A Manchester United ügyvezetõ-igazgatójának volt egy teljes éve ahhoz, hogy elfeledje elõzõ nyári bénázásait, eddigi lépéseivel pedig néhány piros pontot is zsebre tehetett a nyár eddigi részében.

Egy olyan emberbõl, aki szinte úgy tûnt, csak az érdekli, a Manchester United részvényeinek értéke miként növekszik, Ed Woodward ázsiója egyértelmûen növekszik.

A Vörös Ördögök ügyvezetõ-igazgatója nem igazán került közel rögtön a szurkolók szívéhez, amikor azon véleményének adott hangot azt követõen, hogy tavaly nyáron átvette elõdje, David Gill örökét, hogy a klub attól még lehet kereskedelmi szempontból sikeres, hogy a pályán a trófeák begyûjtése esetleg elmarad.

Ez, és a nem éppen erõs kézzel vezérelt tavaly nyári átigazolási idõszak miatt Woodwardnak töménytelen mennyiségû munka szakadt a nyakába, hogy eloszlassa a United jövõjével kapcsolatos félelmeket, amelyek leginkább arra vonatkoztak, hogy kezei között nincs biztonságban a klub mûködése.

De milyen nagyot változhat a világ egy év alatt.

Woodward ugyanis beleekezdett a korábban számára eléggé nagy hiánycikként jelentkezõ képzeletbeli piros pontok gyûjtögetésébe, és bár a United szurkolói még továbbra sem állnak készen arra, hogy hõsként kezeljék, a dolgok kezdenek sokkal rózsásabbá válni a klub vezetõje számára a tavalyi kudarcokat követõen.

A klub állítólag 200 millió fontos erszénye tartalmának nagy nevû igazolásokra való elköltésével ugyanis máris egészen más megközelítésben beszélnének róla a mindenkori nagyérdemûnél.

De eközben, Louis van Gaal világbajnoki sikere a holland válogatottal - a holland menedzser döntõt játszhat csapatával, ha ma legyõzik Argentínát - azt jelentheti, hogy gyorsan egy még lenyûgözõbb tollként ékeskedhet Woodward kalapján a 62 éves szakember megszerzése, és késõbbi sikere.

Egy évvel ezelõtt Gill utódja, mint az átigazolásokért felelõs személy a klubnál, elkezdhette érezni feladata súlyát, miközben a klub éppen Bangkokba készült 2013-as felkészülési túrája kezdéseként, és egyben a David Moyes-éra rajtjaként. A United megérkezve Thaiföldre sajtótájékoztatót tartott, ahol Moyes, mint elsõ ilyen esemény a klub alkalmazottjaként, kijelentette, soha nem volt számukra cél Thiago Alcantara megszerzése a Barcelonatól.

A Vörös Ördögök már régóta dolgoztak az ügy nyélbe ütésén, Moyes azonban állítólag nem volt meggyõzõdve a játékos képességeit illetõen. Pedig a spanyol játékos potenciális leigazolása még a legtöbbet látott szurkolókat is lázba hozta, és úgy tekintettek rá, mint egy olyan fiatal, aki végre ráncba tudja szedni a csapat egyébként évek óta gyengélkedõ motorját, a középpályát.

Egy héttel azt követõen, hogy a United megkezdte túráját, bombaként robbant a hír, hogy Thiago az Old Trafford helyett Münchenbe vette az irányt és aláírt a Bayern Münchenhez. Akármilyen indok is vezetett ahhoz, hogy Thiago Németországba szerzõdjön, a United szurkolók nem teketóriáztak, és szinte azonnal felkoncolták Woodwardot a közösségi média felületein.

A színfalak mögött eközben Moyes óvatos puhatolózása azt illetõen, hogy kit igazoljanak le, egyre inkább kezdett problémává válni a gyors döntéseket igénylõ modern kori átigazolási piacon. Amíg a United újdonsült menedzsere ugyanis a lábát lógatta, a nyár gyorsan elment anélkül, hogy egyetlen új névvel is erõsödött volna a játékoskeret - amellyel nem csak türelmetlenné, de mérgessé is tette a szurkolókat.

Végül úgy zárult az átigazolási idõszak utolsó napja, hogy egyetlen túlárazott játékos 27.5 millió fontért való megszerzését tudták felmutatni Marouane Fellaini személyében, ez pedig egyet jelentett Woodward céltáblává válásával szurkolói körökben. Nem Moyes, hanem az õ feje volt ott a nyilak kereszttüzében. A szurkolókat az se érdekelte, hogy korábbi szerepében a klub éves kereskedelmi bevételeit több mint 70 millió fonttal növelte.

A külsõ szemlélõ számára ugyanis nem jelent dicsõséget egy dél-kelet ázsiai édesipari vállalattal, indiai gumigyártóval, vagy thaiföldi motorgyártóval kötött partneri szerzõdés megkötése, ha közben nem tudod a legjobb játékosokat magadhoz édesgetni.

Woodward ezt követõen némileg javította a hibáját, amikor a téli átigazolási idõszakban sikerült szerzõdtetnie a Chelsea kegyvesztett karmesterét, Juan Mata-t klubrekordot jelentõ 37.1 millió fontért. Nagynevû igazolás a riválistól - akit ráadásul a nyáron a szurkolók az egyik legjobban szerettek volna a csapatban látni - és Woodward máris elkezdett saját megítélése lejtmenetének megálljt parancsolni.

Ettõl függetlenül a szezon katasztrofális véget ért.

Szerencséjére Moyes kinevezésének balhéját nem neki kellett elvinnie - egyértelmûen honfitársának, Sir Alex Fergusonnak tulajdonították a hibás döntés meghozatalát. Õ volt számára a "Kiválasztott", de a megfelelõ utódnak vélt Moyes eredményei, és a csapat játéka meredek zuhanásba kezdtek.

Woodwardnak tulajdonították, hogy a tulajdonos Glazer-családdal közösen idõben meghozták a leváltásáról szóló döntést, miután számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a probléma nem fog magától megoldódni. A szenvedõ skót eltávolítására végül áprilisban került sor, a reflektorfény pedig szinte azonnal az ügyvezetõ-igazgatóra szegezõdött, hogy képes lesz-e a megfelelõ utód megtalálására.

Ezúttal nem volt egyemberes döntõbizottság, de Woodward alaposan szerepet játszott Louis van Gaal kiválasztásában. Miután pletykák szóba hozták Pep Guardiola, Jose Mourinho és Carlo Ancelotti neveivel is a klubot, a holland szakember kinevezését nem követte olyan vad, és széleskörû örömujjongás, miután még mindenki a traumatikus szezonzárás hatása alatt állt még.

Mindazonáltal Van Gaal önéletrajza lenyûgözõ, és a szurkolók is elkezdték egyre lelkesebben fogadni. Woodward "Kiválasztottja" pedig az azóta eltelt hónapokban egyre inkább a United elsõ emberének mesteri húzásává kezd avanzsálni, Ed kalapjának tollai pedig lassan, de biztosan kezdenek egy indián törzsfõnök kinézetére hasonlítani.

Megítélése az elõzõ hónap végén pedig három napon belül még nagyobb ütemben javult.

Miután a szurkolók ismét kezdtek türelmetlenek lenni az új játékosok érkezésével kapcsolatban, június 26-án bejelentették Ander Herrera 29 millió fontért való leigazolását. Mindössze 24 órával késõbb pedig az angol válogatott szélsõ védõje, Luke Shaw is a Manchester United mezével pózolt, 27 millió fontos árcédulával a nyakában.

Csak két nap telt el, és Louis van Gaal a negyeddöntõbe kormányozta Hollandiát a mexikóiak thrillerbe illõ legyõzésével. Ha Woodward elmondhatná magáról, hogy szerzõdtetett egy világbajnokot a kispadra, Van Gaal pedig magával hozza Arjen Robbent, Mats Hummelst, Angel Di Maria-t és Arturo Vidalt - vagy csak ezek közül néhányat - akkor a gazemberbõl hõssé való avanzsálódását befejezettnek nyilváníthatjuk.

MEN

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!