Ryan Giggs egészen személyes megvilágításból tárja elénk véleményét néhány múltbeli és jelenlegi Unitedes csapattársáról. Az elõítéleteknek teljes mértékig fordítsunk hátat...

Amikor Ryan Giggs beszélni kezd, az egész futballvilág hallgat. Népszerûsége utolérhetetlen, karriere során annyi címet szerzett, hogy az már felfoghatatlan. Úgyhogy amikor szeptemberben kiadta legújabb életrajzi-ihletésû könyvét, akkor az Inside United úgy döntött, gondolatait minden Manchester United szurkolóval meg kell osztani. Ryan (aki gondolatait a könyv szerzõjének, Ivan Pontingnak mondta tollba) egy nagyon érdekes, és egyben új információkkal szolgáló könyvet adhatott ki kezei közül. Õszintén beszél élete és karriere legnagyszerûbb eseményeirõl - de természetesen ebbõl nem maradhatnak ki a csapattársak, akik a múltban, és a jelenben is végigkísérték a Walesi Varázsló pályafutását. Egyértelmû, hogy teljesen lehetetlen visszaadni gondolatait legnagyszerûbb manchesteri csapattársairól, így csak a leglényegesebb elemek kerülnek napvilágra társaihoz fûzõdõ viszonyából. Azonban mostanra már elég a bevezetõbõl - nézzük a Manchester Unitedben legtöbb alkalommal pályára lépõ szélsõ véleményét....

Bryan Robson

"Robbo volt a United csillaga gyerekkoromban, ezért úgy nõttem fel, hogy imádtam õt. Bármit is mondok róla, nem tudok elvonatkoztatni személyes érzelmeimtõl egy olyan emberrel kapcsolatban, aki a futball igazi nagyságai közé tartozik. Varázslatos játékos volt, egy nagy inspiráló erõvel rendelkezõ vezetõ, aki a kezdetektõl fogva csodálatos kapcsolatot ápolt velem. Legyen szó egy szerelésrõl, vagy akár egy passzról, feltudta vele rázni az egész csapatot. Megvolt hozzá az a kisugárzása, amelytõl mindenki elhitte, hogy bármire képesek vagyunk. Õ egy nagyon erõs karakter. Robbo mindig gondolt a csapattársaira, legyen szó a legapróbb dolgokról, esetenként készen állt arra, hogy tûzbe tegye a kezét értük. A futballnak több olyan személyiségre lenne szüksége, mint Bryan Robson."

Eric Cantona

"Néhány ember elõítéletével szemben õ egy igazán szerethetõ figura volt a csapatunkban, de volt egy miszticizmus, amely körülvette, és részese volt az õ személyiségének. Biztos vagyok benne, hogy Eric sokkal nagyobb bûnöet elkövetett az angol nyelv ellen, mint amik akár csak a sajtóban is elterjedtek róla. Mindig tudta, hogy mi fog történni a tetteit követõen. Õ egy kimagaslóan önzetlen csapatjátékos volt, aki soha nem bánta, hogy nem szerez gólt, egészen addig, amíg a csapat gyõzni tud. Õ olyan volt mindig is, mint egy fiú, aki csak játszani szeretett volna."

Roy Keane

"Igazából a legviccesebb alak, akivel valaha is találkoztam. Rengetegen nagyon rosszul ítélik meg õt. Látták bizonyos helyzetekben a TV-n keresztül, és ezért csak arról tudnak véleményet alkotni, azonban nem látják a teljes képet. Keaney intelligenciája lenyûgözõ volt mindig is, néha nagyon nehéz volt vele tartani a lépést. Azt kell, hogy mondjam, õ volt rám a legnagyobb hatással az Old Traffordon eltöltött karrierem során, ami azért nagy szó, ha megnézzük a 'stáblistát'. Láthattam Bryan Robsont pályafutása utolsó éveiben játszani, de Roy Keane legjobb éveit testközelbõl követhettem f igyelemmel, és nekem mindenki elhiheti, benne megvolt az, ami ehhez a játékhoz kell."

Paul Scholes

"Scholesy egy varázslatos játékos, aki saját akaratából visz véhez dolgokat. Igazából, mindig úgy tekintek rá, mint aki képes lenne bármeddig elmenni, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy õ akarja. Már mielõtt az elsõ csapathoz került volna, ha jó formában volt, senki nem tudott hozzá hasonlítható teljesítményt nyújtani. Az edzéseken képes volt felvenni a kesztyût olyanokkal, mint Keaney vagy Incey, és hanyagul kipasszolta õket. Úgy tûnt, hogy neki ez mindig olyan könnyedén ment. Alapjában véve Scholesy egy nagyon a földön járó ember, aki imád futballozni. Szerencsésnek vallhatom magam, hogy ilyen hosszú ideig mellette játszhattam."

Sir Bobby Charlton

"Még mostanság is roppant nagy hatással van a klub életére. A jelenléte mindenkire inspiráló hatással van, még akkor is, ha egy szót se szól. Amikor elõször felkerültem a felnõttekhez, akkor Sir Bobby még gyakran beszállt az edzéseken, leginkább az öt az öt elleni játékokba. Valószínûleg már az ötvendes évei végén, hatvanas évei elején járhatott, de még mindig úgy kezelte a labdát, hogy azt senki nem hitte el. Jobbal, ballal, neki mindegy volt. Hihetetlen állóképessége volt, testcsellel képes volt bárkit elküldeni a rossz irányba. Kiváltságosnak érzem magam, hogy játék közben láthattam."

Inside United

Kövess minket Facebookon, Instagramon, Twitteren és YouTube-on is!

Támogasd adományoddal a ManUtdFanatics.hu működését!