Pár nappal azelõtt, hogy behívták volna az angol válogatottba, a MUTV a klubnál töltött elsõ éveirõl faggatta a Manchester United támadóját.

Lingard megmászta a ranglétrát a Vörös Ördögök csapatában, mostanában pedig az a jutalma, hogy rendszeresen pályára lép az elsõ csapatban, a legutóbbi alkalommal pedig az elsõ gólját is megszerezte a Unitedben. Most, hogy elég nagy esélye van a nemzetközi debütálásra is, a 22 éves játékos büszkén gondol vissza fejlõdésének idõszakára.

Mind nagyon örültünk a West Brom elleni gólodnak - ez volt a kemény munkának a betetõzése?
Feltétlenül. Mindig is keményen dolgoztam, hogy idáig eljussak, az edzõknek pedig nem gyõzök hálálkodni, amiért kiálltak mellettem. Amikor láttam, hogy bemegy a labda, az nekem, és a családomnak is nagyszerû  érzés volt. Az ifjúsági FA-kupa gyõzelem mellett ez is ott van az eddigi legnagyobb sikereim között. Remélhetõleg még sok gólt fogok szerezni a klub számára.

Meséld el nekünk, hogy milyen út vezetett a warringtoni ificsapattól a United elsõ csapatába...
Egy helyi csapatnál, a Penketh Unitedben fociztam, amikor Mike Glennie, a Manchester United megfigyelõje eljött megnézni. Beszélt a nagyapámmal és felajánlotta, hogy menjek hozzájuk próbajátékra, de a Liverpool is érdeklõdött, úgyhogy választanom kellett. Fiatal voltam, de a szívem a United felé húzott. Az évek folyamán Larnell Cole, Mike és Will Keane, Sam [Johnstone], Ravel [Morrison] és Tunners [Ryan Tunnicliffe] is a csapattársaim voltak. Néhányan már más klubnál játszanak, de annak örülnek, hogy én még mindig itt vagyok. Sok mindent nyertem már - ifjúsági FA-kupa, az utánpótlás bajnokságot is behúztuk egy párszor - de mindent felülmúlna ha megtudnám nyerni a Premier League-et a United felnõtt csapatával.

Az U15-ös Premier-kupában is játszottál a Uniteddel, de az U17-es északi sorozotban is ott voltál az angol válogatottal...
Úgy gondolom, hogy akkor még nem álltam készen a válogatottságra, mert sokkal kisebb voltam a többi játékoshoz képest. Van egy képem otthon, amin a térdemig ér a mez! Viszont miután felhívtak, nem tudtam nemet mondani arra, hogy a hazámat képviseljem. A Premier-kupáról meg csak annyit, hogy akkor is kicsi voltam. Van az Istagramon egy kép rólam, ahogy éppen két óriási sráccal küzdök. Eljutottunk az elõdöntõig, amit a Barcelona ellen játszottunk. Az egy nagyon pozitív élmény volt. Remek csapatunk volt, de nagyon fájt, hogy elveszítettük az elõdöntõt. Nagyszerûen játszott a Barca, és bár szerintem nyernünk kellett volna, a lényeg, hogy sokat tanultunk.

Hogyan folytatódott a fejlõdésed amikor véglegesen az akadémia tagja lettél?
Az elsõ évben nem nagyon játszottam az U18-as csapatban a fizikumom miatt. Néhány meccsen pályára léptem az U16-os csapatban, viszont a második évben már egyre több lehetõséget kaptam U18-ban, majd amint a tartalékokhoz kerültem, Warren Joyce lehetõséget adott nekem a baloldalon, mert tudta, hogy ott jól fogok teljesíteni. A tartalékcsapat meccsein rendszeresen játszottam, valamint néha együtt edzhettem az elsõ csapattal is még Sir Alex idejében. Majd David Moyes érkezése után még többet edzhettem velük, Louis van Gaal alatt pedig minden nap az elsõ csapattal edzek.

Mennyire nagy teljesítmény volt betörni a tartalékcsapatba?
Óriási. Olyan játékosokkal jutottunk fel az U18-ból, mint [Paul] Pogba, Larnell [Cole], Tunners [Ryan Tunnicliffe], és ott is együtt maradtunk. Matty James, Danny Drinkwater és Ritchie De Laet is ott voltak, de nekünk sikerült igazából betörni a tartalékok közé, Warren Joyce pedig azt akarta, hogy annyi meccset játsszak velük, amennyit csak lehetséges, annak érdekében, hogy tapasztalatot gyûjtsek. Emlékszem, hogy az Aston Villa ellen játszottunk az Altrinchamban úgy, hogy Clevz [Tom Cleverley], Chris Smalling és Jonah [Phil Jones] is a csapatban voltak. Az, hogy helyet kaptam a csapatban azon a  meccsen, óriási megtiszteltetés volt a számomra Warren részérõl. Sir Alex végignézte a meccset, nekem pedig sikerült gólt lõnöm.

Ha visszagondolsz ezekre az idõkre, nem furcsa, hogy azóta mennyit változtál fizikailag?
Dehogynem. Amikor az U18 után át kellett állnom a második csapat szintjére, minden nap a konditeremben voltam Warrennel. Még akkor is folytatnom kellett az edzéstervet a teremben, amikor kölcsönben voltam. Warren nem engedte, hogy ellustuljak. Tudta, hogy milyen játékos lehet belõlem.

Hogy összegeznéd az eddig megtett utadat a futball világában?
Elképesztõ élmény volt az U7-tõl odáig eljutni ahol most tartok. Egészen hihetetlen, a United stábjának pedig nem tudom eléggé megköszönni. Elengedhettek volna a magasságom miatt, és már valahol máshol játszanék, viszont most már nem szabadulnak meg tõlem. Látták bennem a lehetõséget, ezért pedig hálás vagyok.

manutd.com

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!