Sir Alex Ferguson egyik elsõ igazolása, és a United trófeagyárrá való átalakulásának kulcsszereplõje mesél arról, milyen is volt egy igazi Vörös Ördög élete....

Az átigazolásom Lejárt a szerzõdésem és engedélyt kaptam a Celtictõl, hogy bármely irántam érdeklõdõ csapattal egyeztetést folytassak, de csak a Celticben maradtam volna, vagy a Unitedhez igazoltam volna. A United volt az az angol csapat, amelynek már az 1970-es évek eleje óta szurkoltam. Miután beszéltem a menedzserrel, hittem abban a szemléletben, amellyel a klubot irányította, a lelkesedése pedig minden gondolatomat felülmúlta. Az átigazolási összegemet [850 ezer font] egy bíróságon határozták meg, majd 1987. júliusában aláírtam.

A bemutatkozásom egy bank holidayre (ünnepnapra) esett, idegenben a Southampton ellen. Horrorisztikus utazás lett belõle egy pénteki napon, közel hat órán keresztül utaztunk és majdnem megfõttünk. Skóciában csak egy hosszú út szokott lenni, amely Aberdeenbe vezet, és mindig csak egy estére maradtunk. Azt gondoltam magamban, 'Nem utazgathatok fel-alá egy autópályán hat órán keresztül', teljesen elszállt az agyam. A Dellben játszottunk, az 1987/88-as szezon nyitómeccsén, ami nagyon szép emlék. A Southampton akkoriban nem volt egy félelmetesen jó csapat, de démonként üldöztek minket és végülg 2-2-es döntetlen lett a vége. Az egy ébresztõ volt számomra, akkor ismertem fel, hogy az ilyen csapatok sokkal közelebb vannak hozzánk tudásban, mint korábban gondoltam.

Kedvenc mérkõzésem Nincs egyetlen egy konkrét mérkõzés. Csak áldtam az eget, hogy a Manchester Unitedben játszhatok. Egyetlen egy mérkõzés sem emelkedett ki a többi közül. Valamelyikre emlékszel, valamelyikre nem.

Kedvenc gólom Ebbõl sincs kedvencem, csak szerencsésnek érzem magam. Árnyékékként érkeztem a csapathoz, középpályásként kezdtem el játszani, de mindig is jó érzékem volt a gólszerzéshez és imádtam is betalálni az ellenfelek kapujába. Nagyszerû érzés volt gólt lõni az 1994-es Chelsea elleni FA kupa döntõben. Meglepett, hogy Paul Ince hozzám passzolt, hogy én rúgjam a gólt. Azt gondoltam, majd õ ellövi, hiszen ez egy kupadöntõ, és 3-0-ra álltunk. Bevallom, ha közelebbrõl megnézi valaki, majdnem elrontottam.

Legkeményebb ellenfelem Mindig ott van az emlékezetemben, amikor Steve Bruce ellen játszottam, azelõtt, hogy a Unitedhez igazolt volna. Nem volt egy olyan dolog, amivel ki tudtad volna fejezni, milyen Brucey - nem is volt túl magas, és túl gyors se. Ez a véleményem nem is változott vele kapcsolatban. Azonban a képességeinek köszönhetõen kilenc fantasztikus évet töltött a Unitednél. Nagy megtiszteltetés, hogy vele játszhattam - sokkal inkább játszottam vele, mint ellene. 

A csapat, amelyet a legjobban szerettem legyõzni Csak a szokásosak - Liverpool, City, Arsenal, Leeds. Az idegenbeli mérkõzéseket mindig fontosabbnak éreztem. Mindig élveztem idegenben játszani, és pozitív eredményt elérni. Semmi nem volt jobb érzés, mint gyõzni ezeknél a csapatoknál. A legelszántabb szurkolók téged éltetnek, de a többség ellened van, és abban a pillanatban téged utál a legjobban. Én ezt nagyon inspirálónak találtam, imádtam.

A legjobb játékos, akivel valaha együtt játszottam Norman Whiteside, nagyszerû kapcsolatot ápoltam vele a pályán. Állandóan fizikai terror alatt tartotta az ellenfeleket, löködte õket, helyet csinált, ezzel sokkal könnyebbé tette az én játékomat. Egy idõ után már nem volt meg a gyorsasága, de higyjenek nekem, fiatalabb korában szélvészgyors volt. Hihetetlen meglátásai volt, bármilyen szituációból tudott egy jó passzt adni, gólt szerzett, és fantasztikus volt a levegõben - a játékhoz való hozzáállása, és hozzáértése világklasszissá tette.

A legjobb barátom a Unitednél Amikor megkérkeztem Gordon Strachan nagyon kedves volt velem, sokat foglalkozott velem. Õ nagyon éleseszû, ilyen emberrel nem is találkoztam azóta se. Valaki ezt nem értékeli, de ez mindig attól függ, hogy a pálya melyik oldalán állsz éppen.

A legkedvesebb Unitedes emlékem Rengeteg van. Az a tény, hogy én voltam az elsõ játékos George Best óta, aki több mint 20 gólt rúgott a bajnokságban a Unitedben, de mondhatnám azt is, hogy megnyertük az FA kupát, a Ligakupát és a KEK-et is, majd az elsõ bajnoki címet is a Premier Leagueben. És az elsõ hajszárítós élményem a menedzsertõl. Az egész csapat részesült belõle, de fõleg én. Letépte a vakolatot a falakról, és ez csak a barátságos verzió volt! De mûködött - amiért csinálta, azt soha többé nem látta tõlem.

Elhagytam a Unitedet, amikor lejárt a szerzõdésem. 33 éves voltam, és 11 fantasztikus év volt a hátam mögött. Volt néhány ajánlatom és végül úgy döntöttem, hogy visszatérek a Motherwellhez, miután már régóta kacérkodtam azzal, hogy visszamenjek Skóciába.

Amit tanultam a Unitednél, hogy a legfontosabb a csapat részének lenni. Csak akkor lehetsz sikeres, ha feláldozod magad a csapatért. Néhanapján kaphatsz egyéni elismeréseket, de máskor meg kritikákat is. Amíg elfogadod, hogy a csapat az elsõ, addig minden rendben van. Én ezt tanítom még most is. Szerencsések vagyunk, hogy van egy olyan menedzserünk, akinek ilyen nagy hatása van az egész klubra. Az õ morálja hihetetlen nagy hatással van bárkire, és bárki, aki sikeres, mindig rendelkezik hasonlóval.

Manapság mit csinálok Én vagyok a Manchester United akadémiai csapatának (U18) menedzsere, ami azt jelenti, hogy én felelek a klub ifjúsági rendszeréért, amely 160 8 és 18 év körüli fiúval foglalkozik, teljes és részmunkaidõs edzõi stábbal irányítva. Én irányítom az egész akadémiai rendszerét, ami egy csodálatos feladat. 

Inside United

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!