Kedves Olvasó! Visszatért kisebb szünet után a Taktikai Mágnestábla rovat. Gyere és nézzünk bele mélyebben a PSG elleni idegenbeli Bajnokok Ligája mérkőzésbe.

Newcastle

Nem tudom kinek tűnt fel, vagy kinek hiányzott a rovat, de a Newcastle elleni mérkőzésről magánéleti elfoglaltságok miatt nem volt lehetőségem elemzést készíteni. Annyit azért hozzáfűznék, hogy számomra az eredmény félig meddig csalóka. Hiszen a 85. percben még 1-1 volt, és ebből csinált a csapat 1-4-et. Másrészről, igen sok kapura lövést jegyezhettünk fel vendég oldalon. Azonban a tények azok tények. A Premier League-ben idén először abszolút jogosan nyert a Manchester United. A kontrajáték pedig egészen elképesztő, még mindig.

Mata – James – Rashford volt nálam a kulcs, akik annyira sűrűn váltogatták a pozíciójukat egymás között, hogy bejátszották az egész támadó szekciót. Tényleg csak egy kicsit nézzünk bele a részletekbe. Vessük össze egy picit a Spurs elleni mérkőzéssel.

A két szélső szerepe:

Az alsó képen, bal oldalon a Spurs, jobb oldalon a Newcastle elleni mérkőzés ábrája látszik. Érződik, hogy a szélsők szerepe mennyivel hangsúlyosabb volt. Szinte kétszer többet is értek labdába a Newcastle ellen, mint tették a Spurs elleni rangadón.

Martial vs Rashford

Rashford is sokkal inkább élt a csatár poszton, mint Martial. Az érintések száma nagyon nagy eltérést mutat. Azonban szembetűnő, hogy Martial többnyire a baloldalra nyitott, míg Rashford a támadó harmad mindegyik részén feltűnt.

No, de ennyit a Newcastle elleni mérkőzésről, hiszen nem ezért gyűltünk ma itt össze. Nézzük meg mi történt a Bajnokok Ligájában.

PSG – Manchester United

Felállások:

Solskjaer ezúttal visszanyúlt az ötvédős rendszerhez, amit a múltban már sikeresen alkalmazott. Főleg a Lampard féle Chelsea volt a szenvedő fél ez ellen a felállás ellen. Telles bemutatkozhatott a Vörös Ördögök csapatában. A szögleteket, amiket elvégzett, öröm volt nézni. Óriási kiaknázható gólszerzési lehetőség ez a Solskjaer féle csapatnak. Amúgy is a Solskjaer érára a rögzített szituációk utáni gólok vagy a kontra gólok a jellemzőek.

A kezdőt látva megfogalmazódhatott egy kérdés a United szurkolókban. Palik László Forma 1-ből elhíresült mondata jutott eszembe. Hová tűnt Paul Pogba? Hová tűnt Van de Beek? Előbbivel kapcsolatban több angol szakértő is azt nyilatkozta, hogy sem ő, sem Matic nem lesz a kezdő tagja. Azzal magyarázták, hogy Matic már nem tud, Pogba pedig nem akar annyit futni, amennyit a United védekezésben nem túl aktív támadó hármasa mögött kell. Szóval Pogba egyre inkább kiszorulni látszik a kezdőből. Szegény Van de Beek szerepe pedig egyre inkább körvonalazódik. Egyértelműen a friss kapitány Bruno Fernandes helyén számolnak vele. Én sajnálom őt személy szerint, mert fiatal és nagyon fontos lenne neki, hogy minél több percet a játéktéren töltsön. Erre most is csak a 88. percben állt be. A friss csapatkapitány Bruno Fernandest pedig nagyon nehéz lesz kiszorítania a kezdőből. Annak ellenére mondom ezt, hogy most irgalmatlan dara következik a United számára. November 7-ig ezek a mérkőzések várnak a csapatra, sorrendben: Chelsea, Leipzig, Arsenal, Basaksehir.

United támadásépítés

A következő képen látszik, ahogy a United elképzelte a támadásépítést, a PSG pedig a védekező játékot. AWB és Telles teljes szélességében megnyitotta a pályát. A három belső védő labdajáratással keresi a felpassz lehetőséget. Martial és Rashford egyértelműen csatár poszton látható. Bruno Fernandes pedig támadásban vagy mögöttük játszott CAM pozícióban, vagy pedig visszalépett elkérni a labdákat Fred és McTominay mellé. Telles mozgásával leköti a szélső védőt, míg Shaw számára így a visszalépő Martial megjátszható lesz. Martial kihúzza magával a belső védőt, akinek a helyére máris Bruno lép befelé. Sajnos Martial átadása ezután nem sikerült, így Bruno nem tudott kilépni, de a cél és az elv nagyon szépen kiolvasható volt.

A vendégek többnyire Tuanzebe vagy Shaw előtt próbálták meg a passz sávokat tisztává tenni, hogy egyenes út vezethessen Rashford és Martial irányába. Opcióként a rendkívül agilis Bruno Fernandes volt még elérhető a középpályán. Neymar döntés elé kényszerült, hogy AWB-t fogja vagy megtámadja Tuanzebet. A túloldalon Di Mariat próbálta a United választás elé kényszeríteni. Ander Herrera az előzetes kezdőcsapat képhez képest jobb oldalon játszott a mérkőzés nagy részében.

Ha az előre játék a csatárok felé nem valósulhatott meg, akkor még mindig ott volt a két védekező középpályás, akiket meg lehetett játszani. Nézzünk erre is egy példát.

Teljesen ki volt élezve ezen a mérkőzésen a vendégcsapat arra, hogy a védők mélységi passzal egyből a csatárokat játsszák meg. Volt amikor ez még Lindelöfnek is sikerült. A szárnyvédős rendszernek köszönhetően teljesen szét tudta a Manchester United húzni a hazai csapat középső vonalát.

United védekezésben

Védekezésben és letámadásban is egyaránt 5-2-3-ra állt át a United. Bruno Fernandes feladata volt a PSG védekező középpályásának a kikapcsolása a játékból. Martial és Rashford szűkítette a pálya elejét, így terelve a PSG-t oldalirányba. A szélen AWB és Telles kiugrásra készen várta, hogy a labda oldalra kerüljön.

A letámadás még mindig Ole Gunnar Solskjaer Achilles-ina nálam. A tegnapi napra tökéletesen ült a Manchester United taktikája. Ha kontratámadás építésből kellene előadásra szakembert hívnom, csak ő lenne az. Azonban az a fránya letámadás. Ezúttal is próbálkozott vele az MU.

Nem meglepő módon az első hármast alkalmazta erre a feladatra a csapat. Azonban a két védekező középpályás és a csapat sokszor elfelejtette őket követni. Így óriási terület nyílt a támadó hármas mögött. Ilyenkor vagy betudták mögéjük játszani a labdát légüres térbe, vagy nem. Fred és McTominay párosból pedig ki kellett lépni a védelem elől. Én még mindig szívom a fogam emiatt, mert ha egy kontrajátékot ilyen parádés módon össze tud rakni a stáb, akkor most már a hatékony letámadás elsajátításához is hozzákezdhetne.

A gólok története

0-1 Bruno Fernandes (Tizenegyes)

Feljebb kielemeztük, mi lehetett a United alaptaktikai elképzelése a mérkőzésről. A Martial által kiharcolt tizenegyesnél is ezek a stílusjegyek köszöntek vissza. Ezúttal a vendégek némiképp nyomás alatt tartották a hazai csapatot a saját kapujuknál. Ezáltal Shaw is mélyen az ellenfél térfelén helyezkedett el. Mit is kérhetett Ole a belső védőktől? Mert ugye Shaw tegnap ezen a poszton játszott. Ha tudod, játszd meg a csatárt elöl. Ehhez kellett Telles szerepe is ennél a szituációnál. Csak úgy mint az egész pályás támadásépítésnél, ezúttal is a mozgásával a PSG jobb hátvédjét kellett eltakarítania az útból. Nos, Shaw azt tette amit az edző kért, egy mélységi passzal bejátszotta Ander Herrera mellett sokadszor is Martialnak a labdát, akivel szemben szabálytalankodtak.

A PSG szöglet utáni Martial öngóljával most különösképpen nem foglalkoznék. Egy rögzített helyzet után, egy szerencsétlen mozdulat kellett hozzá.

1-2 Rashford 87. perc

A vezető gólhoz a csereként beállt Pogba kellett nagyon. Pogba Tellest váltotta a mérkőzés 67. percében. Ekkor a PSG 4-2-3-1-es alakzatban focizott. A United pedig átállt egy 4-1-2-1-2-s formációra. Ezzel nem nehéz kiszámolni, de középpályán a United emberelőnybe került. Ugyanis négy belső középpályás játszott hárommal szemben. Fernandes és Pogba gyakran cserélt helyet, valamit a mozgásukkal megosztották a PSG játékosainak figyelmét. Ebből született a 87. percben a győztes gól. Szóval elmondhatjuk, hogy végre Ole egy taktikai cserével nyerte meg a mérkőzést. Hogy is történt? Pogba befelé mozgásával megosztotta a PSG középpályásainak figyelmét. Eddig Fernandesre figyeltek legfőképp. Rashford ezzel egy időben visszalépett Fernandes mellé. Ezáltal Pereira, a PSG középpályása döntési helyzetbe került Rashford és Bruno között. Ezzel egy időben AWB remekül lépett be a támadásba, így a PSG balhátvédje sem tudta eldönteni, hogy lépjen-e ki Rashforddal és hagyja AWB előtt a szabad területet vagy maradjon és tolódjon AWB irányába. Martial lekötötte a PSG két belső védőjét. Jó látni, hogy ilyen rossz eltolódást nem csak a United belső párosa tud összehozni. Pogba Rashford elé pöttyintette a labdát, aki a klasszis átvételével előnybe került, az amúgy is kis hátrányban lévő Pereirával szemben. A Kurzawa helyett beállt Bakker pedig AWB-re figyelt, így Rashford előtt ott maradt a folyosó a hosszúba. Kegyetlenül ki is használta.

Pillantsunk még rá a játékosok átlagos pozícióját jelző kis ábrára, mennyire adja vissza mindazt amit eddig fejtegettem. A PSG egyértelműen azzal számolt, hogy Tuanzebe oldalán lehet megnyerni a mérkőzést. Neymar és Mbappe pozíciója mutatja, hogy folyamatosan őt ostromolták. Shaw és Telles remek párost alkottak a bal oldalon. Valamint kirajzolódik szépen Martial – Rashford – Fernandes szerepe is, csak úgy mint a Fred – McTominay párosnál is látható mit vártak el tőlük.

Amiben a United iszonyúan sokat javult hirtelen, az nem más mint… dobpergés… a saját térfélen eladott labdák száma. A PSG 25, a United 22 alkalommal adta el a labdát. Mindössze 4(!!!) alkalommal tette ezt meg a vendég csapat a saját térfelén. Érdekesség, hogy Neymar egymaga nyolcszor vesztette el.

Kíváncsi voltam rá, ezért összehasonlítottam Telles és AWB heatmapjét. Amiből színtisztán kirajzolódik AWB hiányossága. Ezt egy fekete négyzettel jelöltem is. Míg Telles már az első mérkőzésén be mert lépni a tizenhatos melletti területre is, addig AWB túl óvatos támadásban. Ugye ez kirajzolódik feljebb az átlagos pozícióból is. Az alsó képen azonban szembetűnő, hogy azt a területet AWB mennyire nem használta ki ezen a mérkőzésen sem.

Picit ünneprontó is szeretnék lenni. Ugyanis az xG statisztika alapján a döntetlen lett volna a reális. Sőt, e statisztika alapján a PSG közelebb állt a győzelemhez.

Az én következtetésem a mérkőzéssel kapcsolatban:

Nagyon szívesen elnézném máskor is ezt az 5 védős rendszert a Unitednél. Azonban kirajzolódik, hogy ha a védők felpasszait kinyírják a csatárok irányába, akkor a rendszer méregfogát nagyon könnyen ki lehet húzni. Mindenesetre nem lenne rossz, ha nem csak a 4-2-3-1 létezne és akár mérkőzés közben is át tudna rá állni a csapat. Ebben a rendszerben sajnos sem Pogba, sem Van de Beek helyét nem látom. Számomra mind a kettő támadó középpályás pozícióban lehetne a legjobb, mégpedig Bruno Fernandes helyett. Bruno viszont maximum rotáció miatt fog kikerülni a csapatból. Fred és McTominay párosa, ha kiegyensúlyozottan tudná hozni a tegnapi formáját, akkor kirobbanhatatlanak lehetnének hosszútávon. Tuanzebe szereplése üde színfolt volt, csak úgy, mint a mérkőzés legjobbjának megválasztott David de Gea, aki végre a régi formáját csillogtatta.

Neked mi a véleményed? Szívesen olvasnám a komment szekcióban!

Folytatás szombaton 18:30-tól az Old Traffordon a Chelsea ellen.

Források:

https://www.whoscored.com/

https://www.facebook.com/manchesterunited

https://www.facebook.com/PSG

https://understat.com/

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!