Vendégszerzőnk, Sz. Sz. vette a fáradtságot és a kényszerszünet előtti utolsó nagy diadalunkat elemezte ki taktikai szempontból.

Arra kérem az olvasót, hogy a következő elemzésben éljük át ismét együtt a legutóbbi örömittas manchesteri derbit az önkéntes évközi uborkaszezon során.

Manchester is RED!

Pontosan miért is mondom ezt? Azért, mert idén olyat láthatott a nagyérdemű, amelyre 2010 óta nem volt példa. A Premier League-ben a Manchester United oda – vissza le tudta győzni a városi rivális Manchester City csapatát. Ha pedig a naptári évet nézzük, akkor 4-ből 3 mérkőzést nyert meg városi riválisa ellen. Apró szépséghiba, hogy a Ligakupában sajnos nem volt elegendő az idegenbeli 1-0-s siker a továbbjutáshoz.

2020. március 8-án talán még nem gondoltuk komolyan, hogy a világjárvány miatt jó ideig ez lehet az utolsó Premier League bajnoki, amit a United játszani fog. Azonban úgy alakult, hogy nem sokkal később felfüggesztették határozatlan időre az angol bajnokság küzdelmeit. Némiképp öröm lehet, hogy nem negatív érzelmekkel mehettünk el a kényszerszünetre, hiszen az utolsó mérkőzéseken OGS első időszakát idéző győzelmi szériában hasítottak épp a Vörös Ördögök.

No de nézzük meg egy kicsit taktikai oldalról, mi is történt a manchesteri derbin legutóbb.

Manchester United 2 – 0 Manchester City

Felállások:

A Manchester United 3 belső védővel és 2 szárny védővel állt fel a mérkőzésre. Ugyan itt a képen, ami a hivatalos összeállítás volt a mérkőzés előtt, egy nyíltabb 3-4-1-2-t prognosztizáltak. Azonban ez a felállás a valóságban inkább az 5-2-1-2-t tükrözte. A City-nél nem sok meglepetés volt, ami a felállást illeti.  A szokásos 4-3-3-t rakta fel Pep a sakktáblára.

Így a következőképpen nézett ki a taktikai csata a mérkőzés kezdetén.

Pep csapatának labdakihozatalában fontos szerepet kap mindig a mélységi irányító, így Ole azt kérte Fernandestől, hogy amennyire csak lehet, zavarja Rodri játékát. A United némiképp meglepetésre a meccs elején magasan letámadta a City labdakihozatalát.

A meccs összképét tekintve nem meglepetés, hogy a City rövid passzos, sok labdabirtoklásra alapuló játékát láthattuk, ezzel szemben a United egy sokkal direktebb kontrákat alkalmazó taktikát vonultatott fel. A United a mérkőzés nagy részében keményen dolgozott azon, hogy a City ne tudja áttörni a masszív védekezését.

Pep első reagálása

Guardiola felismerve, hogy a United letámadja a két belső védőjét is, viszonylag hamar azt kérte csapatától, hogy mindig az egyik szélső védő húzódjon a labdakihozatalnál középre, így kialakítva egy 4v3 elleni emberelőnyös szituációt középen. Ez a szélső védő általában Cancelo volt. Solskjaer erre reagálva a félpályáig rendelte vissza csapatát, hogy ne tudják könnyen átjátszani az első védelmi vonalát, a csatárokat. Ezzel a lehető legkisebbre szűkítve a területet.

A változtatásokkal párhuzamosan Zinchenko szerepe is megváltozott némileg, ugyanis Gündogannal sokszor cserélték meg támadásban a posztjukat. Nem meglepő módon a City a bal oldalon vezette támadásai nagy részét, hiszen a helycserének köszönhetően a United két védekező középpályásának, Frednek vagy Maticnak sok esetben 1v2-s szituációban kellett játszani Zinchenko és Gündogan miatt. Ezzel szemben a túl oldalon Cancelo inkább a védekezésre összpontosított, mintsem a támadásokba való belépésre.

Guardiola a Sterling vs Wan-Bissaka párharcra fektetett nagyobb hangsúlyt. Ebben Sterling segítségére volt Gündogan, aki a baloldalon Zinchenko szerepvállalásának köszönhetően nagyobb szabadságban tudott játszani, így Wan-Bissaka-nak gyakran kettő játékossal is szembe kellett néznie.

Sterling és Foden a szélen helyezkedve próbálta minél jobban széthúzni a United védekezését, ezért Gündoganra sokszor Lindelöf volt kénytelen kilépni a védelemből. Azonban ez azt jelentette, hogy a City megtudta bontani a United 5 védős rendszerét.

Maticnak vagy Frednek kellett sok esetben becsúszni Lindelöf mögé, hogy megmaradjon a hátsó alakzat stabilitása.

Az első félidő felénél a United újra megpróbálkozott a mérkőzés elején bevetett magas letámadással, azonban Fred kénytelen volt 1v2-s szituációban játszani Zinchenkonak és Gündogannak köszönhetően, ezért könnyen átjátszotta a City a United letámadását. Fernandinho előtt ezúttal több passz opció is nyílt.

2. félidő (1-0)

Guardiola úgy döntött, hogy a félidőben ismét taktikát változtat. Szintén a szélső védők szerepébe nyúlt bele. A két szélső védő ezúttal szabadon támogathatta a támadást, akár egyszerre is. Így próbálta még jobban megnyitni az amúgy nagyon zárt United védekezést.

Az alsó képen levő variációt váltogatta a 2. félidő elején a City, az első félidőben felvázolt Gündogan – Zinchenko helyváltoztatás variációval.

Az 59. percben Pep 2 cserére szánta el magát. Aguero helyett Gabriel Jesus, Bernardo Silva helyett Mahrez érkezett a pályára. Ez azt jelentette, hogy Jesus esetében posztra cserélt Pep, Mahrez azonban Foden helyét vette át a pályán - Foden így visszacsúszott Bernardo Silva pozíciójába.

Ole erre a változtatásra cserével nem reagált a United részéről, ahogy egyre jobban fogyott az idő, a Citynek egyre bátrabb játékot kellett játszania ami kedvezett a United kontrajátékának. A City az idő előrehaladtával egyre bátrabban rohamozott, hátul óriási területeket hagyott szabadon a United számára. Ekkor így nézett ki a taktikai csata. Pillantsunk egy kicsit a táblára.

Mahrez és Sterling befele irányú mozgásával próbált helyet csinálni a szélen felfutó szélső védőknek, így választás elé állítva a United szélső védőit. Ezzel egy időben Fredre és Maticra is nagyobb nyomást helyeztek, hiszen Fred és Matic könnyen egy 2v4 / 2v5 helyzetben találhatták magukat. A Vörös Ördögök esetleges labdaszerzése esetén James és Martial kiugrásra készen várta az irányukba előre rúgott hosszú labdákat. Bruno Fernandes gyors megjátszása és váratlan húzásai is reményt adtak a hazai játékosok és edzői stábja számára.

Ahogy ezt a 69. percben láthattuk is, hogy csak egy példát említsek:

Wan-Bissaka labdaszerzésével indult az akció. Ő egyből indítja Jamest, aki megpróbálja 1v1-ben megverni Otamendit.

Az akció veszélyességét jelzi, hogy Jamesnek több opciója is volt hiszen Fernandes is felért második hullámban a befejezéshez, így kialakítva egy 3v3 elleni szituációt.

Pep a 77. perceben Mendy-t hozta be Zinchenko helyére, Solskjaer erre reagálva Williams helyett Bailly-t, Martial helyett pedig McTominay-t küldte be a csatába. Így váltott át a United az utolsó 10 percre egy 5-3-2-s felállásra. Amelyben James volt előre tolva, Bruno Fernandes pedig visszalépett sok esetben segíteni a belső 3 védekező középpályás játékát.

A 88. percben Ighalo váltotta még Bruno Fernandest, így kialakítva az 5-3-2-s tényleges felállást. Összességében a United taktikája beérett, ennek megkoronázásaként McTominay a 96. percben beállította a 2-0-s végeredményt. Egészen pontosan egy Ederson kidobást elcsípve Mendy irányába, amely után az üres kapuba ívelt.

Érdekességképp még megjegyezném, hogy a United is a támadásai nagy részét a bal oldalon indította.

Ha a játékosok átlagos pozícióját nézzük a mérkőzésen akkor pedig látható, hogy Williams sokkal feljebb tudott játszani köszönhetően a túl oldalon Cancelo szerepének. Sok esetben ő támogatta a két belső védőt inkább labdakihozatalban és védekezésben egyaránt. Wan-Bissaka feltűnően ostrom alatt volt egész mérkőzésen a Sterling-Gündogan-Zinchenko hármas által. Nem véletlenül ő érdemelte ki a mérkőzés legjobbja díjat a "WhoScored" osztályzatai alapján.

Készítette: Sz. Sz.

ManUtdFanatics.hu

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!