Ole Gunnar Solskjaer ezúttal is borsot tudott törni idegenben Pep Guardiola orra alá. Tarts velem és nézzük meg együtt, hogy sikerült megtörni a Manchester City 28 mérkőzéses veretlenségi sorozatát.

Először is hadd ajánljam a felvezető Taktikai mágnestábla cikket minden kedves Olvasónak! Alaposan feltérképeztük a ManUtdFanatics.hu hasábjain a két csapatot és lehetőségeit. Taktikai szempontból nagy meglepetést egyik menedzser sem tartogatott számunkra. Guardiola feltolta a City-t a szokásosnak mondható 4-3-3-as felállásukban, ami támadásban a 3-2-2-3 és a 3-2-5 variációkban próbálta feltörni a United védekezését. Solskjaer pedig felpakolta a 4-2-3-1-s felállást a pályára, ami védekezésben 4-4-2-es felállásra módosult.

Felállások: 4-3-3 vs 4-2-3-1

Örömteli számomra, hogy Henderson kevés megingást leszámítva nagyon magabiztos a Manchester United kapujában. De Gea hiányzásának okát bizonyára már mindenki tudja mostanra. Henderson abszolút él a lehetőséggel, ami az ölébe pottyant. Nyáron érdekes kérdés lesz a kapus poszt Manchester vörös felén. Az biztos, hogy egyik kapusnak sem áll jól hosszútávon a kispad. Egyszerűen két olyan képességű portásról beszélünk, akik nagyon sok csapatban kirobbanthatatlanok lennének. Tartom magam ahhoz továbbra is, bármennyire a De Gea kedvelők közé tartozom, hogy a spanyol kapus hadd térjen haza. Ezzel az igazolással a klub és De Gea is jól járhatna. A kérdés már csak az, hogy lesz-e klub, aki tárt karokkal várja?!

A mérkőzés nagyon sok szempontból meglepően kezdődött. A Unitedre nagyon jellemző az álmoskás kezdés, ezúttal azonban hamar nekiestek a Citynek, aminek a jutalma egy teljesen jogos tizenegyes lett. Rashford és Martial hozták össze a büntetőt.

Mondanom sem kell, hogy a Bruno Fernandes által értékesített tizenegyes teljesen Solskjaer elképzelése irányába terelte a mérkőzést. Innentől ugyanis a vendég csapat azt csinálhatta, amiben talán a legjobb. A City azonban mielőtt átvette volna a mérkőzés irányítását, még ki kellett hogy heverje azt a gyomrost. amit a mérkőzés elején kapott. Ez azonban nem ment nekik könnyen, mert a városi rivális megérezte a vér szagát. Nagyon bátran ment előre a Manchester United az első öt percben. A kérdés az, ha egy rangadón így tud kezdeni Solskjaer csapata a City ellen, akkor miért nem lehet ezt állandósítani? Utána pedig lehet védekezni és az eredményt védeni, célfocit játszani, bármit.

Ezúttal a korai gól ugyanis egyértelműen megalapozta a mérkőzés irányát, utána ugyanis "csak" elrontani kellett a City játékát. Egyébként ez annyira jól sikerült, hogy bennem az a Bajnokok Ligája elődöntő sejlett fel, amikor a United két mérkőzésen 1-0-val jutott tovább a Barca ellen Scholes óriási bombagóljának köszönhetően. Ugorjunk vissza a mérkőzés elejére. Shaw már itt megkapta az esélyt arra, hogy még jobban felhívja idei teljesítményére a figyelmet. A bátor visszatámadás eredménye egy szinte tiszta lövőhelyzet lett a City tizenhatosán belül.

Azért is volt érdekes ez a helyzet, mert a második félidőben kísértetiesen hasonló pozícióból szerezte meg Shaw a United második gólját. A két szituáció között a hasonlóság, hogy mind a két alkalommal a védők lábai között tüzelt. Alapvető különbség és talán ebben is rejlik a minőségi befejezés és a kaput eltaláló lövés különbsége, hogy a mérkőzés elején jobb lábbal, a gólnál bal lábbal tüzelt.

A második gól előtt a labda Hendersontól indult. Kiemelendő a fiatal kapus szemfülessége, tökéletesen vette észre, hogy a City elrontotta a letámadást. Shaw-t teljesen üresen hagyták amikor labdát kapott, ekkor Cancelonak kellett kilépni rá. Így viszont Rashford teljesen üresen maradt a szélen. Shaw-t dicséri, hogy nem egyből adta a labdát Rashfordnak, hanem inkább rágyorsított, így sem Cancelo, sem a besegíteni igyekvő De Bruyne nem tudta megállítani. A City legnagyobb hibája itt az volt, hogy Shaw fault nélkül vezethette rá a védelemre a labdát. A kulcs a támadásban azonban Henderson szemfülessége volt, Shaw ragyogó egyéni megmozdulásai mellett.

Cancelo effektus

A felvezetőben kiemelten foglalkoztunk Cancelo szerepével a City játékában. Solskjaer előnye meg volt abból a szempontból a városi riválissal szemben, hogy a Ligakupa párharc alkalmával már találkozott ezzel a történettel. Akkor Pep sikeresen alkalmazta ellene. A stábot dicséri azonban, hogy most teljesen ki tudták húzni a hazai csapat méregfogát. Ebben pedig Fred jeleskedett a leginkább. Ha a brazil játékos előrejátékban is legalább ilyen hatékony lenne, nem kérdés, hogy világklasszis lehetne.

Rodrit egész mérkőzésen Bruno Fernandes fékezte, ha támadásépítésről volt szó. Rashford ügyelt arra, hogy Cancelo az inverted full back helyezkedésével minél kevesebbszer kapjon labdát, Fred pedig zárta a passzsávot Cancelo oldalán, Mahrez vagy a kihúzódó De Bruyne irányába. Így a City a mérkőzés nagy részében középen nem tudott bontani.

Fred, ha kellett, akkor a védelemben tátongó lyukat is remekül tömte be. Itt érdekesség, hogy Cancelo csúszott fel egészen a támadó sorig. Shaw felügyelte Mahrezt a szélen, a brazil pedig tökéletesen vette észre, hogy Maguire és Shaw között nagy a távolság.

A támadás későbbi részében bizonyosodott be, hogy kellett Fred jelenléte Cancelo irányába. Mahrez ugyanis sikeresen játszotta be Shaw mögött levő területbe a labdát, Cancelo pedig Fred közelítése nélkül mélyen hatolhatott volna be a United tizenhatosára.

Az egész mérkőzésre jellemző volt, hogy a United teljesen megszállta a pálya közepét. A hazai csapat a vonal mellé kényszerült. Amennyire a Palace ellen kiürítette még a támadásépítéseknél is a vendég csapat a középpályát, itt teljesen a megszállás volt jellemző. A City hiába játszotta a 3-2-2-3-s felállását, egészen egyszerűen Rodri és Cancelo teljesen elszigetelődött a De Bruyne - Gündogan párostól.

A védekezésben zömében 4-4-2-es vendég felállás meghozta a várt sikert. Ha emlékszünk még a Ligakupa mérkőzésre, amelyet a City nyert meg 0-2-re, ott is hasonló volt a mérkőzés forgatókönyve, csak 0-0-s állásnál. A gond ott kezdődött, amikor a City egy rögzített helyzet után vezetést szerzett és futballoznia kellett a Unitednek. Azt tudjuk, hogy Solskjaer és a stáb tökéletesen el tudja rontani bármelyik menedzser játékát, ezen a mérkőzésen a korai vezetés pedig abszolút ennek a taktikának kedvezett.

Guardiola oldaláról a Cancelo-féle taktika olyan szinten besült ezen a mérkőzésen, hogy 0-2-nél első cserének nem egy támadó játékost hozott be, hanem Cancelot váltotta Walker. Elképesztő melót igényel az inverted full back szerepkör Cancelotól. Ezen a mérkőzésen azt láthattuk, mintha nem lenne hozzá elég éles. Sokszor tompa volt és a passzai sem minden alkalommal értek célba.

Ha egymás mellé tesszük Cancelo és Wan-Bissaka hőtérképét és statisztikáit, ott is kirajzolódik az egyértelmű játékfelfogásbeli különbség. A hőtérkép teljesen kirajzolja melyik szélső védőtől mit vártak el. Felhívnám a figyelmet Wan-Bissaka 5 labdaszerzésére, Cancelonál pedig arra, hogy 65 perc alatt 14 alkalommal többször ért labdába, mint AWB 90 perc alatt. Persze utóbbi statisztika nagyon csalóka, mert alapvetően a Unitednél is jóval kevesebbet volt a labda.

De Bruynet és Fernandest is előszeretettel szokták összehasonlítani, hiszen nagyon sokan úgy gondolják, hogy a Premier League két legjobb támadó középpályásáról beszélünk az esetükben. Ezúttal az egymás elleni mérkőzésen is meg lehetett ezt tenni. Nézzük is meg! Passzpontosságban ugyanott végeztek. De Bruyne többször ért labdába, ezt szintén a City kezdeményező felfogására lehet visszavezetni. Ami Fernandesnél jól látszik, hogy ezúttal nála hangsúlyosabb volt a saját térfelén való játék (és Rodri őrizete), míg De Bruyne szinte az egész mérkőzésen a United térfelén volt.

Nézzük meg, a City milyen lehetőséget puskázott el a rangadón. A felvezetőben kitértem rá, hogy a United nagyon nem tud mit kezdeni a tizenhatoson belüli második labdákkal, valamint a második hullámba vissza passzolt labdákkal. Korábban a beadások jelentettek megoldhatatlannak tűnő problémát. Nézzük meg milyen helyzeteket alakított ki a City.

1. Sterling tizenhatoson belüli bukdácsolása után a labda a tizenhatos előterében visszakerült a hazai csapathoz. Egy keresztpassz után távoli lövést kell védenie Hendersonnak takarásból.

2. Jesus a United tizenhatosán belül teljesen háttal a kapunak kapja meg a labdát, amit a második hullámba Rodrinak tesz vissza. Szerencsére a kísérlete célt téveszt.

3. De Bruyne tanítani való mögé kerülése után a United védelme mögé tud kerülni a City. Teljesen tudatosan a picit lemaradó Foden elé kerül a labda. Ezúton is köszönjük, hogy nem sikerült ezt a helyzetet kihasználni.

Foden Gabriel Jesust váltotta a 70. percben. A csere érdekessége volt, hogy Sterling került be a kilences pozíciójába, Foden pedig átvette a helyét a szélen. A következő témakörben két elpuskázott Sterling helyzetet mutatok meg. A koreográfia mind a két esetben hasonló. A United bal oldaláról érkezik a beadás. Egyébként ez az az oldal, ahonnan a múltban több beadást sem sikerült semlegesítenie a védelemnek. A következő két jelenetben sem sikerült, csupán Sterlingen múlt, hogy mind a kettő lehetőség kimaradt.

Összefoglalva a látottakat:

A rangadón megérdemelten nyert a Manchester United. Ezúttal a győzelmét annak köszönhette, hogy a kulcsszituációkban sokkal élesebb volt a Citynél. A stáb remekül felkészült ezúttal a városi rivális játékából. A futballhoz kell szerencse is, ezúttal a szerencse a United oldalán állt. A City a második félidőben ugyan jó pár helyzetet elpuskázott, de összességében a United akarata érvényesült.

A csapatmunka diadala lett ez a győzelem. Nagyon nagy segítség volt a korai büntető, ami igenis kedvezett a United játékának. Egy kissé meglepetés volt számomra, hogy a kontrák nem igazán ültek most a City ellen. James halványabb játékát is ennek a ténynek tudom be. Örömteli a győzelem, ami abszolút a meglepetés kategóriába tartozott most, hiába városi derbiről volt szó. Az előjelek nem Solskjaer csapatának kedveztek, ettől függetlenül nagyon fontos három pontot sikerült bezsebelni az Etihadban.

Kiemelném még, hogy az xG mutató alapján a City 1 gólt érdemelt volna. Nagyon érdekes, hogy a United átlagosan majdnem 25 passzt engedélyezett a riválisának, mielőtt megtámadta a labdást. Ezt az adatot PPDA statisztikai sorban láthatod.

Mi is az a PPDA? (Passes allowed per defensive action - PPDA) = "közbelépés előtt engedélyezett passzok". A magas letámadás intenzitásának mérésére létrehozott csapatstatisztikai mutató. Azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt engedélyez az ellenfél játékosainak a saját térfelükön a letámadó játékosok első védekező közbelépéséig (szerelési kísérlet, megelőzés vagy szabálytalanság).

Köszönöm, hogy elolvastad! Neked, hogy tetszett a mérkőzés? Sikerült a felvezetőben felvázolt dolgokat viszontlátnod a pályán a mérkőzés alatt?

Források:

https://understat.com/match/14700

https://football.instatscout.com/matches/1725061

https://www.sofascore.com/football/2021-03-07

https://www.eredmenyek.com/merkozes/YZsWyRld/#osszefoglalas

https://nagykero.wordpress.com/futball-szotar/#Passes%20allowed%20per%20defensive%20action%20(PPDA)

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!