Oliver Kay új, Forever Young címû könyve Adrian Doherty életérõl szól, ami szerencsétlen módon ideje elött véget ért, amikor beleesett egy csatornába Hága városában. Csupán 26 éves volt.

Adrian Doherty neve talán nem annyira ismerõs a Manchester United szurkolói számára, mint Ryan Giggs-é, akivel egykor csapattársak voltak, viszont akik látták játszani, úgy hiszik, hogy a fiatal játékos legalább ugyanannyira tehetséges volt, a történetét pedig mindenkinek hallania kell.

Kay élénk képet fest Doherty-rõl, a zenészrõl, a költõrõl, a focistáról, a fiúról és a férfiról. Az alábbiakban a szerzõvel készített interjút olvashatjátok.

Mikor hallottál elõször Adrian Doherty-rõl, és mi vett rá arra, hogy könyvet írjál a történetérõl?

2011 elején, egykori Manchester United ifjúsági játékosokkal beszélgettem egy klubbal kapcsolatos cikk kutatómunka részeként, amikor az egyikük megkérdezte, hogy hallottam-e már Adrian Doherty-rõl. Azt mondta, hogy 16-17 évesen "Doc" ugyanolyan jó volt, mint Ryan Giggs, és legalább ugyanannyira tehetséges, mint bármelyik játékos, akikbõl a késõbbiekben szupersztár lett. Az igazat megvallva, valami rémlett, hogy 20 évvel korábban már hallottam a nevét, de fogalmam sem volt, hogy meghalt. Szinte semmit sem lehetett találni róla az interneten, ez pedig még jobban felkeltette a kíváncsiságomat.

Egyre több kérdés merült fel bennem, majd meglátogattam a családját Strabane-ban (Észak-Írország), hogy lehetõleg mindent kiderítsek, amit csak lehet, a fiú életérõl és személyiségérõl, ami nagyon messze állt a focistákról alkotott sztereotípiáktól - Adrian ugyanis verseket és dalokat írt, és a belvárosban utcazenélt, amíg a csapattársai az Old Traffordon voltak. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan történet, amiról írnom kell.

Valószínûleg a legkézenfekvõbb kérdés, amire az emberek tudni akarják a választ, egészen egyszerû: Mit gondolsz, mennyire volt jó játékos?

Sajnos sohasem láttam játszani, így mások beszámolóira kellett támaszkodnom. Adjak egy kis ízelítõt? Ryan Giggs azt mondta, hogy "hihetetlen" volt a srác. Gary Neville úgy jellemezte, hogy "egy másik világból érkezett". Tony Park, a United ifjúsági csapatainak szakértõje szerint olyan volt, mintha Ryan Giggs-t, Andrei Kanchelskis-t és Cristiano Ronaldót láttuk volna egy személyben, és szerintem ez mindent elmondt.

Sir Alex Ferguson szerint "egy olyan fiú volt, aki a legelképesztõbb technikával rendelkezett, de akkor tûnt a legboldogabbnak, amikor a gitárjával, verseivel és a könyveivel foglalkozhatott". Szerintem Ferguson foglalta össze a legjobban, hogy milyen is lehetett Adrian valójában. Mindenki azt mondja, hogy Doherty hihetetlenül tehetséges volt - legalább annyira, mint Giggs - de a személyisége és a hobbijai, nem passzoltak egy focistához. Mindezek ellenére, gyorsan haladt felfelé a ranglétrán.

Õ és Giggs fej-fej mellett haladtak azt illetõen, hogy melyikük fog elõször debutálni az elsõ csapatban. A tervek szerint mind a ketten a keretben lettek volna azon az Everton elleni meccsen, amikor Giggs debütált 1991 márciusában, viszont Adrian két héttel a mérkõzés elött térdsérülést szenvedett...és sajnálatos módon sohasem épült fel. Giggs és Doherty karrierje, valamint élete, két különbözõ irányba ment.

Vannak róla videók, felvételek? Ha nincsenek, ez milyen kihívást jelentett a könyv megírásában?

Sajnos nagyon kevés olyan felvétel van, ami akció közben mutatja be a fiatal tehetséget, viszont ez a könyv nem is igazán arról szól, hogy a pályán zajló eseményeket részletezné. Doherty játékstílusának és a pályán mutatott teljesítményeinek leírását azokra bíztam, akik élõben látták játszani, viszont sikerült szert tennem, egy olyan kézikamerás felvételre, amin gitározik és a csapattársaival szórakozik Manchesterben.

Ez volt az elsõ alkalom, hogy egyáltalán beszélni hallottam, és azután, hogy beszéltem egy csomó emberrel, olyan betekintést nyerhettem a személyiségébe, amire azelött nem volt lehetõségem. A könyv a személyiségérõl és az életérõl szól, nem pedig arról, hogy milyen gólt szerezhetett volna az elsõ csapatban a Liverpool ellen.

Úgy látszik, hogya alapos kutatómunkát végeztél. Mi volt a benyomásod, szívesen beszéltek róla az emberek?

Igen, nagyon is. A családja és barátai rendkívûl segítõkészek voltak, de Adrian sok egykori csapattársával és egykori kollégáival is felvettem a kapcsolatot, sokan közölük nem is tudták, hogy mi történt vele, és nem tudták megérteni, hogy miért írok róla könyvet. Azok közül, akikkel Prestonban és Galway-ban találkozott, miután távozott a Unitedtõl, nagyon meglepõdtek, amikor elmondtam, hogy profi labdarúgó volt. Sohasem árulta el nekik!

Az egykori csapattársai legtöbbje azt mondta, hogy nem ismerték olyan jól, majd azon kapták magukat, hogy már legalább egy órája róla beszélnek, egyre több mindenre emlékezve, úgy elmélkedve a személyiségérõl és különcségérõl, mint ahogy még sohasem tették azelött. Nagyon kevesen érezték úgy, hogy jól ismerték, viszont mindenki szeretettel beszélt róla.

Az embereket általában érdekli egy elveszet tehetség története, de sajnos most többrõl van itt szó, egy elveszett életrõl...

Sajnos ez így igaz. Végig arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha happy enddel végzõdne a történet, de Adrian a 27 születésnapja elött meghalt. A haláláról, a temetésérõl és az arról szóló fejezeteket, hogy miken kellett átmennie a családjának az elmúlt 16 évben, nagyon nehéz volt megírni.

Néha azt éreztem, hogy egy misztikus karakterrõl írok, akit beleszövök egy olyan "túl szép, hogy igaz legyen" történetbe, amit már mindenki ismer, viszont amikor ott állok a sírja fölött Strabane-ban, vagy a szüleivel, a testvéreivel és a barátaival beszélek, akkor keményen arcba csap a valóság. Az elmúlt 16 év nagyon nehéz volt a családja számára, ezért õszintén remélem, hogy ez a könyv valahogy segíteni tud majd nekik egy kicsit.

A United ifjúsági csapata 1990 áprilisában. Doherty az elsõ sorban, labdával.

Volt ami nagyon meglepõ volt számodra (különösen amikor Doherty életének kései szakaszáról végeztél kutatómunkát), amíg ezen a könyvön dolgoztál?

Volt, de nem akarok sok mindent elárulni a történetrõl, viszont bõven találunk majd meglepetéseket és váratlan fordulatokat. Ez minden, csak nem egy újabb szokásos történet egy focistáról, akinek azelött véget ért a pályafutása, mielött felért volna a csúcsra. Egy dolog ami viszont nagyon meglepett, az volt, hogy milyen jól írt - néhány verse és dala a könyben is megtalálható. Csupán hobbi szinten írt, komolyabb ambíciók nélkûl, de nagyon tehetséges volt, jól bánt a szavakkal.

Egy másik történet, amit szórakoztatónak találtam, az volt, amikor 1992 nyarán elutazott New Yorkba, ahol koncerteken lépett fel East Village-ben, mindezt annak a reményében, hogy valamelyik stúdió majd szerzõdést köt vele. Bele sem merek gondolni, hogy mit gondolt volna Sir Alex Ferguson ha tudott volna errõl...

Végezetûl, mit vársz a könyvtõl?

Természetesen szeretném, hogy az emberek élvezzék amíg olvassák, viszont abban reménykedem a legjobban, hogy segíteni fog a családnak. Nem arról beszélek, hogy le tudják zárni az életüknek ezt a szakaszát, hanem arról, hogy egy olyan sztori, amirõl sokáig szinte egyáltalán nem beszéltek, végre megismerhetõ legyen a lehetõ legtöbb ember számára. Elképesztõ történetrõl van itt szó, nem azt mondom, hogy az én könyvem lett elképesztõ jó, hanem azt, hogy Adrian története rendkívûl érdekes. Azt kívánom, hogy bárcsak életben lenne, hogy most egy saját maga által írt könyvet olvashassunk.

A könyv magyarul nem jelent meg, a Forever Young: The Story of Adrian Doherty, Football's Lost Genius címû könyvet, angolul, erre a mondatra kattintva tudjátok megvásárolni.

skysports

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!