Február 6. örök gyásznap minden futballszerető életében, különösen Manchesterben.

Több, mint 60 éve, hogy elvesztett a csapat, a szurkolók és az elhunytak családjai 23 férfit, csodás embert. Rájuk emlékezünk most.

1958 február 5-én a Manchester United a Red Star Belgrade (FK Crvena zvezda) ellen játszott visszavágót az európai porondon, miután 2-1-re győzedelmeskedtek hazai pályán, ahol Bobby Charlton és Eddie Colman találatával gyűrték le ellenfelüket. A belgrádi visszavágón pedig 3-3-ra végeztek a felek, így összesítésben egy góllal felülmúlták a Red Start, tehát boldogan utazhattak volna haza. Mint tudjuk, ez sajnos nem így történt.

Az utolsó mérkőzés a tragédia előtt...
 

A European Airwaves Elizabethan 609-es számú gépének le kellett szállnia Münchenben üzemanyag felvétel céljából majd indultak volna tovább. A kapitány az a James Thain volt, aki 1952-ben csatlakozott a légitársasághoz, előtte pedig a Royal Air Force (Brit Királyi Légierő) repülőszázadosa volt. A másodpilóta pedig Kenneth Rayment volt, aki ugyancsak repülőszázados volt még a második világháborúban. Kijelenthető, hogy mindketten tapasztalt pilóták voltak és mint azóta tudjuk, a Manchesterbe tartó visszaúton a másodpilótáé volt az irányítás.

A tankolást követően kétszer is megpróbáltak a levegőbe emelkedni, azonban a műszerek zavart jeleztek, így abbahagyták a próbálkozást. Havazni kezdett, így az utasok elhagyták az utasteret és Duncan Edwards is táviratot küldött haza: „Minden járatot töröltek, holnap repülünk. Duncan.”

A kapitány azonban aggódott a menetidő miatt, így mégis az utazás mellett döntöttek. Mint tudjuk, ez egy végzetes döntésnek bizonyult. Miután többszöri próbálkozásra sem sikerült felszállnia a gépnek, végül túlfutott a leszálló pályán, melynek végén mindent letarolva egy lakóháznak csapódott.

21 ember azonnal meghalt a fedélzeten. Duncan Edwards - egyike a nyolc elvesztett játékosnak - 15 nappal a katasztrófa után távozott közülünk.

Íme néhány szó az elhunytakról...

Roger Byrne - 28 évesen, hátvéd, 277 meccs/19 gól
"Egy arisztokratikus futballista, fenséges mozgással. Roger elég gyors volt és ezzel egy időben gyönyörűen irányította a mozgását, mint Nureyev." - Sir Matt Busby

Eddie Colman - 21 évesen, hátvéd, 107 meccs/2 gól
"Eddie egy vidám fickó és félelmetes játékos volt. Tologatta a labdát - sosem lőtte - és elsuhant a játékosok mellett és ismert volt a megforgatásairól." - Wilf McGuinness

David Pegg - 22 évesen, csatár, 148 meccs/28 gól
"Davidet akármelyik csapat birtokolni szerette volna, mert ő egy természetes baloldali játékos volt. David nagyon, nagyon okos volt. A mi bal elfutónk egy mérfölddel." - Bill Foulkes

Mark Jones - 24 évesen, hátvéd, 120 meccs/1 gól
"A yorkshire-i Mark egy nagyon szerethető fickó volt, de szerintem ő kemény dió volt és senki sem tudott vele lépést tartani sem a pályán, sem azon kívül." - Bill Foulkes

Tommy Taylor - 26 évesen, csatár, 189 meccs/128 gól
"Úgy jellemeztem őt, mint minden idők egyik legjobb középcsatára és ez még nem az összes potenciál volt benne. Ő egy tipikus yorkshire-i sok tekintetben, sokszor bohóckodott és nagyszerű csapatjátékos volt." - Bill Foulkes

Duncan Edwards - 21 évesen, hátvéd, 175 meccs/21 gól
"Amikor meghallottam, hogy Muhammad Alit a legjobbnak nevezték, elmosolyodtam. A legjobb egy futballista volt, Duncan Edwards." - Jimmy Murphy. "Az egyetlen játékos aki mellett alárendeltnek éreztem magam." - Sir Bobby Charlton

Geoff Bent - 25 évesen, hátvéd, 12 meccs
"Amikor Geoff éretté vált és elérte a húszas éveit, sok csapat érdeklődött iránta, de ő hűséges maradt. Gondoskodott magáról és nagyon jól cselezett. Roger Byrne egy következetes és bátor játékos volt, ez az, amiért Geoff csak kevés lehetőséget kapott, de ő elég jó volt ahhoz, hogy rendszeres helye legyen akármelyik csapatban." - Jimmy Murphy

Liam 'Billy' Whelan - 22 évesen, csatár, 96 meccs/ 52 gól
"Billy egy mágus volt labdával. Szerintem ő nem tudta, mennyire is volt az és hogy mennyivel jobbá válhatott volna. Egy világklasszis csatár. Nincs kétség efelől. A pályán a látása és a passzai tiszták voltak." - Albert Scanlon

Walter Crickmer, a klub titkára/ Tom Curry és Bert Whalley edzők
"Walter Crickmer mindig egy kis dinamóra emlékeztetett engem, semmivel sem volt túl sok gondja. Tom Curry olyan volt, akire felnéztünk, mint apára. Bert Whalley pedig óriási segítséget nyújtott nekem, amikor részidős voltam." - Bill Foulkes

E nagyszerű emberek mellett nyolc újságíró is elhunyt a szerencsétlenségben: Alf Clarke, Tom Jackson, Don Davies, George Fellows, Archie Ledbrook, Eric Thompson, Henry Rose és Frank Swift, aki korábban a Manchester City játékosa volt. Sir Matt barátja, Willie Satinoff és Miklós Béla, utazási ügynök is a gépen lelte halálát, míg a repülőgép kapitánya, Kenneth Rayment néhány héttel később vesztette életét sérülései miatt.

Az elhunytak mellett áldozatnak tekintetjük Johnny Berryt és Jackie Blanchflowert - a Spurs legendás Danny Blanchflowerének fivérét -, akik soha többé nem futballozhattak, de akár mindenkit, aki a gépen tartózkodott.

A klub és a szurkolók kitartását mi sem bizonyítja jobban, hogy innen is sikerült felállnia a csapatnak. Csupán tíz évre volt szükség, hogy a Vörös Ördögök megnyerjék a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. De ez az egy évtized egy nagyon hosszú időszak volt a klub történelmében, melynek két főhőse Sir Matt Busby, aki hetekig küzdött az életéért és Jimmy Murphy, akinek elévülhetetlen szerepe volt az újjáépítésben.

Murphy, Busby segítője és a csapat másodedzője volt, emellett pedig a walesi válogatottat is irányította. Épp emiatt nem utazott el a csapattal Jugoszláviába, hiszen Izrael ellen vezette fiait. A tragédia másnapján Münchenbe utazott, ahol elhangzott az ominózus mondat: "Tartsd magasra a zászlót!".

Ez indította el a csapatot rögös útján.

Tizenhárom nappal a történtek után a csapat három góllal múlta felül a Sheffield Wednesday csapatát. Ez persze nem történhetett volna meg egy példátlan összefogás nélkül. Több klub is segítette játékosaival a Vörös Ördögöket, így fordulhatott elő, hogy Shay Brennan Manchesterbe igazolt és két gólt is szerzett a Sheffield ellen. Mellette még Stan Crowther és Ernie Taylor is csatlakozott az erősítésként küldött különítményhez.

"Az eltiltásunk alatt a Manchester United azzal a kéréssel fordult a FIFA-hoz, hogy mindhármunkat, Kocsist, Czibort és engem is kölcsönvenne a büntetés lejártáig. A szörnyű müncheni légi katasztrófa után ugyanis kevés játékosuk maradt. A klub felajánlotta, hogy csak alapfizetést ad nekünk, de sem az FA, sem a FIFA nem járult hozzá leigazolásunkhoz." - mondta Puskás Ferenc, miután sajnos meghiúsult a klubváltásuk.

Igaz, túljutottak az FA-kupában a West Bromon (2-2; 1-0) és a Fulhamen (2-2; 5-3) is, azonban végül kikaptak a Wembley-ben a Boltontól, így nem teljes a történet, azonban mindenféleképpen tiszteletreméltó. A BEK-ben pedig az AC Milan jelentette a végállomást, a hazai 2-1-es győzelem ellenére.

A következő jó pár évet csapatépítéssel töltötték, amiben a Busby-bébiknek és Sir Mattnek is nagy szerepe volt. Ekkor került fel a "nagyok" közé George Best aki elképesztő karriert futott be, csak úgy, mint Denis Law, hiszen bajnokok lettek a Vörös Ördögökkel 1965-ben. Tíz évvel a tragédia után pedig felülhettek Európa trónjára, amikor 4-1-re verték az Eusébio vezette Benficát és Best elnyerte az Aranylabdát is.

Az erő és a kitartás mindig is jellemezte a klubot és az említett évtized eseményei hűen tükrözik ezt. A Manchester United számára nincs lehetetlen.

Örökké emlékszünk a hősökre, akik életüket adták a klubért és a szurkolókért.

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!