Kedves Olvasó! Micsoda este volt az Álmok Színházában! El sem merem képzelni, milyen hangulat lett volna nézőkkel. Nézzük meg közösen mi történt a pályán, kicsit jobban beleásva magunkat! Ha érdekel, olvass bele!

Két menedzser van a Premier League történetében, akik tudtak odahaza 9-0-ra nyerni.

Első: Sir Alex Ferguson
Második: Ole Gunnar Solskjaer

9-0 - Csupán háromszor fordult elő ez az eredmény a Premier League története során. (Ennél több góllal sem nyert még senki.)

1995 Manchester United 9-0 Ipswich Town
2019 Southampton 0-9 Leicester City
2021 Manchester United 9-0 Southampton

Ha pusztán ezeket az adatokat nézzük, akkor is láthatjuk, hogy történelmi mérkőzés szemtanúi lehettünk. Ráléptünk Oleval végérvényesen a United way-re? Vajon a Soton tett többet ezért a kiütésért vagy a Manchester United? Ássuk bele magunkat kicsit a pályán történtekbe. Megpróbálom elhagyni az euforikus hangulatom és azért olyan dolgokra is rávilágítani, ami a rózsaszín ködben lehet, hogy nem látszana. Persze ettől nem lesz ez egy negatív elemzés, miért is lenne? Okom nincs panaszra, szóval ne félj!

Felállások: 4-2-3-1 vs 4-4-2 (2. perctől 4-4-1)

A kezdőcsapatra pillantva sok meglepetés nem érhetett senkit. Greenwood bejátszotta magát, a többi a szokásos. Martial formahanyatlása most már elért arra a szintre, hogy Van de Beek mellett van bérelt helye a kispadon. A túloldalon a Soton egy átlagos 4-4-2-vel érkezett az Old Traffordra.

Az első 1,5 perc

Nehéz megmondani, hogy alakult volt a mérkőzés a kiállítás nélkül. Nézzük azért meg mit láthattunk a Sotontól, amíg még teljes létszámban megvoltak a pályán. Látható is ahogyan felhúzták a dupla falat a tizenhatos elé. A két négyes lánc igyekezett megszűrni a United támadásokat. AWB már itt is bátran fellépett a támadáshoz, akinek előrejátékában egyértelműen látszik a fejlődés. Az agyonkritizált szélső védőink szerintem mostanában a legjobban teljesítők a csapatban. Már az Arsenal ellen is felhívtam erre a figyelmet az előző elemzésben, de erről majd később.

A felső jelenetnél AWB megpróbált bejátszani Greenwood felé egy labdát, azonban a védők lecsaptak rá. Egyből érkezett a labda fel a Soton csatáráig, AWB helyét pedig egyből támadta a Soton, ezért McTominay-nek kellett kimennie segíteni.

A vonal mellett aztán amíg McTominay lassította a játékot, addigra AWB is visszaért. Szembekerült a szélsővel. Ettől függetlenül a Soton még mindig az AWB mögötti területet akarta támadni. Ezt az odaemelést McTominay lefülelte. A labda kissé messze pattant tőle, így alakult ki az a frontális baleset, aminél összeteheti a két kezét, hogy nem a karrierje tört ketté. Ha ez az ütközés a térdét éri, nem tudom maradt volna-e belőle valami. Na mindegy, szerencsére nem így történt! A következő képen bejelöltem még azt a területet, ahova befutott a Soton játékos és a labda is oda érkezett volna. Az látszik, hogy a kockázatosabban fellépő szélső védők mögötti területet ki lehet aknázni, de ezt hozza magával a felfogás, McTominay pedig nagyszerűen segített be AWB oldalára.

 (Rém)Álmok Színháza

Itt gyakorlatilag másfél percnél el is dőlt a találkozó sorsa. A Sheffield United elleni dráma után ezúttal Manchester United szempontból vígjáték, a Southampton szempontból horror előadás következett. Ha a raktáros arra járt volna, ő is gólt szerezhetett volna kis túlzással. Ezen a mérkőzésen mindenki betalált: AWB, Rashford, Cavani, Martial (2x), McTominay, Fernandes, James. 7 különböző gólszerző, plusz ugye a Bednarek öngól. Elképesztő!

A kiállítás utáni első pár percben szinte azonnal nekiesett a United szétmarcangolni az áldozatát, a Soton pedig válaszul felhúzott egy 4-4-1-es falat. Így igazából a kezdethez képest az alaptaktikájuk nem változott, csupán elöl egyel kevesebb célpont volt megtalálható. Mondjuk egy 5-4-0-val vagy 4-5-0-val jobban letudták volna zárni a széleket.

Az első helyzetre sem sokat kellett várni. Cavani nagyszerűen lépett vissza labdáért, majd egyből a beinduló Rashford irányába pörgette a labdát. Gyönyörű egyébként, ahogy a balhátvéd Shaw egy sima vonalak közötti felpasszal megjátssza a kilences pozícióban játszó Cavanit. Cruiyffnek volt az a mondása: „Ha hamarabb elkezdek futni, mint az ellenfelem, gyorsabbnak tűnök.” Tipikus példa erre a mondatra itt Rashford beindulása, már egy gondolattal megelőzte a védőjét, még amikor Shaw-nál volt a labda.

Minden tiszteletet megérdemel a Soton, hogy egészen a 18. percig tudták magukat tartani. Még mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy tört fel a Soton teknőspáncélja, szeretnék nektek még egy jelenetet megmutatni. 9. perc: az állás remegős 0-0 még! Tudom, hogy sokan szeretitek Fredet, vagyis a játékát. Én is így vagyok ezzel, főképp ami a védekezését illeti, támadásban én nem érzem az igazinak. Most mutatnék nektek egy jelenetet a tegnapi mérkőzésről, amiben lehet, hogy sok minden benne van Freddel kapcsolatban, ami a támadójátékot illeti. Itt azért ezt nehezen hittem el a mérkőzés ezen szakaszában. :)

Az áttörés

Az Arsenal elleni mágnestáblás cikkben már kiemeltem Shaw és AWB bátor támadójátékát. Kicsit pörgessünk vissza az időben, hogy is fogalmaztam.

,,Történt ugyanis, hogy a félidő közepén olyat láttam, amitől csak törölgettem a két szemem. Az egyik szélső védő bead, a másik fejel. O.o Gondoltam én magamban: 'Mi történik itt?' Azonban a tény, hogy a két szélső védő ennyire fel volt tolva a mérkőzés ezen szakaszában, nekem nagyon tetszett. Ha lenne egy gyorsabb visszarendeződés, akkor jöhetne több hasonló szituáció, mert bizony előfordult még egy nagyon hasonló helyzet az első félidőben."

Egészen pontosan így méltattam ezt a dolgot. Nézzük meg az Arsenal ellen ezt a duó teljesítményt: Shaw beadja, AWB érkezik.

A következő jelenetben pedig AWB meglepően bátran tör be a tizenhatoson belülre. Nem sokon múlt, hogy elérje a labdát. A beadás ismét Shaw-tól érkezik, azonban tényleg érdemes megnézni AWB honnan indul.

Erre mi történik most a Soton ellen? A Shaw és AWB együttműködés hozza meg az áttörést! Nézzük csak! Rashford kapott egy hosszú indítást, azonban még elérte a vonal előtt. A Sotontól kétségbeesetten ketten is kiváltanak rá (amit amúgy nem értek), ő azonban vissza tudja játszani a labdát Shawnak. Shaw beadásai nagyon látványosan feljavultak az utóbbi időben, ezúttal is hajszálpontosan érkezik be.

Itt azt gondolom végleg szertefoszlott bármilyen álom a vendég oldalról. Nem sokkal később érkezett is a második United gól. A gól előtt azonban megmutatom még nektek, hogy a Soton nem váltott át 5 védős rendszerre. Tartották a 4-4-1-t. Ez egészen a 71. percig így is maradt.

A második gól előtt Shaw bátran és remekül lépett be a támadásba a bal oldalon. Greenwood elé tálalt, aki nagyszerűen centerezett Rashford irányába, mintha csak edzésen lettek volna a srácok. A támadás egyik kulcspasszát emelném most ki nektek: Maguire passzolja fel a labdát remekül Shawnak, aki a United szélességét adja és teljesen üresen kapja, mivel nem jut rá ember a vendégek oldaláról.

Az első félidőben még két gólt rámolt be a hazai csapat az ellenfele kapujába. Azt gondolom, a második gólnál érezhettük először azt, vagyis én ekkor éreztem, hogy itt az lesz a kérdés, mennyi lesz közte. Remélni tudtam csak, hogy nem fog teljesen ellaposodni a mérkőzés. A harmadik gólnál látszott a legjobban, hogy a Soton is mindent megtesz a vereségért. Tényleg minden ellenük volt ezen a mérkőzésen, legfőképpen saját maguk.

A félidő előtt Shaw még egy asszisztot jegyzett, ezúttal Cavani volt a címzett.

Shaw tegnap is elképesztően jól játszott, ami a támadást illeti. Sok szakértő vélekedik úgy, hogy végre megkapta a United azt a balhátvédet, akit anno 30 millióért igazoltak. Néhány statisztika érkezik most Shaw-val kapcsolatban.

Elképesztően hasznos volt a tegnapi 45 perc során, amit a pályán töltött.

A felettünk látható képhez egy kis jelmagyarázat: piros - sikeres passzok, szaggatott - nem sikeres passzok, kék - assziszt a lövéshez, azaz olyan passz, amiből lövés lett utána. A csillag pedig a két gólpasszt jelzi.

2. félidő

Az első félidőben lerendezte a United a mérkőzést. Személy szerint két cserét vártam Solskjaertól és meg is kaptam! Bár meglepetésemre két olyan ember ment le, akire én nem gondoltam. Cavaninál később összeállt, hogy valószínűleg a bokájára kapott rúgás miatt kellett elhagynia a pályát. Shaw lecserélése előtt kicsit értetlenül álltam, elnézve, hogy Van de Beek és Martial volt a két érkező. Van de Beekre nagyon vártam, mondjuk Bruno helyett. Martiallal sem volt gondom, mert az önbizalmát neki is kell növelni. Na de hogy alakult a balhátvéd poszt sorsa?

Konkrétan a gyakorlatban nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy vagy Van de Beek nem értette meg a 4-2-3-1 fogalmát, amit kétlek, mert az Ajaxban is játszotta ezt eleget, vagy a csapat inkább nézett ki 4-3-3-nak vagy 4-1-4-1-nek. Fred pedig balhátvéddé lépett elő (vagy hátra - jó kérdés!). Bevallom őszintén, teljesen nem értettem ezt a Fred dolgot. Azt gondoltam, hogy ez csak átmeneti. Aztán a harmadik csere a padról (James - Rashford helyett) megerősített, hogy nem, ez nem vicc! Ez teljesen komoly! Azt gondolom, hogy a mérkőzés komolytalansága a második félidőben itt megkezdődött. Amúgy De Gea-t nem próbálhattuk volna ki csatár poszton? :D Csak egy ötlet! Visszatérve Fredre, azt gondolom, hogy egy megingáson kívül egész jól lehozta ezt a balhátvéd szerepkört. Igaz a megingásból gól lett, de végül les miatt elvették.

Azért, hogy ne az legyen, hogy Fredről csak rosszat mondok, írok, nézzük meg talán a legzseniálisabb indítását a mérkőzésről. Óriási labdát adott ugyanis Martialnak. A 4-1-4-1 remekül kirajzolódik a következő jelenetsorban is. Van de Beek fel van tolva Bruno mellé, McTominay egyedül a védők előtt, Fred pedig a balhátvéd pozíciójában kapja a labdát.

Van de Beek saga 187. rész

Röviden térjünk még ki Van de Beek tegnapi játékára. Annál is inkább, mert én is zászlóshajóként hirdettem, hogy kevés lehetőséget kap a holland. Elnézve a tegnapi produkcióját, kezdem érteni Ole-t, hogy miért nem bíz rá nagyobb szerepet. A Soton ellen itt lett volna a lehetőség, hogy ficánkoljon, felhívja magára a figyelmet. Én azt gondolom, hogy ez nagyon nem sikerült sajnos neki. A pályán egyértelműen Fernandes mellé volt tegnap feltolva. Nem jó hír a 4-3-3-t követelő rajongóknak, mert a tegnapi teljesítménye alapján nem sokszor lesz a kezdőben Fernandessel együtt.

Fernandes tegnap 92 alkalommal ért labdába, míg Van de Beek csupán 17-szer. Pontosan annyiszor mint a 15 perccel később (60. percben) pályára lépő James. Persze lehet azt mondani, hogy Fernandes az első félidő miatt ért ennyiszer labdába, de akkor is a minimum harmincat jó lett volna elérni. Egy kis statisztikát is bányásztam ide a hivatalos United appból.

Érdemes megnézni egy nagyjából átlagos United labdajáratást és Van de Beek mozgását. Nagyon sokat volt a labdának passzárnyékban, nem is tudják eljuttatni hozzá a labdát. Feltűnően sokszor támadta az ellenfél belső védő és szélső védő közötti területeit, azonban mindig akkor, amikor a labda a közelében sem volt. Ezt az időzítést annyira nem értettem.

A következő jelenetnél szintén egy labdafelhozatal. Fernandessel kicsit passzolgatnak, a portugál próbálja bevonni a játékba. Aztán eltűnik Van de Beek a vonalak között. Pedig Bruno is kiment a szélre, hogy ne egy helyre tömörüljenek.

Kicsit továbbviszem a támadást, kivágtam, amikor a bal oldalon végig jár a labda. Következő jelenet: Bruno már jól lép vissza, Van de Beek eltűnve a vonalak között. Ismét egy beívelésre, kiugrásra vár, de nem kapja a labdát.

Kissé megint menjünk tovább. Ugyanez a támadás: Bruno ismét visszalép, újra megkapja a labdát, csak úgy, mint az előbb, aztán kiosztja Martialnak a gólpasszt. Persze Van de Beek megint távolodik a labdától és ő is beindul. Nem értem egyszerűen! Neki is ugyanúgy, mint Brunonak, vissza kellene lépnie, hogy az egyensúly megmaradjon. Martial és a két szélső pedig elegendő lett volna, hogy beinduljon egy ennyire betömörülő csapat ellen. Vagy ha ennyire az a feladat, hogy "te támadd szintén a vonalakat", akkor valószínűleg több mozgás kellett volna és nem csak visszafele. A Bruno gólpassz előtti "háttal vagyok a labdának, teljesen ellentétes a mozgásom" dolgot meg végképp nem értem.

Egyébként érdekes volt megnézni, hogy a társak is mennyire nem őt keresték, mennyire nem őt választották, szóval nem fogom teljes mértékben Van de Beek nyakába varrni a dolgot. Ebben a támadásban például helyette választják Martialt és Greenwoodot is (egyébként itt is feltűnően rossz pozícióban, passzárnyékban van).

Itt például nagyon jól indult be, Bruno mégsem őt választja. Utána pedig Greenwood is AWB-t inkább.

Összefoglalva a látottakat:

Érdekes mérkőzés volt. Könnyed győzelem, a gólarány javítás is nagyon jól jött. A Sotont csak sajnálni lehet. Ezt átélni menedzserként, játékosként vagy szurkolóként borzasztó lehet. Az eredmény ilyen arányban is teljesen megérdemelt. Messzemenő következtetéseket ebből a mérkőzésből talán nem érdemes levonni. Szombaton az Everton ellen vélhetően egy teljesen más mérkőzés vár majd ránk. Érdekességképpen megnéztem a Soton 0-9 Leicester után mit játszott a Leicester City a bajnokságban. Manchester City 2-1 Leicester City. Ismétli magát a történelem? Vagy az Everton sem lehet gond?

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett! Véleményedet várom a kommenteknél!

Források:

https://www.instagram.com/p/CKzuwOOocbT/

https://www.whoscored.com/Matches/1485357/Live/England-Premier-League-2020-2021-Manchester-United-Southampton

https://understat.com/match/14651

https://football.instatscout.com/matches/1725010

https://www.eredmenyek.com/merkozes/6TNzWw58/#osszefoglalas

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!