem egy másik városban lakni. De tényleg fiatal voltam. És akkor nem voltam rendben.”

Hány éves voltál?
„Körülbelül 13. Nagyon fiatal. És a szüleim szembeszálltak velem. Apám akkoriban kőművesként dolgozott és azt mondta, ha nem focizom, akkor nem lesz belőlem semmi, így el kellett döntenem, hogy focizom, kőműves leszek, esetleg valami más... Így hát egyszer apám magával vitt. Emlékszem, hogy reggel hétkor ott kellett lennem, de elaludtam, képzeld! 10.30 vagy 11 körül értem oda és amikor megérkeztem, apám csak nézett rám. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Rám nézett és azt mondta: "Tudod, hogy ez nem neked való? Futballkarriert kell csinálnod. A futball a te világod." És ekkor döbbentem rá én is.”

Apukádon és a családodon kívül kik voltak a legnagyobb hatással rád fiatalként, ha a pályafutásodról volt szó?
„Nos, azt hiszem, a barátnőm is. A barátnőm nagy hatással volt az életemre. Ő is formált emberileg, lehetővé tette, hogy megnyissam az elmémet, de azt hiszem, sokan kulcsfontosságúak voltak ebben az értelemben, edzők, csapattársak is. Azt hiszem, mindannyian adtak nekem valamit, ami miatt oda kerültem, ahol ma vagyok. ”

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!