Taktikai mágnestábla: Honnan ered a 4-4-2?
A ManUtdFanatics.hu új sorozatában az olvasók által nagy népszerûségnek örvendõ futballtaktikai kérdésekkel foglalkozunk.
A futballtaktika eredetétõl elindulva a United által alkalmazott rendszereken keresztül és a fontosabb mérkõzések taktikai elemzéseivel foglalkozó sorozatunk elsõ részében lássuk, hogyan is alakult ki a 4-4-2!
Az edzõk és a játékosok számára egyaránt fontos az egyes játékosok csapaton belüli szerepének tisztázása, a szerepek hogyan illeszkednek egymásba, hogy elérjék a játék célját, amely nyilván nem más, mint hogy minél több gólt lõjenek, ugyanakkor az ellenfelet megakadályozzák a gólszerzésben.
A felállás alapja, hogy hol helyezkednek el a játékosok a pályán és általában követnek-e valamilyen rendszert. Jóllehet a labdarúgásnak ideális esetben mindenkor gördülékenynek és ötletgazdagnak kell lennie, de a fegyelemnek fontos szerep jut a játék során. A játékosoknak, meg kell tartani az edzõ által elképzelt formációt, vagyis a felállást.
"A Manchester Unitednél a játékos a legnagyobb érték, éppen ezért követelni is kell tõle! Úgy foglalkozz a játékossal, hogy az csak két dologra figyeljen: hajtsa végre az utasításokat és tisztelje benned a szakembert." -SAF-
A játék kezdetei óta azonban egyre több, rendszernek még nem nevezhetõ "labdázás" alakult ki, eleinte nem sok, vagy egyáltalán semmi módszeresség nem volt tapasztalható abban, hogy miért és merre futkosnak a pályára lépõ játékosok, hiszen kezdetben még egyértelmûen meghatározott posztok sem léteztek. Ekkoriban elsõsorban az egyéni ügyességé volt a fõszerep.
Az évek során a játék egyre kifinomultabbá vált, fokozatosan kezdtek alkalmazni a szabályokat is (pl. a lesszabályt). Eleinte a soktámadós taktika érvényesült, gyakran két védõjátékoson kívül mindenki támadta az ellenfél kapuját, ekkor alakultak ki az elsõ "igazi" csapatfelállások: 1-1-1-8 majd 1-1-2-7 késõbb 1-2-2-6.
A futballtaktika elsõ forradalmát annak fölismerése jelentette, hogy a passzolás révén a labda sokkal hamarabb eljuttatható az ellenfél kapujához, mintha azt egy játékos vezetné végig a pályán. E tapasztalatnak köszönhetõen fejlõdött ki a kétszer két hátvédes, majd nem sokkal késõbb a harmincas évekig szinte mindenhol kizárólagosan alkalmazott piramisformációt a 2-3-5. E lapos passzokat preferáló piramisalakzat a védekezés növekvõ fontosságáról tanúskodott.
A századforduló után kezdett elterjedni a 2-3-5-ös felállás, amelyben az egyéni támadást és cselezést átadásokkal kombinálták, ami valóságos gólözönt eredményezett. Az 1925-ös lesszabály módosítása nyomán pedig kialakult a "WM" formáció: azaz az 1-3-2-2-3.
Az 1-4-2-4-es rendszert már az 1958-as világbajnok brazil csapat elõtt létrehozta és alkalmazta az ötvenes évek magyar csapata, melynek mindent elsöprõ hatékonysága ma már csak legenda.
A maga teljességében elõször 1953-ban, az olaszok ellen alkalmazott felállás legfontosabb szereplõje a hátravont középcsatárt játszó Hidegkuti volt, aki így a középpályás Bozsik mélységébõl indult – teljesen összezavarva ezáltal az õt semlegesíteni hivatott középhátvédet. Emellett a magyar csapat taktikai kelléktárában számos egyéb elem is szerepelt. Ilyen volt például a formációk (WM, 4–2–4, 1–3–3–3) tudatos váltogatása.
Az Aranycsapat játéka annyira kiismerhetetlen volt ellenfelei számára, hogy rendszere csak utólag vált a futballvilágban egyértelmûvé. Megkockáztatható: az Aranycsapat játékstílusa és taktikája magában hordozta a késõbbi 4–3–3-as és 4–4–2-es formációk csíráját is. Hallgassuk, hogyan vélekedett errõl a kérdésrõl, maga Sir Alex Ferguson!
Új elemnek számított a szélsõk gyakori hátravonása, a sok helycsere a támadósorban (aminek köszönhetõen a balszélsõt játszó Czibor olykor a jobb szélen, a középpályást játszó Bozsik meg olykor a balösszekötõ helyén tûnt föl), a hátrahúzott középfedezet (Lóránt) alkalmazása vagy a gyakran kifutó, negyedik (ötödik?) hátvédként játszó Grosics. S akkor még egy szót sem szóltunk a perdített kényszerítõ átadásokról, a játékosok improvizációs készségérõl vagy a futballzsenik labdamûvészetérõl: Puskás bal lábáról, Kocsis fejérõl, Bozsik centiméterre pontos nyolcvanméteres átadásairól.
A 4-4-2 alapformáció a legalapvetõbb felállás, azaz a menedzserek 99 százaléka ezt fogja választani az elsõ meccsén.
-Elõnye: hogy a maximumot tudod kihozni a sokoldalú játékosaidból. Továbbá a belsõ középpályások és a védekezõ szélsõ védõk, ami kiküszöböli az ellenfél erõsségeit, a támadásai pedig elsõsorban a szélekre korlátozódnak
-Ereje: jó, homogén védelem, erõs támadás a széleken, jó középsõ támadás.
-Gyengéje: gyengébb középpálya.
"A csapatjáték felépítése, a taktika számomra szent. Ezen áll vagy bukik a mérkõzés sorsa. Alapelvem: játsszuk be a pálya egész területét. A támadójáték híve vagyok, amelyet elsõsorban a játéktér széleinek kihasználásával igyekszem megoldani. Kockázatos „széthúzni” a játékteret, de ha „labdabiztos” játékosaid vannak, akkor ez technikailag és taktikailag megoldható. Az a tapasztalatom, hogy a labdát többet birtokló csapat akarata érvényesül a mérkõzéseken, erre igyekszem is felkészíteni a játékosaimat. Játszó hátvédsor, szélsõkkel operáló agresszív, ritmusváltásos támadó játékfilozófia." Az UEFA szakmai lapjában a The Technician-ban nyilatkozta SAF.
Sorozatunk következõ részében Sir Alex játékfilozófiájáról, és a United által alkalmazott taktikáról olvashatnak majd az érdeklõdõk.
Források:szentkoronaradio.com,Futball Enciklopédia,footballtop21.com
ManUtdFanatics.hu
Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!
Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!
Hozzászólások
Támogatás
Kapcsolódó hírek
TV műsor
Manchester United - Bournemouth
Premier League, 17. forduló