Kedves Olvasó! Bevallom őszintén, nehéz most ezt az elemzést összeállítani. Kimondottan sír a billentyűzet a kezemben. Miért is így kezdem a cikket? Gyere, olvasd végig és remélem megérted! A komment szekcióban pedig kiírhatod a gondolataid.

Bevezető

Kezdjük ott, hogy nem szeretnék belemenni olyan témába, hogy Ole a megfelelő edző-e számunkra vagy sem. Taktikai aspektusból fogom megvizsgálni a tegnapi mérkőzést. Azt gondolom, hogy úgyis sokan le fogják írni, hogy menjen vagy maradjon a menedzser. Másrészről a játékosokra sem szeretnék mutogatni, hiszen ők is csak részben hibásak. Amit azért tudni kell, hogy ez nem a FIFA. Hiába profi játékosok, ők nem edzők, más szegmensből látják a játékot és minden nap tanulnak. Szóval őket vezetni kell. Ami a labdarúgásban tény, hogy bármi zajlik a klubon belül, bárki mutogat a vezetőségre, bárki mutogat a játékosokra, bárki azt mondja, hogy ilyen vagy olyan a hangulat az öltözőben, az mind nem számít. Egy dolog számít, amikor kimegy a menedzser által választott kezdő tizenegy a pályára és megmutatja, ott mit tud. A pályán mutatott teljesítményt nehéz kozmetikázni. Ott nincs bocsánat! Amikor egy csapat felmegy a pályára, ott nagyon sok maszk lehull. Kijön a játékosok igazi arca, míg egy idő után a csapat játéka visszatükrözi az adott menedzser személyiségét. Most mindenki döntse el, hogy ez a játék mit mutat jelenleg Manchester vörös felén. Egy biztos, az új edzők nem véletlenül az első edzésükön az új csapatuknál, mindig egy egymás elleni játék vezénylésével kezdik. Mert a játék közben nincsenek üres szavak, nincs felesleges fecsegés, nincs pénzköteg, ami megmutatja a két játékos közti különbséget. A labda és a játék van. A futball lényege pedig a játék és egy bizonyos szint felett az eredmény.

Piros lap

Csapjunk a közepébe a tegnapi mérkőzésről egy kényes témával. Volt szerencsém végig nézni az Amazon által forgatott Spurs dokumentumfilmet a tavalyi évről. Nem mintha José munkásságát bárkinek be kellene mutatni az Old Traffordon. A sorozatban nagyon sokszor mondja a Spurs játékosoknak, hogy a jó fiúk nem fognak párharcokat és mérkőzéseket nyerni, és ő egy csapat túl jó fiúnak látja a Tottenhamet. Persze azóta eltelt fél év, és a sorozatból is remekül kijön, hogy José a pszichológiában még mindig élen jár a ligában. Sok területen már elmaradott, ez is visszaköszön, de kétségünk ne legyen afelől, hogy ismerte a United keretet és tudta, hogy kik azok a játékosok akiket érdemes provokálni egy piros lapért. Ergo a szakmai stábnak fel kellett volna készítenie a keretet arra, hogy fog érkezni provokáció. Ez annyira jól sikerült, hogy kis túlzással az első ilyen csapdába bele is szaladt a United. Persze szerintem a helyes ítélet a mind a két félnek piros lap lett volna.

Ole – José 0-1

Taktika

Felállások: 4-2-3-1 vs 4-3-3

A mérkőzés elég pörgősen kezdődött. Hamar eldőlt, hogy a United ellenfele ezúttal sem ússza meg tizenegyes nélkül. Itt látszólag minden rendben volt a hazai csapatnál. A két csapat alaptaktikai elképzelése nagyon hasonló volt. A szélsők befelé tolódásával megpróbáltak területet képezni a fellépő szélső védőknek.

United problémák

A United alapvető problémája már fordulók óta megmutatkozik támadásépítésben is. Míg a két védekező középpályás elkéri a labdát a védőktől, addig Bruno Fernandes és a támadósor nagyon messze helyezkedik el tőlük. Így nehéz támadást építeni és pontosan passzolni is. Nem valósul meg minden esetben a mélységi tagozódás.

A United egy 4-2-4/4-4-2-es letámadással, vagy nevezzük zavarásnak, kezdett a négy védős Tottenham ellen. Az alap elgondolás nem rossz, hiszen Fernandes felcsúszott Martial mellé, Rashford és Greenwood pedig a két szélső védőt támadta le.

Ezzel szemben a United szokásos módon, feljebb tolta Shaw-t labdakihozataloknál. AWB-t visszább húzta, majd pedig Matic belépett a Shaw által kreált üres területre elkérni a labdát. Pár másodperccel később a United ebből a szituációból egy labdajáratással kiürítette Shaw oldalát. Lamela és a Spurs szélső bekkje döntési helyzetbe került, mivel Rashford is befelé mozgott. Az alapelgondolás tehát nem rossz. Viszont egy labdavesztés esetén Lamela és Son a túloldalon szinte ütközés nélkül rohanhatott a két belső védőre.

Nézzünk is meg egy példát arra, amikor labdavesztés után átrohant a Spurs a csapaton. Labdavesztés után Maguire és Bailly próbálja lassítani a Kane – Lamela duót. AWB rohan vissza, Shaw sehol. A csapaton belüli biztosítás hátul látványosan nincs megoldva.

Ismételten kijött, hogy a United csapatmozgásai mennyire nincsenek összehangolva. A védelem és a támadósor között nagyon nagy a terület, így nagyon hosszú a csapat. Az ellenfeleknek több területük képződik a támadások építésére. Lefordítva, könnyebb a dolguk. A játékosok még maguk sem tudják, mikor, kinek, hova kellene menni az ellenfél támadásépítésének zavarásánál. Shaw ha kell, ha nem, fel van tolva. Mikor látszólag nem is ez a figura, ő akkor is megy fel. Persze ezzel hátul egy az egyben hagyva a három védőt. Nincs koncepció, hiába jó az alapelgondolás, de nincs finomhangolva, így káosz lesz belőle.

A következő jeleneten erre mutatok példát. Fernandes és Pogba kirohan, mögöttük üresen hagyják a Spurs játékost. Matic próbálja a fent bandukoló Shaw pozícióját betölteni, plusz a védelmi vonal legalább 20 méterre van a középpályás presszingtől. Hátul így egy 3v3 elleni játék alakul ki. A gyors Son és Lamela többek között a Maguire-Bailly kettőssel áll szemben. Minden, csak nem előnyös.

Mivel nincs kettő egyforma játékos, így még a PL szinten futballozó játékosoknak is van kiemelkedő és rossz tulajdonsága, bármilyen hihetetlen is ez. Az edzők dolga és a csapatjáték lényege, hogy azokat a tulajdonságokat eltüntesse, amiben nem jó egy-egy játékos vagy csapatrész. Azokat a tulajdonságokat pedig a játék képével és a taktikával felerősítse, vagy legalábbis olyan helyzeteket próbáljon a csapat előidézni amiben kimagasló. Ergo a Manchester Unitednél nem szabadna Maguire-t hagyni futóversenyekre benevezni. Mégis mérkőzések óta hagyják és Shaw szerepe is nagy kérdés nálam. Értem, hogy mit szeretnének vele erőltetni, de a játék mégsem arra van kihegyezve, így sokszor úton van csak. A többi United játékosnál is kérdőjel, hogy azt várják-e el tőle, amiben igazán erős. Greenwood? AWB? Rashford? Pogba?

Pillantsunk rá a játékosok átlagos pozíciójára mielőtt a következő témakörbe belekezdenénk.

A Spurs nálam Kane visszamozgásaival, valamint Lamela és Son befelé mozgásával nyerte meg a taktikai csatát. Kane mikor visszalépett, akkor általában kihúzott egy belső védőt magával, így Son habozás nélkül azt a területet tudta támadni. Lamela pedig egyértelműen Shaw oldalán csinált teret Aurier felmozgásainak. A hazai csapatnál Shaw és AWB is fel volt tolva a mérkőzés nagy részén, azonban Regulión most AWB támadásba való belépés passzivitását remekül kihasználta. A következő részben taktikai szempontból kifejtem, hogy siklott félre minden az Old Traffordon. (szerintem..)

Forrás: Whoscored.com

Mourinho húzások

Kane rengetegszer lépett vissza, amolyan hamis kilencest játszva. Minden ilyen alkalommal Son ment be a helyére. Remek példa erre a Spurs második gólja, amikor Kane szinte oda sem nézett, máris lőtte be Sonnak Maguire helyére a labdát.

A United védekezésében megmagyarázhatatlan dolgok a belső védő kirohanások, amit ezúttal Bailly főszereplésével mutatok be. A visszalépő Spurs csatárokkal azonban látszólag egyik hazai védő sem tudott mit kezdeni. Olyan volt, mintha ez meglepné őket. Szóval a példa: Mourinho betolta Sont, hogy magával húzza AWB-t, vagy a United védelmét bontsa meg. Utóbbi sikerült is neki, így Maguire 1v1-ben maradt Kane-nel szemben. Mindezt úgy, hogy a hazai csapat két védekező középpályással állt fel a tegnapi napon.

Son úgy húzta ki Bailly-t a védelemből, ahogy azt tanítani lehetne. Kane pedig egyből azt a számára létrehozott légüres teret támadta.

A párharcoknál amit Kane vívott Maguire ellen, minden alkalommal szinte Son már lépéselőnyben volt a United védelemmel szemben. Ennyire tudatosan játszottak rá erre is.

Igazából tegnap José megmutatta Ole Gunnar Solskjaernak hogy is kell játszani azt a taktikát, amit a United erőltet. Hojbjerg (nálunk Matic) visszalépett a két belső védő közé, hogy így a két szélső védőt feljebb tudja tolni a Spurs. Son és Lamela befelé húzódott, hogy helyet csináljon a szélen Reguilónnak és Auriernek. Rossz volt nézni, hogy a United játék alapelképzeléséhez nagyon hasonló játékkal még egyenlő létszámnál is dominálja a Spurs a taktikai csatát. Talán a két csapat között a legnagyobb különbség az volt, hogy Son és Lamela egy légüres térbe tudott belépni a United védekező vonala és középpályája között. Míg az ellenkező oldalon Rashford és Greenwood elveszett ebben a jóval kisebb területben amit a Spurs engedélyezett.

Szóval első lépés: Hojbjerg hátra lép, így egy 3v2-es szituációt létrehoz. Ami a Unitednál szokott hiányozni, az már a következő lépés, hogy Sissoko a mozgásával már egy játék folytatást ajánl Hojbjergnek.

Lamela és Son ezzel egy időben behúzódott középre. Ne legyen kétségünk, hogy a Brighton elleni mérkőzését kockára elemezték a Spursnél. Ott lehetett látni, mennyire el tud tolódni a United védekezése. Hát erre teljesen rájátszott a Spurs. A feltolt két szélső védővel ők is előidézték az emberhátrányt hátul. Rashford és Greenwood pedig keveset zárt vissza segíteni a szélső hátvédeknek.

Egy támadás ami a mérkőzésről elmond mindent. Én úgy gondolom, ha csak ezt az egy támadást nézzük, akkor ez megmutat szinte mindent, ami alaptaktikában előfordult. Hojbjerg visszalép a két belső védő közé. Vele szemben áll a két United játékos. Próbálják blokkolni a felpassz lehetőségeket. Son visszalép, hogy megossza a United középpálya figyelmét. Majd mikor sikerrel jár, már csúszik is vissza a támadó harmadba. Lamela belülre mozog, hogy Shaw 1v2-es döntési helyzetben legyen. Shaw hezitál, nem lép ki Lamelára, aki így felgyorsíthat a United védelmére. A baloldalon Reguilón, a jobboldalon Aurier adja a Spurs szélességét. A United két védekező középpályás presszingjét könnyedén átjátszotta a Spurs. Greenwood és Rashford nem segít be a szélső bekkeknek a védekezésnél, így hátul emberhátrány képződik. Ez minden. Az oktató film a Brighton után ismét befűzve.

Talán a negyedik gól mutatja meg leginkább, hogy ezzel a taktikával, hogy lehetett gólt rúgni a Manchester Unitednek. Hiába itt az emberhátrány, a védelemből nem állítottak ki senkit. Csak a csatárunk hiányzott elől, szóval ezt nem lehet a kiállításra fogni.

Ezúttal Kane lépett vissza a középpályára, Son és Lamela maradt elől. A szélen Aurier és Reguilón menetrend szerint érkezett. Shaw látszik, hogy Lamelat akarta fogni, hiszen még Maguire-rel szerepet is cserélt itt, bár ez inkább már a pániknak is felírható.

Szóval Aurier teljesen üresen, a United bal oldalán megkapja a labdát, betudja adni az épphogy kiérő Maguire mellett. Shaw érthetetlen módon Kane-re (!!!) lép ki, így a pozícióját elhagyva teljesen üresen hagyja Sont és Lamelat. Összeomlás…

A félidőben Mourinho lekapta Lamelat a pályáról, nehogy a kiállítás sorsára jusson ő is. A nem éppen lassabb Lucas érkezett a helyére. A sztori és a forgatókönyv azonban nem változott. A második félidő 5. percében sikerült a hazai csapatnak még egyszer benyelni ugyanazt a forgatókönyvet.

Lucas bemozgott középre, Shaw nem tudta eldönteni, hogy kilépjen rá vagy sem. Így Lucas egy vissza passzal kihúzta Shawt a helyéről. Pogba lekésett az Auriernek címzett labdáról. A Spurs jobbhátvédje pedig szinte üresen, senkitől sem zavartatva, a neki kiürített területről rúghatott De Gea kapujára. Mondjuk a Brighton az előző fordulóban az ilyen szituációkból kapufákat rúgott. Itt jött ki a minőségbéli különbség, valamint, hogy mennyire nem érdemelt a United győzelmet taktikai alapon a Brighton ellen. Még szerencse, hogy Bruno Fernandes lenyilatkozta, hogy nem a kapufák, hanem a gólok számítanak. Most abból volt bőven...

Összefoglalva a látottakat:

A piros lap alapvetően meghatározta a United összeomlását. Azonban nekem az az érzésem támadt már a mérkőzés alatt is, hogy az összeomlást csak előbbre hozta. Ugyanis már Brightonban meg kellett volna történnie. Ezúttal szerintem annyira dominált a Spurs a piros lap előtt is, hogy csak idő kérdése volt a következő kapituláció. Nem véletlenül nem elemeztem most az emberhátrányos mérkőzés jeleneteket bővebben. Nálam a 30. percben tiszta sor volt, hogy sajnos nincs visszaút.

Edzőkérdés ide vagy oda, Ole Gunnar Solskjaernek ismét befűzték az oktató filmet. A Brighton elleni mérkőzésen tapasztaltakat José megspékelte még egy kis pszichológiai hadviseléssel, valamint a hamis kilences taktikai elemmel. Sajnos a Unitednek nem volt rá válasza.

Csak a Brightonon múlt, hogy most nem két csúfos vereséget szenvedett el a United a Premier League-ben egymás után. Más lenne a megítélés, az már biztos. Ha ott is belefutott volna már a késbe a csapat, akkor szinte biztosra veszem, hogy nem sokat haboznának a klublegenda Ole-val kapcsolatban.

Van de Beek helyzetével sem értek egyet. Ha őt valóban csak Fernandessel akarják rotálni, akkor szegény nem sokat fog játszani. Pedig azért benne sokkal több van, a menedzser feladata lenne a beépítése. Annál pedig jobb játékos, hogy csak a Ligakupában kényeztessen minket, szurkolókat.

Ha valaki Cavanitól várja heti 200 000 fontért a megváltást, akkor el kell szomorítsam. Saját véleményem, hogy nekünk nem Cavanira van szükségünk és 200 000 fontot sem adnék neki. Felpumpált fizetésű játékos, akiket eladni sem bírunk pont ezért, már bőven van a keretben.

Jön a válogatott szünet. Kérdés az, hogy ezután is Ole Gunnar Solskjaer fogja-e összeállítani a United kezdőcsapatát. Ilyenkor mindig könnyebb menedzsert váltani, hiszen nem egyből bajnoki mérkőzés következik. Mindenesetre a menedzser elküldése véleményem szerint csak egy tüneti kezelés lenne. A valós gondot nem oldaná meg. Továbbá úgy gondolom, hogy Ole meg fogja érni legalább a decembert a klubnál. Viszont amilyen BL csoportban van a United, arra már nem fogadnék, hogy 2021-ben is még itt lesz.

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!