A Manchester United sikeressége, a világ legnépszerűbb csapatait rangsoroló listáján elfoglalt helyezése és a klub szurkolóinak elégedettsége a legutóbbi bajnoki cím óta párhuzamosan változtak a világban: mind csökkentek. A klub pénzügyeit vizsgálva feltehetjük a kérdést, miszerint a potenciális, új érkezők vajon megoldják-e a XXI. század Manchester United FC-jének melodrámáját?

Nagyon régre megyünk vissza akkor, amikor a történetet elkezdjük: a Glazer család 2005-ben vásárolta meg a United döntő tulajdonrészét, ezzel a Premier League idei szezonjában szereplő csapatok tulajdonosai közül a második leghosszabb ideje vezetik klubjukat.

A szurkolók a kezdetektől számítva negatívan álltak az amerikaiakhoz, hiszen a 790 millió font értékű vételi tranzakció tartalmazott egy 660 millió font méretű kölcsönt, aminek magas kamatai a klub egyik legnagyobb pénzügyi terheit okozzák azóta is.

A Glazer család már a kezdetektől fogva túlságosan meggondoltan bánt a forrásokkal, ha a Unitedről volt szó, hiszen az átvétel óta nettó 45 millió fontot injektáltak a vörös malacperselybe, ami a jelenlegi Premier League tulajok közül a legkisebb összeget jelenti.

Az is hozzátartozik ehhez, hogy a 2022. júniusáig az angol első osztályú klubok közül egyedül a Manchester United fizetett hosszú éveken keresztül osztalékot a klub részvényeit birtoklóknak. 2005 óta csak a Glazerek összesen 432 millió fontban részesültek osztalékkifizetés címén.

Mindezek mellett a jelenlegi tulajdonosok nagyon tudatosan és jól mérték fel a Manchester United, mint brand értékét a futballpiacon. A marketingben igencsak jártas befektetők olyan tapasztalattal érkeztek Angliába, amit az NFL-ben szereplő Tampa Bay Buccaneers irányításával gyűjtöttek és szereztek.

Olyan terveket láttak maguk előtt, amelyek alapjait a 2003-as NFL-bajnoki címük adta, így a recept részükről és véleményük szerint adott volt. Megjegyzendő, hogy a Buccaneers jelen korunkban az NFL klubok között az egyik legalacsonyabb értékű klubja lett, a 32 csapatból csak a 29. legjobb tulajdonlású klubnak számít.

A United szakmai sikeressége ugyanakkor Sir Alex regnálása alatt kialakított, sajátos rendszer miatt volt biztosított. A skót legenda irányítása alatt a futballvilág és ezen belül a Premier League is olyan rohanásba és fejlődésbe kezdett, amelyről a Manchester United fokozatosan lemaradt.

Minden idők legnagyobb edzője 2013-ban visszavonult, és ezzel a csapat elveszítette azt az alkotóelemét, aki képes volt a világ egyik legnagyobb klubjánál a szakmai munkát felügyelni, irányítani és koordinálni egy személyben.

Az azóta eltelt időszakban a United pályán látható sikeressége drasztikusan visszaesett, bár ezt a történetet már jól ismerjük. Olyan, mintha a United a futballéletet, az infrastruktúrát, a személyzetet vagy bármely egyéb, sporthoz kapcsolódó területét figyelembevéve megragadt volna a 2000-es évek elején.

Ameddig a szabályozói környezet, a reklám- és PR-bevételek illetve jól megkonstruált szponzori szerződések lehetővé tették, hogy a United vezetősége a háttérbe szorítsa a szakmai szempontokat a döntéshozatalainál, addig a pénzügyi stabilitás látszatát könnyű volt fenntartani.

Többször kongatták már a vészharangokat a szurkolók, szakértők, elemzők vagy az újságírók a Glazerek udvarán, akik tudomásul véve a kritikákat vitték tovább a megszokott ügymenetet.

A klub hosszú évek óta működött olyan átfogó sportszakmai koncepció hiánya mellett, amelynek például egy sportigazgató lenne a garanciája. Olyan szakmai vezetőket jelöltek ki a futball-szakosztály vezetésére, akik remek gazdasági szakemberek, de kevés rálátásuk van pályán történő dolgokra: Ed Woodward, Richard Arnold és még sorolhatnánk.

Rosszul skálázott igazolások, nem megfelelő profilú játékosok, túlárazott szerződések és koncepció nélkül kiválasztott edzők vezettek oda, hogy a United mára az angol bajnokság középcsapata lett. Ezt felismerve a Glazer család kiakasztotta az eladó táblát a United szakmai részlegére, így jött a képbe az INEOS és Sir Jim Ratcliffe, hogy orvosolja a futball-szakosztály problémáit.

Ezzel párhuzamosan az UEFA fontosnak tartotta, hogy szabályozza és keretek közé szorítsa a klubok racionális gazdálkodását, így szigorította az őket érintő pénzügyi szabályzói környezetet és 2009 magasságában definiálták az FFP fogalmát, 2011 környékén pedig elkezdték az első értékeléseket.

Ezen szabályok az UEFA által felügyelt versenysorozatokban jelenlevő klubokat vizsgálta és vizsgálja a mai napig. Egyébként ezek az évek folyamán alakultak és finomodtak, így 2022-ben a megreformált rendszerként útnak indította az UEFA Club Licensing and Financial Sustainability Regulations nevű, vagy másnéven FSR nevű szabályozói környezetét.

Az alapelve, hogy átigazolásokra, bérekre és egyéb jutalékokra csak a bevételek 70%-át költheti el egy klub bizonyos meghatározott időintervallumon belül.

A Premier League különálló rendszert alakított ki az angol klubok költségének limitálására, melynek a szabályai a következők: ezek szerint a klubok legfeljebb 105 millió fontot (vagy 133 millió dollárt) realizálhatnak veszteségként három szezon (vagy könyvelési periódus) alatt összesen.

Az igaz, hogy bizonyos költségtételeket nem számítanak bele a kumulált összegbe, mint például az infrastruktúra, a női futball, az ifjúsági beruházások, vagy a közösségi munka. Ezt a rendszert PSR-nek (Profit and Sustainability Rules) nevezik.

Mivel a „SAF-éra” után következő időszakban a United gazdálkodását nem lehetett racionálisként jellemezni elsősorban Joel Glazernek és Ed Woodwardnak köszönhetően, így a klub saját magát terelte bele egy olyan mederbe, ahonnan nagyon nehéznek, már-már lehetetlennek tűnik kimászni.

Az INEOS kapta meg nemes feladatként a Glazeréktől ezt a fejtörőt, ám egyelőre az látszik, hogy akkora a különbség a top csapatok és a United között, hogy a „Project 150” elnevezésű, bajnoki címet célként megfogalmazó átfogó vízió irreálisnak tűnhet.

Másik megjegyzendő dolog, hogy az INEOS majd egy éves tevékenysége alatt nem láthattuk nyomát olyan átfogó strukturális és szakmai koncepciónak, amely segítene felvenni a versenyt a legfejlettebb riválisainkkal: az angol futballzseni, Dan Ashworth meghökkentően rövid Unitedes sportigazgatói karrierje is arra enged következtetni, hogy a klub vezetésében még mindig káosz uralkodik.

Amíg az INEOS költségcsökkentő tevékenységek sorát bevezetve próbálja a klub gazdasági helyzetét egyenesbe kormányozni, addig a pályán az új trénernek kellene szállítania a szakmai pozitívumokat.

Esetében azt mondhatjuk, hogy a „SAF-éra” óta vett időszakban az átigazolásokra elköltött százmillió fontok az általa képviselt futballfilozófiához kevésbé alkalmas keretet biztosítottak számára. A konzisztensen jó eredmények egyelőre elmaradoznak, amihez nyilvánvalóan szükséges lesz új játékosok érkezésére.

Január vége felé haladva az átigazolási ablak lassan zár, és a United még nem jelentett be új érkezőt, holott bőven van olyan poszt a csapatban, ahol szükséges lenne az erősítés. A bal- és jobboldali szárnyvédő, középső középpályás, csatár posztokon legalább 5-6 ember érkezése szükséges ahhoz, hogy az Amorim által elképzelt futballfilozófiát megtestesülni lássuk a pályán. Láthatunk még új arcokat az elkövetkezendő napokban?

Az átigazolásokhoz két dolog elengedhetetlen: mozgástér a pénzügyi szabályzásokon belül illetve elegendő készpénz a teljesített tranzakciók kifizetéséhez. Hosszú idő óta hallgatjuk, hogy a United eljutott a falig, ha arról beszélünk, hogy mekkora pénzügyi lehetőségei vannak a piaci mozgolódásra.

A legutóbbi pénzügyi beszámoló szerint azonban a United banki egyenlege 149,6 millió font volt. Azt is hihetnénk, hogy a klubnál minden rendben van, hiszen a Covid-19 járvány óta ez a legmagasabb tartalék, amivel rendelkeztek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Sir Jim Ratcliffe által végrehajtott INEOS-átvétel érkező pénz segített ez a tételt valamilyen szinten korrigálni.

A 149,6 millió font azonban csalóka lehet a felszínes megfigyelő számára: a megfelelő készpénzállomány folyamatosan felvett, rövidlejáratú kölcsönökből van kozmetikázva, melyek kamatai terhelésként jelennek meg majd a jövőben, míg a Ratcliffe által biztosított 79 millió fontos tőke az Old Traffordon és Carringtonban szükséges korszerűsítésekre van elszeparálva.

Mindezekre jön még az a felelőtlen játékosvásárlási koncepció, melynek köszönhetően még nettó 319 millió font értékben kell átigazolási díjat fizetnie a klubnak azon játékosok esetében, akik már korábban aláírtak a csapathoz. Ebből 154 millió font egy éven belül lesz esedékes.

„Ami a Manchester Unitednél nem kerül a figyelem középpontjába, az az, hogy különösen a Glazer család időszakában, hitelre vásároltak játékosokat.” – állítja Kieran Maguire, futballal kapcsolatos pénzügyekkel foglalkozó szakember.

Futballklub révén a United készpénzkiadási oldalán az alábbi tételeket jegyzi. A Glazer család tőkeáttételes klubvásárlása még mindig terheli a klub pénzügyeit, hiszen 36 millió font kamatot kellett kicsengetni a tavalyi évben ehhez kapcsolódóan.

Infrastruktúrális fejlesztés gyanánt 18 millió, átigazolási díjakra költött (Hojlund, Mount, Onana, illetve a korábbi játékosok halasztott fizetései) pénz 191 millió font minuszt jelentettek a készpénzállományra nézve. Ez összesen 245 millió font.

Ezzel szembeállíthatóak a bevételi oldalon lévő átigazolási díjak, amelyek a játékoseladásból származnak, illetve a napi működésből eredő cash-flow. Ez a klub tavalyi pénzügyi évében 159 millió fontot volt.

Ha jó a matematika, az egyenleg bizonyára -86 millió font. A tavalyi évben történt INEOS-átvétellel Ratcliffe tudta kozmetikázni ezt a számot, így jött ki a pénzügyi év végére a +74 millió font, ami nem jelentett nagy változást az azt megelőző év végi, +76 millió fontos állományhoz képest.

A United összesen 219 millió fontot költött tavaly nyáron a Zirkzee, De Ligt, Mazraoui, Yoro, Ugarte ötösfogatra. Ha az év végi, 76 milliós készpénzállományt nézzük, akkor csak és kizárólag hitelből tudta a klub fizetni a nyári kiadásokat.

A United előszeretettel nyúl a forgóeszköz hitelkeretéhez, amelyet leginkább a készpénzállomány korrekciójára, vagyis nagyrészt az átigazolások fedezésére használ.

A legfrissebb adatok szerint a United összesen 230 millió fonttal tartozik csak a forgóeszköz hitelkeretéből. 

Ezeket összesítve azt láthatjuk, hogy a United koncepció nélkül, szezonról szezonra és edzőről edzőre haladva vásárolta a játékosokat hitelre úgy, hogy az a pályán mutatott eredményekben csekély mértékben mutatkozott meg.

Ha az adózás utáni eredményeket vizsgáljuk, a United a 23/24-es szezon végén az utolsó 3 pénzügyi évét tekintve 313 millió fontos veszteséget realizált, ugyanakkor a gazdasági vezetés ezt 105 millió font alá tudta csökkenteni annak érdekében, hogy ne kapjon pontlevonást a csapat.

Vannak olyan döntések, amelyek a mérleg nyelvét pozitív irányban mozdítják. Ilyenek például a saját nevelésű játékosok eladásából származó jövedelmek, melyek példája megsűrűsödött az utóbbi időszakban: ebben a szezonban McTominay vagy Greenwood, Kambwala, Hannibal Mejbri, Facundo Pellistri hagyta el végleg (vagy visszavásárlási opcióval) a klubot, vagy az előző szezonban Dean Henderson, Antony Elanga, Matej Kovar, Alvaro Fernandez vagy Zidane Iqbal távozása.

Fontosak ezek a transzferek, hiszen az eladási ár teljes mértékben beleszámít a PSR-kalkulációba.

Harry Maguire opciós szerződéshosszabbítása a játékos vételárának évekre lebontott amortizációját is csökkentette, javítva ezzel a United PSR-pozícióját.

A fent részletezett pénzügyi viszonyok arra engednek következtetni, hogy a United pénzügyi egyensúlya nagymértékben kiélezett, sok esetben a klub úgy tudja fenntartani a stabilitás látszatát, hogy magas kamatlábak mellett használ forgóeszköz hiteleket a szabályzások által megkövetelt határértékek betartására.

Ezek tovább terhelik a jövőre nézve a klub pénzügyi mérlegét. A jelenlegi tulajdonosok tőkeáttételes felvásárlása az óriási kamatok miatt hosszú távú problémát jelent a könyvekben, míg az elmúlt évek szakmai felelőtlensége kihatással lesz a jelenlegi, illetve a jövőbeli átigazolási ablakokra. 

Megállapíthatjuk, hogy túl nagyot nyújtózott a klub ahhoz képest, amekkora az a picike takaró.

Források:

https://www.nytimes.com/athletic/5074717/2023/11/20/glazers-manchester-united-investment/

https://www.nytimes.com/athletic/6080398/2025/01/23/manchester-united-transfer-cash-problem/

https://www.itv.com/news/granada/2024-03-06/the-glazers-criticised-for-the-lack-of-investment-in-their-american-sports-team

https://www.givemesport.com/how-much-money-every-premier-league-owner-invested/

https://www.manchestereveningnews.co.uk/sport/football/football-news/what-psr-ffp-man-city-29942170

https://ir.manutd.com/financial-information/annual-reports/2024.aspx

https://hu.wikipedia.org/wiki/UEFA_Financial_Fair_Play_szab%C3%A1lyzat

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!