Giggs a Manchester United gépezetében nélkülözhetetlen elemmé vált és az 1990-es évek elején elért sikereket is sikerült túlszárnyalnia, különösen a feledhetetlen éjszaka során Barcelonában, ahol nagy szerepe volt, hogy csapata triplázni tudjon.

Miután a United sorozatban kétszer is elhódította a Premier League-t, minden szem rájuk szegezõdött, vajon sikerül-e sorozatban harmadjára is megnyerni a kiírást, azonban ez végül nem így történt, a szezon végül vízválasztónak bizonyult. A Vörösök mindössze egyetlen ponttal zártak a Blackburn mögött, azonban döntõen annak köszönhetõen, hogy Eric Cantona hosszú eltiltását töltötte januári incidense miatt a Crystal Palace mérkõzésen, viszont Giggs is a hiányzók listájára került.

Az utolsó hat mérkõzést sérülés miatt volt kénytelen kihagyni és azt is csak az oldalvonal mellõl figyelhette végig, ahogy az Everton 1-0-ra gyõz ellenük az FA-kupa döntõjében, aminek következtében a duplázás esélye el is szállt.

A szezon után Paul Ince, Mark Hughes és Andrei Kanchelskis is távoztak Sir Alex Ferguson elsõ nagy Unitedjébõl, de az 1995/96-os szezon már a következõ nagy csapatról tanúskodhatott, többek közt Giggs-szel a fõszerepben. Az õ '92-es osztálya' fokozatosan beépült a Neville testvérek, Paul Scholes, David Beckham és Nickey Butt személyében, akikkel végül újabb bajnokság és FA-kupa duplát nyert a csapat.

Mi sem édesíthetné meg jobban a bajnokság elnyerését, mint hogy 10 pontos hátrányt dolgozott le a United a Newcastle ellenében, és a Liverpoolt a kupadöntõ utolsó pillanatiban gyõzte le. A csapat csattanós választ adott a tv-nél dolgozó (és volt Liverpool játékos) Alan Hansen véleményére, miszerint "soha nem nyerhetsz semmit gyerekekkel".

Már-már veteránnak számító Giggsy, noha még csak 20-as éveiben járt, az 1996/97-es szezonban további öt évre kötelezte el magát a klubbal új szerzõdésének értelmében. Beckham valóságos betörésével a reflektorfény már kevésbé világította meg a walesi-t, amint a United megvédte bajnoki címét. Ryan késõbb úgy vallott könyvében, hogy csalódott, amiért ebben a szezonban nem tudott hozzájárulni annyira a csapat teljesítményéhez, amennyire szeretett volna, noha a Porto elleni 4-0-s gyõzelmet pályafutása egyik legjobbjaként írta le. Apróbb sérülések a szezon során hátráltatták hatékonyságában, de egy dupla sérvmûtét a szezon végén hosszútávon nagyon kifizetõdõ lett számára.

A United az 1997/98-as szezont üres kézzel zárta, Giggs egyik legjobb momentuma volt a szezonban, amikor a Juventus ellen Alessandro del Piero vezetõgóljára egy brilliáns góllal válaszolt a végül 3-2-re megnyert mérkõzésen az Old Traffordon.

Azonban az 1998/99-es szezon mindent kárpótolt az elõzõ szezonért, Giggs és csapattársai példátlan Triplázásának köszönhetõen, amint elhódították a Premier League, az FA-kupa és a Bajnokok Ligája trófeáját, utóbbit egy rendkívül izgalmas és drámai összecsapáson. Az Arsenal elleni kupaösszecsapáson szerzett gólja, minden elemében, az elfutásban, a lövés pillanatától a háló megrezdüléséig beleírta magát a United folklórjába minden joggal, de összességében ez is egy része volt az abban a szezonban elért hihetetlen eredményeknek.

Giggs kései egyenlítõgólja a Juventus elleni BL összecsapás elsõ mérkõzésén létfontosságúnak bizonyult egy második, epikus mérkõzés elõtt, úgy ahogy a lövése is a barcelonai döntõben Teddy Sheringham gólja elõtt, amikor már úgy tûnt, kifutnak az idõbõl a Bayern München ellen.

Giggs azonban továbbra is ugyanolyan hûvös, nyugodt és összeszedett maradt, mint mindig, amikor a szezon csúcspontjához érve történelmi gyõzelmet értek el. Ekkor így nyilatkozott a United hivatalos magazinjának: "Sosem voltam idegeskedõ típus. Megtanultam játszani mindenféle helyzetben és mérkõzésen. Elég csak annyit idegeskedni, hogy az adrenalinod felszökjön, arra szükséged van."


 

ManUtd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!