A United egykori szélsõje beszélt a Unitedben töltött éveirõl.

Átigazolásom: a United egyik korábbi játékosmegfigyelõje Torquayben élte nyugdíjas éveit és néha kilátogatott a mérkõzéseinkre. Õ szólt Alex Fergusonnak, aki a helyettesével egy pénteki mérkõzésünkre eljött megnézni (a történet szerint álruhában, nehogy felismerjék õket). A mérkõzés után beszéltek Cyril Knowles menedzserünkkel, majd addig nem mentek el a városból, míg nem találkoztak velem. Ez másnap délelõtt meg is történt. (Lee 1988.júniusában, 17 évesen igazolt a Torquay Unitedtõl Sir Alex csapatába.)

Két debütálásom volt. Az elsõt úgy írnám le, mint egy nem hivatalos találkozót. A Mercantile Centenary Credit Trophy elõdöntõjét játszottuk az Old Traffordon (1988.szeptember 21-én) a Newcastle United ellen. Ez a kupa a futball szövetség 100. évfordulója alkalmából került megrendezésre. Hosszabbítás után nyertünk 2-0 arányban. Három nappal késõbb a bajnoki bemutatkozásom is megtörtént, szintén az Old Traffordon, a West Ham United ellen szerepeltünk, szintén 2-0-ra nyertünk. Sok volt a fociból azon a héten.

A kedvenc mérkõzésem egy a Rumbelows Cup (ligakupa) keretein belül lejátszott Arsenal elleni találkozó volt (1990.november 28-án). Nyertünk 6-2-re és ezen a találkozón szereztem Unitedes karrierem egyetlen mesterhármasát. Különleges este volt számomra.

A kedvenc gólom a Barcelona elleni sarkazásos gólom volt az 1994/95-ös Bajnokok Ligája sorozatban. 2-1-re vezettek ellenünk és ki akartunk egyenlíteni, hogy tovább folytassuk a United akkori rekordját, miszerint nem szenvedett hazai pályán vereséget európai kupatalálkozón addig. Paul Ince szerzett labdát, majd jobbra játszott Roy Keannek, aki belõtte középre a labdát, de az mögém érkezett. A védõ elcsúszott és sikerült még sarokkal úgy beleérnem, hogy az a kapu alsó sarkába kerüljön.

Legkeményebb ellenfél: volt néhány védõ, akik ellen mindig nehéz volt játszani. Gary Charles a Nottingham Forestbõl és David Bardsley a QPR-ból. Gyorsak voltak és mindig megnehezítették az életemet.

A csapat, melyet legtöbbször le akartam gyõzni a két nagy riválisunk volt, a Manchester City és a Liverpool. Gyerekként Aston Villa fan voltam, így ellenük akartam legkevésbé gyõzni, ennek ellenére majd mindig gólt szereztem olyankor.

A legjobb játékos, akivel együtt játszottam kétség nem fér hozzá, Bryan Robson volt, aki hihetetlen csapatkapitány, vezetõ és személy volt egyben, egy sokoldalú játékos. Ha valamikor is bajban voltam, garantált volt, hogy ott volt egybõl néhány lépésnyire, hogy segítsen. Gólokat készített elõ vagy épp õ fejezte be a támadásokat, fõnök volt a pályán mindent ellenõrzése alatt tartva.

A legjobb barátom a Unitednél eredetileg Ryan Giggs volt, de késõbb Roy Keane, Gary Pallister és Dion Dublin is csatlakozott. Szorosan összetartó csapat voltunk akik alkalmanként együtt mentek el kikapcsolódni, ebédelni, vacsorázni a feleségeinkkel, barátnõinkkel.

A legjobb United emlékem az 1991-es Kupagyõztesek Európa Kupájának döntõje volt, legyõzve a Barcelonát Rotterdamban. Ez volt az elsõ sorozatom Európában, mivel az angol csapatok csak akkor térhettek vissza a Heysel-katasztrófa okán. A stadion háromnegyede a mi szurkolóinkkal volt tele, a hangulat szinte sokkoló volt.

Elhagytam a Unitedet akkor, mikor rájöttem, hogy itt az ideje. Az 1995/96-os szezon végén kimaradtam a csapatból a Middlesbrough ellen, még a padra sem kerültem. Megnyertük a bajnokságot akkor, majd egy héttel késõbb a duplázás is megvolt, de millió mérföldnyire éreztem magam az ünnepléstõl.

Amit a Unitednél tanultam: nyolc évet töltöttem a Old Traffordon, hatalmas része a karrieremnek, ebben az idõben rengeteget tanultam a futballról és az életrõl. Sikert és kudarcot is átéltem, kezdve attól, hogy 26 év után szerzett a klub ismét trófeát, vagy a 94-es duplázást és a KEK gyõzelmet i mondhatnám egészen odáig, hogy sérülés miatt nem játszhattam.

Amit a United jelent számomra: Aston Villa szurkolóként kerültem a Unitedhez, amit én elõször nézek, az a Unitedes eredményessége. Az Old Trafford család része lehette. Ez egy nagy klub, nagyszerû emberekkel, a háttér munkát végzõkön át egészen az étterem személyzetéig.

Amit manapság csinálok: több televíziós tudósítást is készítek Angliából, a Közel-Keletrõl és Távol-Keletrõl is. Késõ esti mûsorokat is készítek érdekes beszélgetésekkel üzletrõl, valamint saját alapítványomat is mozgatom, a Lee Sharpe Foundationt. Támogatjuk a dél-afrikai hátrányos helyzetû gyerekeket, valamint segítjük a rákos vagy cukorbeteg gyerekeket Manchesterben. Változatos munka, ami nagyon leköt. Élvezem az életet.
 

Született: 1971. május 27. Halesowen, West Midlands

United karrier: 1988-1996

Bemutatkozása: 1988. szeptember 21. Old Trafford, Manchester United 2-0 West Ham 

Mérkõzéseinek száma: 263

Góljainak száma: 36

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!