Az ír védõ - aki sokak szerint a legtöbbször összevarrt fejjel rendelkezik a futball történetében - életét és vérét adta volna a Unitedért a csapatnál eltöltött 10, emlékezetes éve alatt.

Az átigazolásom 1978. februárjában igazoltam a Unitedhez. A United legendás ír megfigyelõje, Billy Behan figyelt fel rám, amikor a Dublini Egyetem már végzett hallgatóiból álló Pegasus nevû csapatában játszottam. Próbajátékra hívtak és néhány nappal késõbb Dave Sexton menedzser szerzõdést ajánlott nekem. Abban az idõben kelta futballt is játszottam, amely sok szempontból az elsõ számú sportág volt számomra. Nagy döntés volt számomra, hogy feladjam a kelta futballt, azzal, hogy a Unitedhez igazoljak.

A bemutatkozásom két héttel az 1979-es FA kupa döntõje elõtt történt meg, amikor Dave Sexton a kevesebb játéklehetõséget kapó csapattagoknak szavazott bizalmat a Southampton elleni 1-1 alkalmával. Véletlet egybeesés, hogy a második Unitedes meccsem is a Szentek ellen volt, a következõ szezonban az Old Traffordon, ahol 1-0-ra nyertünk.

Kedvenc mérkõzésem nem lehet más, mint amikor legyõztük a Diego Maradonával és Bernd Schusterrel felálló Barcelonát 3-0 arányban az Old Traffordon [1984. március 21-én], úgy hogy elõtte 2-0-ra kikaptunk a Nou Campban. Azon az estén a stadion atmoszférája lenyûgözõ volt, amely olyan élményt jelentett számomra, amelyet soha nem felejtek. A közönségünk tudta, hogy mögöttünk kell állniuk, és az a hangzavar, amit ott csináltak, az egészen egyszerûen fenomenális volt.

Kedvenc gólom vitán felül az, amikor az Old Traffordon a Manchester City ellen találtam be az 1-1-es döntetlen alkalmával [1982. febrúár 27-én]. A tizenhatoson belülrõl fejeltem John Gidman beadásából. Betalálni egy ilyen rangadón igazán különleges.

Legkeményebb ellenfelem a liverpooli Ian Rush és Kenny Dalglish volt, akik az én idõmben a legrettegettebb csatárok voltak, de ironikus módon, soha nem okoztak nekem problémát. Azonban az Evertonos Graeme Sharp gyakran okozott számomra fejfájást - mindig azt gondoltam, hogy sokkal jobb nálam. Nagyon jó játékos volt, aki a levegõben és fizikálisan is nagyon erõs volt, és gyakran szerzett gólt ellenünk.

A csapat, amelyet a legjobban szerettem legyõzni Ez a Liverpool volt, mert a legtöbbször õk nyerték meg a bajnokságot akkoriban, nekünk pedig már évek óta nem sikerült. Nagyon nagy rivalizálás volt, ahogy ma is, hasonló felállással, mint manapság, amikor a United nyeri a bajnokságokat legtöbbször, a Liverpool pedig már 1990 óta képtelen erre.

A legjobb játékos, akivel valaha együtt játszottam bizonyos szempontból Bryan Robson - õ volt a legsokoldalúbb játékos, akivel valaha pályára léptem. Mindene megvolt - nagyszerû futballista volt, bejátszotta az egész pályát, vezér, példakép volt a pályán, tudott védekezni és gólokat szerezni is, emellett pedig egynél több pozícióban is otthonosan mozgott. 

A legjobb barátom a Unitednél A kezdetekben az ír fiúk, Paddy Roche, Ashley Grimes és Jimmy Nicholl voltak; késõbb Paul McGrath, Norman Whiteside, Gordon McQueen és Bryan Robson.

A legkedvesebb Unitedes emlékem Ez mindenképpen az 1983-as, és 1985-ös FA kupa gyõzelem kell, hogy legyen. Az újrajátszásban 4-0-ra megnyert döntõ a Brighton ellen, majd az Everton ellen 85'-ben - ami úgy is nagyszerû emlék, hogy kiállítottak! Mindkét finálé nagyszerû volt, különösen, amikor hazatértünk és találkozhattuk a szurkolókkal a városközpontban.

Elhagytam a Unitedet, amikor Sir Alex Ferguson felhívott, és azt mondta, 32 éves vagyok, ezért az 1987/88-as szezon végén ingyen távozhatok. Szerencsére az ír válogatottal játszhattam az Európa-bajnokságon azon a nyáron, ezért a spanyol Sporting Gijon szerzõdést ajánlott nekem. Közel két évig játszottam ott. Nagyszerû élmény volt különbözõ játékstílusban játszani olyan csapatok ellen, mint a Real Madrid és a Barcelona, és megszokni egy új kultúrát és életstílust.

Amit tanultam a Unitednél Még zöldfülû voltam, amikor a klubhoz érkeztem, de az edzõi stábtól sokat tanultam. Rengeteg tanultam, hogy nagyszerû játékosoktól tanulhattam - olyanoktól, mint Martin Buchan, Sammy McIlroy, Ray Wilkins és Joe Jordan. Szélsõ bekk posztján játszottam, amikor ide jöttem, de késõbb középhátvéddé avanzsáltam.

Mit jelent számomra a United Van néhány szezonbérlet a tulajdonomban az Old Traffordra, és amikor a lelátón ülök, gyakran gondolok arra, hogy milyen volt a pályán lenni - ez valószínûleg még büszkébbé tesz, mint amilyen akkor voltam, amikor játszottam. A United manapság egy globális márka; az hogy, hogy 10 évig itt játszhattam, különleges.

Manapság mit csinálok Egy sportügynökségnél dolgozom, játékosok képviselõjeként. Emellett egy ír tv-csatornánál futball mérkõzéseknél szakkommentárkodom. Nagyon jó, hogy még mindig ennyire közel állok a futballhoz.

Inside United

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!