A Utd Unscripted negyedik részében Eric Bailly meséli el, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie hosszú sérülése alatt.

Szeretek táncolni.

Januárban miután az U23-as tartalékcsapattal pályára léptem a Newcastle ellen, azután hazamentem, elindítottam valami zenét, majd felhangosítottam, mintha valami buliba lennék, ezután pedig csak táncoltam a családommal. Ez tényleg egy buli volt; annak az ünneplése, hogy újra képes vagyok játszani. Egy normális, teljes meccs bármiféle sérülés megismétlődése nélkül.

Aznap este nagyszerű pillanat volt számomra, igazán jó lépés a visszatérésemben. Korábban vegyes érzéseim voltak. Egyrészt nagyon boldog voltam, mivel olyan szintre sikerült visszaedzenem magam, hogy újra játszhassak. Ugyanakkor kissé aggódtam a meccs napján, talán feszélyezettnek éreztem magam, mivel csak most tértem vissza, tehát eleinte kavarogtak bennem az érzelmek. Az első néhány érintés és perc után a dolgok elkezdtek megfelelően történni, és az aggodalmakat magam mögött hagytam. A mérkőzés végére igazán elégedett voltam azzal, ahogyan a dolgok történtek a stadionban.

Ez július óta egy nagyon hosszú út volt számomra.

A tavalyi szezon végén összeszedtem egy térdsérülést a Chelsea ellen, ami azt jelentette, hogy ki kellett hagynom az Afrikai Nemzetek Kupáját. Két hónapra kidőltem, de ezalatt a kezeléseket és a felépülést tettem prioritássá, nem pedig a kapkodott visszatérést. Ennek értelmében így kihagytam a szezon végét és a Nemzetek Kupáját, viszont újonnan kezdhettem a Uniteddel a felkészülési szezonban.

A Tottenham ellen játszottunk Kínában, amikor a sérülés megtörtént. Ezt a pillanatot inkább elfelejteném. Úgy éreztem, hogy nagyszerű formában vagyok, teljesen fitten tértem vissza az első térdsérülésemből, és egyre többet játszottam. Aztán ez megtörtént. Ezúttal a másik térd.

Mint mondtam, ez egy nehéz időszak volt számomra, és inkább elfelejteném és hátrahagynám azt a pillanatot. Nagyon nehéz időszak volt, így nem fogok túl sokat magára az incidensre gondolni.

A sérülés pillanatában nem mindig tudod annak súlyosságát. Sosem jó érzés, és megakadályozza, hogy befejezd a meccset, de csak meccs után kezdesz el igazán gondolkozni annak időbeli költségéről.

A sérülés napján semmilyen tesztet nem végeztünk, a következő napig vártunk, hogy elvégezzük a vizsgálatokat. Csak ezután mondták nekem, hogy ez elég súlyos sérülés, ami miatt 3-4 hónapot kell kihagynom.

3 vagy 4 hónap?

Képzelheted, ezt elég nehéz volt elfogadni. Még 1 hónapig is rossz sérültnek lenni, nemhogy 3 vagy 4 hónapig... wow.

De mit tehetsz? Ezt csak elfogadhatod és a jövőre tekinthetsz. Azt kellett mondanom magamnak, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek, és megváltoztatni nem lehet semmit, tehát erős mentalitásúnak kell lennem, és csak a jövőre tekinthetek. A megfelelő kezelést kell kapjam, majd azon dolgozni, hogy visszakerüljek a csapatba.

A megfelelő kezelés az operációt jelentette. A klub orvosi csapata egy barcelonai szakemberhez fordult, mivel ez volt a legjobb lehetőség. A felépülésem első részét is ott kellett töltenem, mivel a követő kezelést és ápolást is ugyanazok az emberek végezték, akik a műtétet. Összességében ezt követően körülbelül egy hónapig kellett Barcelonában maradnom, amíg megfelelően fel nem épültem ahhoz, hogy visszatérhessek Manchesterbe a kezelés hátralévő részére.

Most azt mondanám, hogy amikor fitt vagyok és játszok, akkor igazán élvezem a pihenést a meccsek és az edzések között. Viszont nem tudom ugyanezt elmondani, amikor sérült vagyok. Amikor sérült vagy, az más. Úgy érzed, mintha nem csinálnál semmit, de követned kell az utasításokat. Tisztában kell lenned azzal, hogy a pihenés az a felépülési idő része. A doktorok és az erőnléti edzők szerint is ezt kell tenned, és alapvetően ezen folyamat során pontosan azt kell csinálnod, amiket ők mondanak neked.

A felépülésem Barcelonában kezdődött orvosok, kórházi személyzet és erőnléti edzők mellett, akiknek nagyon sokat köszönhetek, de valószínűleg ez volt a legnehezebb. Alig tudtam járni ezen a ponton. Ekkor voltam legmélyebben abban az első hónapban.

Miután visszatértem Manchesterbe, néhány "személyi gondozó" érkezett rendszeresen Spanyolországból, hogy tovább segítsék a munkámat, és ez nagyon sokat segített. Képes voltam bizonyos feladatokat megcsinálni, amik gyorsan nagyon ismétlődőek és unalmasat lettek. Ezekre emlékszem a legjobban, valószínűleg azért, mert ezekből csináltam a legtöbbet.

Sok-sok ismétlés, és újra...

...és újra...

...és újra...

...és újra.

Természetesen gyorsan belefáradsz ezek elvégzésébe, de rengeteg dolgot megteszel a felépülés javulásának érdekében. Még ha nem is szereted őket csinálni, akkor mi van? Ugyanúgy el kell végezni őket. Számomra a legfontosabb dolog az volt, hogy felismertem, bár nem tetszik egy bizonyos tevékenység elvégzése, de nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a célja az eredmények optimalizálása és a felépülés elősegítése.

Annyit mondasz magadnak: csak csináld meg.

Aztán az idő múlásával elkezded látni az eredményeket, a fejlődést.

Ahogy a gyakorlatok elkezdtek egyre jobban haladni, akkor világossá vált, hogy teljesen fel fogok épülni. Egyre erősebb voltam. Természetesen voltak fájdalmaim is. Bizonyos gyakorlatok határozottan fájdalmat okoztak, és különböző akadályokon kellett áterőszakolnom magamat, hogy legyőzzem ezeket. Az idő múlásával egyszerűen megtanulod kezelni őket.

Keresztény családból származom, tehát ez nagy segítséget nyújtott az egész folyamat során. Számunkra az ima nagyon fontos, éppúgy, mint bízni Istenben és a cselekedeteiben, bátorításaiban. Mint minden munkában, az enyémben is lehetnek rossz pillanatok - sérülések az én esetemben - de az életben is előfordulhatnak rossz pillanatok. Emellett pedig vannak életek, amelyek sokkal rosszabbak mint a sajátunk, így ha ezt tudod, és rendelkezel Isten ismeretével, akkor ezek csak nagyon kis gondok, plusz az életben mindig bátornak kell lenni az előrehaladáshoz.

Az is nagyon fontos, hogy megfelelő emberek voltak körülöttem. Az unalom nehéz. Ha minden idődet unatkozással töltöd, és semmit sem csinálsz, az nem fog jót tenni neked, ezért fontos, hogy olyan emberekkel vedd körül magad, akik feltöltenek energiával. Szerencsés vagyok, hogy van családom, feleségem és gyermekeim. A teljes felépülésem alatt normálisan játszhattam a gyerekekkel, de bizonyos fokig óvatosan. Nekem kellett vigyáznom - a gyerekek nem voltak eléggé tisztában a dolgokkal - de a lelkemnek nagyon jót tettek.

A sérülésemet követően visszamentem Elefántcsontpartra, hogy meglátogassam a barátaimat, pihenjek, emellett pedig elfelejtsem és magam mögött hagyjam a sérülésemet. Újra felépítettem magam, illetve olyan emberekkel töltöttem el időt, akik képesek voltak segíteni a visszatérésemben. Úgy éreztem, időt kell töltenem ezekkel az emberekkel - a szélesebb családi körömmel, barátaimmal - akik segíthetnek újra feltölteni engem a végső visszatérésemhez.

A további motivációm az volt, hogy néztem a csapattársaimat játszani. Nem féltékeny voltam rájuk, mint gondolnád; csak inspiráltak engem. Ültem a TV előtt és a Unitedet néztem. Talán mikor a második hónapban jártam a felépülésemben, azt mondtam magamnak: gyerünk már. Megkétszerezem az erőfeszítéseimet, hogy visszatérjek a csapatba.

Az, hogy láttam a fiúkat játszani, több energiát adott a kezemben levő feladathoz.

Amint újra minden időmet a csapattal töltöttem, edzettem, és visszatérhettem a U23-as tartalékcsapattal játszani, azután szellemileg kész voltam bármilyen meccsre, és megragadni a lehetőségeket. Jól éreztem magam. A februári Chelsea elleni mérkőzés előestéjén Victornak, aki mindig játszott, enyhe betegsége lett. Az edző figyelt engem, látott mindent, amit az edzésen tettem, tudta, hogy számíthat rám. Ole tudta, hogy segíthetek a csapatnak. Nem habozott, és a Chelsea meccs előtti este azt mondta, hogy kezdeni fogok.

Ez egy hatalmas pillanat volt számomra.

Nagyon boldog voltam, hogy megadtam az edzőmnek ezt a bizalmat, hogy számíthat rám és segíthetek a csapatnak.

Szóval visszatértem, és ez egy nagyszerű érzés volt.

Emellett még jobb érzés volt az a tény miatt, hogy megnyertünk egy nagyon fontos mérkőzést.

Most nagyon boldog vagyok, hogy visszatértem és jó egészségben vagyok. Örülök, hogy az edzés jól megy és a tervek szerint halad, miután ennyi hónapot kihagytam. Tehát nagyon szeretném kihasználni ezt a pillanatot az életemben.

Manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!