Exkluzív kiadással jelentkezik ismét A hangadó rovatunk, amiben Kele Jánossal beszélgettünk a hét elején bombaként robbant Szuperligával kapcsolatban.

Hatalmas felháborodást váltott ki a vasárnap délután szárnyra kapó pletyka, majd a hétfői bejelentés, hogy 12 klubóriás megalapította az úgynevezett Szuperligát. Valóban ennyire ördögtől való lenne ez a kezdeményezés, vagy lehet létjogosultsága ennek a sorozatnak?

Létjogosultsága mindenképpen van, mert az európai futballpiramis problémái igencsak nyilvánvalóak. Egy: a jéghegy csúcsát képező topklubok elsöprő többsége úszik a hitelekben (a szakadár tizenketteknek összesen 7,4 milliárd eurónyi adóssága van). Kettő: a futball, mint televíziós szórakoztatóipari termék szavatossága Európában lejárni látszik. Egyre kevesebben nézik a meccseket, eltűnt a növekedési potenciál. Mindenképp reformnak kell következnie, de az, amit az UEFA kiagyalt a BL-re vonatkozóan, nem nyerte el a topklubok tetszését. Ők csak akkor lennének hajlandóak jelentősen több meccset játszani, ha ebből szignifikáns plusz bevételt realizálnak, és ha ezért cserébe hozzájuk kerülnek a sorozat irányításának jogai is. Mivel ezekre nem kaptak sem ígéretet, sem garanciát az UEFA-tól, nyílt kenyértörésig vitték a konfliktust.

Csak és kizárólag gazdasági érdekek állhatnak a Szuperliga megalapításának hátterében, vagy valóban jól járhatnak a kisebb klubok és a szurkolók is?

A kisebb klubok mezőnye is meglehetősen heterogén. Vajon mennyire vágnak egybe egy közepes holland csapat, és mondjuk a Leicester érdekei? De említhetném akár az EFL-t is, azaz az angol ligarendszer második-negyedik vonalát, ahol rengeteg klub a létéért küzdött az elmúlt egy évben. Ehhez képest, amikor a PL legnagyobb klubjai a Project Big Picture elnevezésű kezdeményezés keretein belül 250 millió fontos azonnali támogatást ajánlottak nekik (cserébe azért, hogy több irányítási jog kerüljön hozzájuk, illetve a tengerentúlra eladott TV-közvetítési jogdíjak csaknem egészét ők tehessék zsebre), éppen a kisebb első osztályú klubok fúrták meg a tervet. Az EFL csapatok végül mindössze 25 millió fontot kaptak a túlélésre, és azt is kölcsönben. Ebből jól látszik, hogy a tizenkét gigaklub mögötti, látszólag egységes hátországban is bőven vannak törésvonalak, miközben minden egyes klub alapvetően a saját érdekeit igyekszik érvényesíteni a rendszeren belül.

Ugyanígy a szurkolók sem alkotnak homogén masszát. Meggyőződésem, hogy az európai drukkerek egy része, főleg a konzervatívabb és idősebb szurkolók meglehetősen unalmasnak tartanák, ha a legnagyobb klubok évről-évre kizárólag egymással játszanának egy elitsorozatban – miközben a fiatalabbaknak kifejezetten és szinte kizárólag erre van igényük a kutatások szerint. Hasonló a helyzet, ha az európai szurkolók helyett megnézem, mik a lokális igények a viszonylag szűz piacnak számító Délkelet-Ázsiában, vagy mondjuk az USA-ban és Ausztráliában: a potenciális fogyasztók nagy részét a rangadók érdeklik, és hasonló meccsekért akár a jelenleginél többet is hajlandóak lennének fizetni.

Mennyire lehet összehasonlítani ezt a Szuperligát az Amerikában már régóta működő és rendkívül népszerű profi ligákkal, mint például az NBA, NFL, NHL, stb.?

Egyelőre nem nagyon, ahhoz ugyanis túl keveset tudunk arról, hogyan is tervezne működni pontosan a Szuperliga. Ez persze nyilván nem véletlen: egyelőre az egész ügy sokkal inkább tűnik erős, jól kimunkált blöffnek, ami újra tárgyalóasztalhoz kényszeríti az UEFA-t, mintsem valós elhatározásnak. A felháborodás, amit kiváltott, az az igazán valódi, de hát egy jó blöff alapja ugye mindig az, hogy érzelmileg billenti ki a rivális felet.

De, hogy ne kerüljem meg a kérdést: az amerikai major sportok rendszerébe nem nagyon fér bele a futballszövetségek rendszere. Az NBA-ben, az NFL-ben és az NHL-ben kőkemény üzleti logika uralkodik, és a szabályokba, a lebonyolítás, a profitelosztás rendszerébe sem szól bele senki a tulajdonosok, az ún. promóterek (közvetítők) és a játékosok képviselőin kívül. Ebben a rendszerben nincsenek amatőrök, nincsen grassroots, gyerekfoci, nem ülnek ott a helyi dühöngőben játszó gyerekeket képviselő önkormányzati tótumfaktumok, sem évtizedek óta papírokat tologató bürokraták. Akik az asztal mellett ülnek, azok a pénzüket kockáztatják, és ha úgy látják, hogy valamilyen trend árt az üzletnek, akkor szabályt változtatnak, szerződést bontanak, eltiltanak, kirúgnak. Könnyes révedezés a hagyományokról és a játék szeretetéről – na, ilyesmi elő sem fordul.

De említhetnék egyéb különbségeket is: fizetési plafon, draft-rendszer, zárt, licenszen alapuló részvételi jog. Ezek ma az európai fociban sci-fibe illő elemek lennének, de még egyszer mondom: nem véletlen, hogy a topklubok éppen az irányítási jogok kérdésén vesztek össze az UEFA-val. Florentino Pérezék éppen azt akarják most elérni, hogy ezeknek a bevezetése a jövőben kizárólag rajtuk (és esetleg más, közvetlenül érintett szereplőkön múljon), ne kelljen még a lassú, körülményes, a videóbíró bevezetésén is egy évtizeden át kattogó UEFA-n is átverni minden változtatást.

Az UEFA részéről egyértelműen hátbatámadásnak minősítették a Szuperliga megalapítását és eltiltásokkal, kizárásokkal fenyegették meg az alapító klubokat és azok játékosait. Ha nem születik valamilyen megállapodás a két fél között és valóban életbe lépnek a bejelentett szankciók, akkor azok milyen hatással lehetnek a klubok játékosállományaira?

Ezt szerintem ma még lehetetlen pontosan látni. Én egyébként hajlok arra, hogy a mostani balhé alapvetően egy chicken game, amelyben valamelyik fél előbb-utóbb el fogja rántani a kormányt, és születik egy olyan kompromisszum, ami biztosítja a futballpiramis fennmaradását, miközben a pénz nagy részét megkereső topklubok is érvényesítik az érdekeik egy részét.

A Bajnokok Ligáját a Szuperliga bejelentésével majdnem egy időben megreformálta az UEFA és 2024-től egy teljesen új rendszert láthatunk majd a főtáblán. A nemzetközi porondon érintett csapatok (főleg most a pandémia idején) sokat panaszkodtak, hogy nincs elég pihenő a játékosok számára, sűrű a program, a hétfőn bejelentett változtatásokkal pedig még több BL meccset kellene játszaniuk. Jónak mondható az a változtatás, amit az UEFA a Bajnokok Ligájában elfogadott?

Jó akkor lett volna, ha sikerül meggyőzni arról a márka értékét legnagyobb mértékben biztosító klubokat arról, hogy nekik is ez a változtatás az érdekük – de ez nem sikerült. A fő gond szerintem az, hogy az elitklubokat több meccs lejátszására kényszerítette volna, miközben alapvetően nem változtatott azon a meglehetősen perverz jövedelemújraosztási mechanizmuson, amelynek értelmében az UEFA 25%-os sápot szed a bevételekből. És mindennek a tetejébe a topklubok még csak plusz irányítási jogokat sem kaptak volna a sorozat felett. Nem véletlenül mondta Florentino Pérez, a Szuperliga új elnöke, hogy ők erre nem érnek rá, 2024-ig ugyanis jelen formájában nem gurul el a rendszer, elkerülhetetlenek lesznek a csődök.

Várhatóan a felek majd tárgyalóasztalhoz fognak ülni napokon belül és megpróbálnak érdemi kommunikációt folytatni, kompromisszumra jutni az ügyben. Megszülethet az a fajta megoldás, amivel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad?

Nagyon csalódnék, ha végül nem ez lenne a megoldás, de persze kizárni sem lehet teljesen.

Az alábbi linkeken további érdekes tartalmakat olvashattok a Szuperliga témájával kapcsolatban:

https://www.facebook.com/kelejanek/posts/291707389185175

https://24.hu/sport/2021/04/20/podcast-ziccer-europai-szuperliga/

https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2021/04/19/europai-szuperliga-kovetkezmenyek-uefa-fifa-bajnokok-ligja/

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!