Kedves olvasó! Amikor a mérkőzés előtt gondolkoztam azon, hogy mennyire fontos jelenleg az FA-kupa a Unitednek, akkor arra jutottam, hogy harmadik számú sorozat. Egyértelmű prioritásnak tűnik számomra a Top 4 és az Európa-liga a jövő évi Bajnokok Ligája szereplés miatt. Így a szombati mérkőzésre gála kezdőt semmiképp sem vártam. A cél tehát nem lehetett más, továbbjutni minél kevesebb erő befektetéssel.

Az FA-kupa negyeddöntőjében a Norwich állta a United útját. Nézzük milyen kezdőcsapatokkal vágtak neki az ellenfelek a mérkőzésnek.

Felállások: 4-2-3-1 vs 4-2-3-1

Le sem írom ezúttal Ole Gunnar Solskjaer melyik játékosokat cserélte ki a kezdőcsapatban, mert szinte mindenkit. Ezúttal a rotáció megkérdőjelezhetetlen. Korábbi elemzésekben írtam már a Fred - McTominay páros hátrányáról. Így hát kíváncsian vártam a kezdőcsapat láttán, hogy ezúttal fog-e a United szenvedni a labdakihozatalnál?!

A mérkőzés elején a két csapat kóstolgatta csupán egymást. A United labdabirtoklásában máris megfigyelhető volt egy változás az előző mérkőzésekhez képest. Alapvetően két kombinációt váltogatott a vendég csapat. Ezúttal McTominay kapta meg a CDM (védekező középpályás), Fred pedig a CM (középső középpályás) szerepét. Mi a különbség, amikor papíron mind a ketten védekező középpályások? A CDM poszton játszó játékos általában visszalép a labdakihozatalnál a védelembe vagy a védelem szélére. Ő kéri el a labdát többnyire a hátvédektől. Célja a labdát eljuttatni a szélre vagy egy előre passzal az ellenfél védekező vonalain átjátszani. A Norwich ezúttal nem 4-4-2-s védekezést választott, hanem 4-5-1-re állt vissza.

A hazaiak megpróbálták teljesen megzavarni a visszalépő McTominay-t és a két belső védőt a labdakihozataloknál. Történt ugyanis, hogy a hazaiak 3 emberrel blokkolták a United labdajáratását, amikor McTominay vagy éppenséggel ritkábban Fred visszalépett a védelembe. Lingard a jobb oldalon általában befelé lépett, hogy Aaronst befelé húzza, így nyerve területet Shaw-nak. A Dalot - Mata páros pedig gyakori cserével próbált egymásnak területet kreálni.

Mata és Lingard alapvetően nem szélső játékosok, bár bevethetőek ezen a poszton is, de számomra inkább mind a kettő játékos irányító (CAM). A mérkőzés első felében megpróbálták befelé húzni a Norwich védekezését, így készítve elő a területet Dalot-nak és Shaw-nak. Ennek köszönhetően Bruno Fernandeshez is közelebb helyezkedtek. Ez a rendszer úgy működik, hogy amikor pedig Shaw lép befelé abban az ütemben lép Lingard kifelé. Folyamatosan cserélgetve a pozíciót. A túloldalon a Mata – Dalot páros ugyanezt a mozgást végezte.

A következő ábrán pedig a játékosok átlagos pozícióját figyelhetjük meg. Itt szépen kirajzolódik a gyakorlati felállás, amelyben látszik, hogy Mata és Lingard mennyire bent játszott.

A Manchester United az első félidőben 68%-ban birtokolta a labdát, abszolút domináns volt a félidő nagy részében.

A vendégek labdavesztés után letámadták a hazai csapatot. Fernandes és Ighalo elosztotta egymás között a két középhátvédet. Az azonos oldali szélső (jelen esetben Lingard) zárja a jobb hátvéd elől a passzsávot. Bruno Fernandes a mozgásával az egyik védekező középpályást zárta ki, ezzel párhuzamosan nyomás alá helyezte a labdás játékost. McTominay és Fred volt a kulcs, ha időben oda tudtak zárni a Norwich másik védekező középpályásához, akkor megakadt a labdakihozatal, azonban amikor elcsúsztak akkor átjátszható volt a letámadás.

Második félidő

A második félidő elején jelentős taktikai változtatás nem történt. Alapvetően a Norwich támadójátéka már az első félidőben is inkább a United jobb oldalán futott. A 4 védős rendszereket a belső hátvéd és a szélső hátvéd közötti területen érdemes leginkább támadni. A hazai csapat a támadásai több, mint felét Dalot oldalán vezette. Nem véletlen, hogy később Williams váltotta?

Miből lesz a cserebogár? A Manchester United vezető gólja hogyan készült?

Megjáratta a United a jobb oldalon a labdát, ezzel a Norwich teljesen áttolódott arra az oldalra. Cserébe a bal oldal kiürült. Ahova Maguire (Matic vagy jobb híján más helyett) szokásához híven belépett. Ighalo mozgásával az ötösig tolta a két középhátvédet, Shaw pedig 1v1-ben megverte a vele szemben álló védőt. Mata az Ighalo által kreált üres területre bemozgott, ahova Shaw centerezett. AWB centerezett ennyire jól Martialnak az előző mérkőzésen. (Korábbi elemzésben elemezve, így látszik, hogy ez mennyire tudatos a Unitednél.) Mata zseniális passza után pedig Ighalo villant. Ezekből a momentumokból is látszik több ismétlődő elem az eddigi MU stratégiából.

Egészségügyi szünet vagy időkérés?

A mérkőzéseken a koronavírus szünet óta tartanak egy egészségügyi/ivó szünetet mindegyik félidőben. Ezt a szünetet általában a 23-26. perc között tartják az első félidőben és 68-72. perc környékén a második félidőben. Ole Gunnar Solskjaer véleményem szerint jó stratégiát választott a szombati mérkőzésre, azonban most is elkövette azt a hibát, amit már a Spurs ellen is elkövetett. Mit is? A Spurs ellen a 62. és 63. percben cserélt a mester, aminek hatására 5 percig rá is esett az MU a Spursre. Azonban miután Mourinho kikérte az időkérését (jött az ivószünet), utána a Spurs rendezte a sorait. Ergo volt 2-3 perce Mourinhonak, hogy a United változtatásait szóban leleplezze játékosainak. Most a Norwich ellen ugyanez történt pepitában. OGS a 63. percben cserélt hármat is, a 71. percben pedig érkezett az 'időkérés'. 7-8 perc mennyire elég ezen a szinten is ahhoz, hogy egy játékos a kispadról beszállva egyből 100%-on égjen, azt sajnos nem tudom. Nyilván a vírus utáni új helyzetet a legmagasabb szinten is kell tanulni, azonban ha tehetném én ezen változtatnék. Csak az ivószünet után cserélnék. Természetesen ha nem kényszerűségről van szó.

A cseréknek köszönhetően a United erre a meccsre készített stratégiája nem alakult át különösebben. Abszolút posztra cserélt az edzői stáb. Dalot helyét Williams vette át, Greenwood Mata-t, Rashford Lingardot váltotta a két szélen.

Rögzítsük is a Norwich változtatásaival a mágnestáblán. A Norwich Cantwellt az egyenlítő gól szerzőjét a szélről betolta a pálya közepére ideiglenesen.

Mi történt az egyenlítő gólnál? A hazai csapat a pálya bal oldalán létszámfölényt alakított ki, amellyel átcsalogatta a United középpályáját is, így megbontották a két védekező középpályás első védekező vonalát. Az átlövést pedig nem sikerült hatástalanítani.

Az egyenlítő gól hatására Matic és Pogba szállt be a középpályára, a Fred - McTominay páros helyett. A taktika jelentősen nem változott, a minőség javulása volt a cél. A rendes játékidőben egy lényeges dolog történt még a mérkőzésen. Klose kiállítása a hazaiak oldalán. Bruno Fernandes vélhetően egyik feladata a Unitednél, hogy a csatár mellé felcsúszik és a szabadon levő belső védőt kicsalogassa az ellenfél hátsó vonalából. Ezt már a Sheffield United ellen is eredményesen csinálta. Most is a kiállítás előtt pont ezt sikerült megvalósítania. Ezúttal Fernandes úgy csalogatta ki Godfrey-t a belső védő helyéről, hogy közben még Ighalot is helyzetbe hozta, ahol nem maradt más lehetősége Klose-nak mint szabálytalankodni vele szemben. Dicséret illeti még Bailly-t aki mélységi passzával átjátszotta a Norwich középső védelmi vonalát. Ighalo-t pedig azért mert nagyon szépen beállt a belső védőnek kiszorítva őt a labda elől, így egyből kapu felé tudta átvenni a labdát.

A hosszabbításban a Norwich egyértelműen a tizenegyes párbajra bazírozott, azonban Maguire 118. percben szerzett gólja a Manchester Unitedet lőtte tovább. Érdekességképp még megemlíteném, hogy Martial Bailly-t váltotta a hosszabbítás során. Matic játszott így Maguire mellett/előtt. A Norwich-nak a piros lap után már nem maradt csatára a pályán, 4-5-0-ra állt vissza, így a United beáldozhatta az egyik középhátvédjét a támadások érdekében. A hosszabbításban a Manchester United türelmesen próbálta feltörni az elszánt hazaiak védekezését.

Összegezve a látottakat:
A vendégeknél sok csere történt a kezdő XI-ben. Ami nem meglepő, mert nagyon intenzív 2 hónap áll még a United előtt. Összességében Ole Gunnar Solskjaernak és csapatának az egész keretet játékban kell tartaniuk, hiszen ilyen megterhelés mellett bármikor beeshet egy sérülés. Akik korábbi elemzéseimet is olvasták, sok hasonlóságot vélhetnek felfedezni a United játékában, taktikájában. Nyilvánvalóan ilyen igénybevétel mellett nehéz taktikailag újat húzni és nagy változtatásokat belecsempészni a játékba, hiszen örülnek ha a regenerációra marad idő. Ami biztosan nem hiányzott a vendégeknek az a plusz 30 perc, amit a pályán kellett tölteni. A továbbjutás azonban megvan, szomorkodni emiatt nem kell.

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!