John O'Shea a MUTV-vel folytatott interjújában reflektált a trófeákkal tűzdelt manchesteri időszakára.

A sokoldalúságáról ismertté vált ír gyakorlatilag mindent megnyert a United felnőtt csapatának kötelékében töltött egy évtizedes karrierje során. Összesen 393 fellépésen 15 gólt lőtt a Vörös Ördögök színeiben, köztük az emlékezetes Anfielden szerzett utolsó pillanatokbeli győztes találatot. O'Shea jelenleg a Reading edzői stábjában dolgozik, ahol a menedzseri jövőjére készül.

John, először is örülünk, hogy elfogadtad a meghívást. Hogy vagy mostanában?

"Remekül vagyok, köszönöm, még ha a szituáció nem is túl fényes. A családom is jól van, biztonságban érezhetjük magunkat."

A Readingnél edzősködsz, azonban egy ideje nem folyhat a munka...

"Így van, nem tehetünk most semmit. Szerencsére az idő jó, így sokat vagyunk kint a kertben és játszunk a gyerekekkel, elképesztő mennyi energiájuk van. Láttam pár videót, amiben bemutatják a szülők, hogyan kötik le a lurkók figyelmét ebben a helyzetben, próbálunk mi is minél frappánsabbak lenni."

Az edzői oldal is bevált számodra? Láttam, hogy ott leszel az U-21-es ír válogatott mellett...

"Persze, ezt akartam csinálni mindig is a visszavonulásomat követően. Élvezem a munkát a Reading első csapatánál, remek lehetőséget kaptam tőlük. Mark Bowentől és Eddie Niedzwieckitől is rengeteg segítséget kapok - tapasztalt szakemberek, a keret is kiváló. Reméljük, hogy új lendülettel tudunk majd belevágni a szezon végébe, megvannak hozzá a tehetséges futballistáink. Én felelek a pontrúgásokért támadásban és védekezésben is. A játék hiányzik azért, az edzések kevésbé, viszont a partvonal mellett is rendesen emelkedik az adrenalin."

Kilenc éve annak, hogy elhagytad a Unitedet! Soknak tűnik?

"Nem! Nem tűnt ennyinek. Hébe-hóba feltűnök a MUTV-ben, a srácokat is elég gyakran látom, kapcsolatban vagyok a korábbi bajtársakkal, ezért nem érzem olyan hosszú időnek. Ahogy Wes is tanúsíthatja, hatalmas kihívásokat éltünk át Sunderlandben, miután távoztunk Manchesterből. A két csapat teljes ellentéte volt egymásnak, küzdenünk és harcolnunk kellett, nem csak a siker jött szembe, ahogy azt megszokhattuk. Szerintem az ott szerzett tapasztalatokhoz hasonlót hoz majd az edzői élet is."

Örülsz, hogy nem szerepelsz a Sunderland 'Til I Die (sportdokumentumfilm-sorozat) második évadában?

"Egy részét sem láttam... Az első évadban sem tűntem fel sokszor. Őszintén szólva nem voltam oda az ötletért annyira. De örülök, hogy végül jól sült el a dolog a klub és a szurkolók számára. A konyhások, a titkárok és a többiek, akik a színfalak mögött biztosítják a Fekete Macskák mindennapi működését, ők vannak most igazán rivaldafényben."

Furcsa lehetett Sunderlandbe költöznötök Wes-szel...

"Igen, szokatlan volt. Wes pánikolt is egy pillanatra, hogy mégsem fogok odaigazolni, fel is hívott. A feleségem terhes volt, 2 hetes késésben volt a baba, ezért mondtam Steve Bruce-nak, hogy el kell intéznem néhány dolgot a biztonság kedvéért. Brucey talán azt hihette, meggondoltam magam, közben csak a fiunk érkezésére készültünk fel."

Ha menedzser lennél, Wes lenne a jobb kezed?

"Ez biztos. Már 10 éve így tervezzük!"

Szerinted fogsz is ebben a munkakörben dolgozni a jövőben valamikor?

"Egyértelműen. Ez a célom, hogy vezető legyek, viszont először jobbnak látom profiktól megtanulni az alapokat, amivel jobb rálátásom nyílik erre a világra, hogy ne kelljen rögtön a mély vízbe ugranom. Valakinek ez bejött, én inkább a lassabb utat választom, lépésről lépésre haladok, hogy lássam, mire vagyok képes."

Mit gondolsz az Ole vezette Unitedről?

"Megvolt a kezdeti lendület, hihetetlen sorozatot produkáltak az elején, aztán több kulcsjátékos is sérültet jelentett, de most úgy tűnik, Bruno Fernandes érkezése fellendítette a srácokat. Briliáns formában voltak, újra veszélyes ellenfélnek mutatkoznak, még Marcus Rashford nélkül is, aki klasszissá nőtte ki magát. Sajnos a járvány teremtette körülmények megálljt parancsoltak a menetelésnek, de legalább a hiányzók kapnak egy esélyt, hogy visszatérhessenek. Ami egyébként lendületet hozhat, amivel remélhetőleg elcsíphetjük a top 4-et."

Oléval együtt élted át a sikereket - gondoltad volna, hogy menedzserré válik, vagy meglepetést okozott?

"Nem, egyáltalán nem lepett meg. Minden részletet elemzett, ezért is volt olyan erős a padról beállva, ő ilyen típus. A sok sérülése miatt már régen eldöntötte, hogy ebbe az irányba fog elindulni, ezért nem lepett meg, hogy végül menedzser lett. A személyisége sokat segít a jelenlegi generációnak, tud nyugodt is lenni, vagy nagyon komoly, de olykor kemény versenyző is, mint játékoskorában. Ilyen oldala is van, amit elő tud húzni, amikor szükség van rá."

Nincs olyan trófea, amit ne hódítottál volna el a klubbal. A legtöbb szurkoló eszébe rögtön Luís Figo bebőrözése jut, valamint a Liverpool elleni gólod. Te mire vagy a legbüszkébb?

"Az első bajnoki címre először is. A 2002/03-as idényben nyertem meg először, nagyon különleges volt. Mindegyik az egytől egyig. A Liverpoolban lőtt találatom is óriási emlék a két együttes közötti rivalizálás miatt. Még az Arsenal ellenieket is magasan jegyzem. Keveset szereztem, de azok elég jelentősnek bizonyultak."

És végül, melyik európai idegenbeli győzelmet néznéd vissza a ManUtd.com oldalán a "Match Rewind" keretében? Négy választási lehetőség található a honlapon, ezekből hárman ott voltál a pályán: 3-0 a Juventus ellen (2003), 2-0-ás siker Rómában (2008), 3-1 az Arsenal vendégeként (2009) és a PSG kiütése tavalyról.

"Az Arsenal meccs felé hajlok, a PSG-vel szembeni fordítás is elképesztő volt persze. Giggsy gólöröme picit fura volt Torinóban. A hátára mutatott a gól után, pedig akkor már a fél világ ismerte őt. Ronaldo stukkolása az Olimpicóban is sokakban megmaradt. Hasonló a moszkvai fejesére, mikor Wes kanyarította középre a labdát a Bajnokok Ligája döntőjében."

ManUtd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!