A Manchester United hivatalos magazinja, az Inside United minden hónapban megszólaltat egy olyan egykori játékost, aki a maga korában igazi Vörös Ördög volt. Ezúttal Super Lou, azaz Lou Macari beszél 11, Manchesterben eltöltött évérõl....

Az átigazolásom Állandó kezdõjátékos voltam a Celticben, és amikor eljött a szerzõdésem megújításának ideje, akkor 5 fontos emelési ajánlatot kaptam, amellyel 55 fontot kerestem volna hetenként. Azonban én sokkalta jobb ajánlatra vártam, ugyanis házas voltam, úton volt az elsõ gyermekem, és támogatnom kellett a megözvegyült anyámat is. Ezért a távozás mellett döntöttem. A Celtic menedzsere, Jock Stein nagyon közel állt a Liverpool menedzseréhez, Bill Shanklyhez, akivel sikerült megállapodniuk, így a Liverpoolnál kötöttem ki, azelõtt, hogy a Ligakupában a Burnleyvel játszottak volna. Az igazgató páholyban ülhettem, Paddy Crerand mellett, aki viszont mindenáron tudni akarta, hogy miért vagyok ott. Azt mondta nekem, hogy igazoljak a Unitedhez. Meg kellett kockáztatnom, hogy nemet mondok a Liverpoolnak, abban a reményben, hogy a United szerzõdtetni fog. Bár akkoriban a Liverpool topcsapat volt, a Unitednél ott volt Best, Law, Charlton, és én egy levegõt akartam szívni velük.

A bemutatkozásom egy West Ham United elleni hazai mérkõzésen történt 1973. januárjában. A szokásosnál idegesebb voltam, annak ellenére, hogy már játszottam nem egy Celtic - Rangers meccsen, és a Celtickel szerepeltem a BEK-elõdöntõjében is az Internazionale ellen. Ez a meccs nem csak a debütálásomat hozta, de szembekerültem Bobby Mooreral, az angol válogatott csapatkapitányával is, aki 1966-ban a magasba emelhette a világbajnoki trófeát. Végül jól sikerült a mérkõzés, hiszen jól játszottam, és én gólommal sikerült 2-2-re egyenlítenünk.

Kedvenc mérkõzésem egy Everton elleni találkozó, amikor az 1977-es Boxing Dayen 6-2 arányban nyertünk. Próbáltam felkutatni a mérkõzés felvételét, de eddig még nem sikerült megtalálni egyik akkori meccsünket se, mivel nem volt minden mérkõzésrõl közvetítés akkoriban. Sikerült gólt szereznem, és kivételesen jól játszott az egész csapat.

Kedvenc gólom Ez az elõbb említett mérkõzéshez fûzõdik, amikor a tizenhatos sarkáról ollózós gólt sikerült rúgnom a kapu felsõ sarkába. Ez is az egyik legfõbb oka, amiért szeretném megtalálni annak a mérkõzésnek a felvételét - hogy újra megnézhessem azt a gólt. 

Legkeményebb ellenfelem nem kérdéses, hogy a liverpooli Graeme Souness volt, aki ellen fizikálisan nagyon meggyûlt a bajom. Õt követi Jimmy Case szintén a Liverpoolból, és az Arsenalos Peter Storey.

A csapat, amelyet a legjobban szerettem legyõzni Skóciában egyértelmûen a Rangers volt, míg a Unitednél a Manchester City. Ezek a mérkõzések mindig fantasztikus élményt nyújtottak.

A legjobb játékos, akivel együtt játszottam George Best volt, még akkor is, ha csak kis ideig voltunk csapattársak. Az Old Traffordon látott csillogását követõen nagyon bizarr karriert futott be, hiszen játszott a Fulhamben és Amerikában is, pedig kora egyik legjobbja volt. Akik láthatták élõben játszani, nagyon kivételesnek érezhetik magukat, hogy egy ilyen különleges játékost láthattak.

A legjobb barátom a Unitednél Nem volt konkrétan egy játékos. A sikereink egyik legnagyobb titka - három FA kupa elõdöntõt játszhattunk négy év alatt - a csapatszellem volt. Nagyon közel állt egymáshoz az egész csapat.

A legkedvesebb Unitedes emlékem Rengeteg van, amikbõl választhatnék, de én a búcsúmérkõzésemet választanám, amelyet a 10 évnyi szolgálatom miatt kaptam. Nagyszerû este volt és az elsõ klubom, a Celtic ellen játszottunk, majdnem teltház mellett, remek hangulatban.

Elhagytam a United, amikor 1984-ben Ron Atkinson nem ajánlott nekem új szerzõdést, és akkor eljött az idõ a váltásra. A lábaim már nem voltak olyan gyorsak, mint egykorom, és megvette a helyemre Bryan Robson-t és Remi Mosest - két világklasszist. A United szezonvégi Ázsia túráján voltam éppen, amikor felajánlották, hogy lennék-e a Swindon Town játékos-edzõje. Ezért korábban hazatértem, és akkor közölték velem, hogy megüresedett a Derby County edzõi posztja is. Elõször interjún kellett részt vennem, ahol Arthur Cox/Kevin Keegan párost választották végül ki, így maradt nekem a Swindon-állás. 

Amit tanultam a Unitednél Három menedzser keze alatt játszottam az Old Traffordon - Tommy Docherty (a képen középen), Dave Sexton és Ron Atkinson - és mivel különbözõ karaktert képviseltek, ezért mindegyiküktõl tanultam valamit. Dockal soha nem volt egyhangú az életünk, õ jelentette a klub életét, és lelkét egyben. Dave nem volt ennyire élettel teli, de emberként nagyon kedveltem, és az egész élete a futballról szólt, míg Big Ronban volt mindkettejükbõl valami.

A Unitedben játszani számomra azt jelenti Amikor a legtöbb játékos elhagyja a klubját, az valamilyen szinten a kötõdés egyértelmû végét jelenti számukra. Szerencsés vagyok, hogy az én esetemben nem ilyenrõl van szó, hiszen már 35 éve kapcsolatban állok a Uniteddel. Ez egy különleges hely, és egészen más azokhoz az idõkhöz képest, amikor én játszottam, ha csak a körülménykeet, és a felszereltséget nézzük, már akkor is. Emlékszem a szuvenír bolt csak 8-9 alkalmazottal mûködött, és az egyetlen hely, ahol ételt lehetett kapni, a grill "szoba" volt.

Manapság mit csinálok Rengeteg munkám van a MUTV-nél, és néha a Sky Sportsnál és egyéb médiumoknál is. Emellett én szervezem a meccsnapi szolgáltatások rendszerét is. De természetesen még megvan a kis bárom a Sir Matt Busby Wayen is. Már 1978 óta az én tulajdonomban áll, de mára kiadtam bérlõknek.

Inside United

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!