Patrice Evrát sokan a világ legjobb balhátvédjének tartják, köztük Sir Alex Ferguson is. 13 évvel ezelõtt viszont nagyon úgy tûnt, hogy egy újabb francia tehetség kezdi meg pályafutását csatárként. Akkoriban az OGC Nice edzõje, Sandro Salvioni viszont a 2001-es esztendõ elsõ meccsén nagyot húzott és Patrice megkezdte tevékenységét a balhátvéd posztján.

Patrice Evra 1981. május 15-én született Dakarban. Alig volt 8 hónapos, mikor családjával együtt Európába költöztek. Lakott Belgiumban és Franciaországban is. Végül Párizs egyik külvárosában, Les Ulisban nõtt fel, ahol nagyon hamar a futball felé irányult Patrice érdeklõdése. Sok érdekes barátra tett szert eközben, ahogy maga is nyilatkozta:
„Lehettem vagy 13 éves, mikor elõször együtt fociztam Titivel. Õ egy nagyszerû srác és már akkor látszott rajta, hogy hatalmas tehetsége van ahhoz, hogyan rázza le magáról a védõket. Sajnos útjaink idõvel különváltak, de természetesen azóta is tartjuk a kapcsolatot.” – mondta egykor válogatott csapattársáról, Thierry Henryról mindezeket.
 
Pat elõször a mostanában feltûnõen jó anyagi háttérrel rendelkezõ Paris Saint-Germain csapatánál járt próbajátékon, de valahogy nem látták meg a fiatal francia srácban a tehetséget. Nem sokkal késõbb egy kispályás tornán felfedezték, és egy olasz játékos megfigyelõ elhívta próbajátékra a szicíliai Marsala csapatához. Evra nem sokat gondolkodott a lehetõségen, hiszen akkoriban nagyon kilátástalannak tûnt a helyzete. Az utazás is tartogatott érdekes élményeket számára.
 
„Nem igazán utaztam még ilyen messzire a családom nélkül, így nem volt egyszerû dolog ez számomra. Nem találtam a megfelelõ csatlakozást, hogy eljussak a csapathoz. Az egyik pillanatban viszont odajött hozzám egy férfi, aki késõbb segített nekem. Sikerült tovább utaznom, de fogalmam sem volt, hogy hol szálljak le a vonatról. Aztán valami isteni csoda folytán néhány apáca utazott a vonaton, akik ismerték a csapatom nevét, így útba igazítottak. Nem volt egyszerû dolog eljutni oda, elhihetik!”
 

A csapat profi szerzõdést ajánlott az akkor 17 esztendõs Evrának. A mai napig szívesen emlékszik vissza az akkor történtekre:
 
„Az egyik legszebb pillanat volt az életemben. Nem a bajnokság megnyerése vagy a Bajnokok Ligája trófeájának elhódítása volt a legjobb dolog az életemben. Hanem az, hogy akkor 17 évesen profi futballista lett belõlem. Leírhatatlan érzés volt.”
 

Remekül érezte magát a szicíliai együttesnél. Csatárként szerepelt, mikor lehetõséget kapott, ezt pedig gólokkal hálálta meg. A szurkolók is nagyon szerették. A „Fekete Gazella” név is az olasz kis csapat szurkolóitól származik. Azonban ez az idõszak sem tartott sokáig, hamar az olasz másodosztályban szereplõ Monza csapatához igazolt. Itt azonban nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy kellett volna. Mindösszesen 3 mérkõzésen kapott szerepet az akkor még csatárként szereplõ Evra. Vándormadár szerepét töltötte be ekkor és visszatért Franciaországba, az OGC Nice együtteséhez. Többnyire itt is ékként kezdett játszani, azonban Sandro Salvioni menedzser egy sérülés okán Evrát nevezte a balhátvéd posztjára. Remek húzás volt, mint az utóbb kiderült. Pat kiválóan szerepelt a számára idegen poszton is. 40 mérkõzésen kapott lehetõséget és 1 gól fûzõdik a neve mellé.
 

A jó teljesítmény felkeltette az AS Monaco trénerének, Didier Deschampsnak is a figyelmét. Szerzõdtette Evrát. Kibérelte magának a balhátvéd posztját és megállíthatatlan menetelésbe kezdett a bal oldalon. 2004-ben olyannyira jól szerepelt a csapat, hogy egészen a Bajnokok Ligája döntõjéig is eljutott, ott azonban vereséget szenvedett a José Mourinho vezette FC Portó csapatától. Ennek ellenére pozitív dolog is érte Patricet, ugyanis a francia szövetségi kapitány, Raymond Domenech meghívta a válogatottba. Innen felfelé kezdett ívelni a karrierje, nagy együttesek szerették volna a csapatukban tudni õt.
 
2006. január 10-én olyan csapatokat utasított maga mögé a Manchester United, mint a Liverpool, Inter Milan, valamint az Arsenal. Sir Alex Fergusonnak ugyanis szüksége volt egy balhátvédre Gabriel Heinze huzamosabb sérülése miatt. Megérkezett tehát Evra, aki a Phil Neville távozásával hátrahagyott 3-as mezszámot kapta. A francia bekk szerint nem volt könnyû dolog a francia bajnokság iramából átlépni a Premier League tempójába:
 

„Nem voltam felkészülve, hogy a Unitedben játsszak. Más dolog 7000 ember elõtt és más 70000 ember elõtt szerepelni. Hiába játszottam a Bajnokok Ligája döntõjében vagy a francia bajnokságban. Ez egy olyan dolog, amit meg kell szokni. A csapat mentalitása olyan, hogy mindig gyõznünk kell. A Fõnök ragaszkodik ehhez, nekünk pedig azt kell tennünk, amit õ mond. Az elsõ meccsemen (a Manchester City ellen) szerintem nem voltam annyira rossz, de akkor rájöttem, hogy itt bizony keményen kell dolgozni, hogy ne a padon ücsörögjön az ember.”
 

A védõ átélt egy elég vicces és egyben kellemetlen szituációt is:
 

„Az angol tudásom még nem volt épp a legjobb, mikor egy Liverpool elleni meccs elõtt a Fõnök közölte velem, hogy nem leszek a csapatban. Én pedig szépen elmentem melegíteni, mivel nem igazán értettem mit akart. A melegítés közben szólt nekem Carlos (Quieroz), hogy ’Pat, mit csinálsz? Ma nem ülsz a padon!’. Teljesen ledöbbentem, dühös voltam.”
 

Több volt a jó, mint a rossz dolog az eddigi Unitedben eltöltött idõszakában. Számos trófea boldog tulajdonosa lett Patrice, köztük 4 Premier League-gyõzelem, 3 Ligakupa siker, 1 BL és- Klubvilágbajnoki cím, valamint 4 Community Shiled-gyõzelem is a neve mellett szerepel. Ezekben pedig óriási szerepe volt a francia balhátvédnek. Egyedül az FA-kupa gyõzelem hiányzik a vitrinbõl, de Evra amondó, hogy elõbb-utóbb ezt is megszerzi a csapattal:
 

„Már csak az FA-kupa siker az, ami távol tart attól, hogy elmondhassam ’Én már mindent megnyertem a Manchester Uniteddel.’ Fantasztikus érzés volna és biztos vagyok benne, hogy Sir Alex addig nem vonul vissza, míg nem nyer újra FA-kupát!”
 

Egy modern balhátvédnek ma már nem csak a védekezéssel kell foglalkoznia. A támadásokban is rengeteg szerepet vállalnak, akárcsak Pat, aki egy robbanékony, dinamikus, gyors szélsõhátvéd. Alacsony termete ellenére nem okoznak neki problémát a magas labdák, remek rúgói vannak, így pedig a fejpárbajok nagy részét megnyeri. Világklasszis a maga posztján, talán a világ legjobbja.
 

A „humor nagykövete” minden tréfában benne van, már többször megmutatta ezt. Rengeteg vicces szituáció fûzõdik a neve mellé. Országos cimborájával, Park Ji-Sunggal már a televízióban is szerepeltek, így nagyon szoros barátság alakult ki kettejük között.

Pat egyébként egy mélyen vallásos ember, állítása szerint az elsõ dolog az volt az érkezése után, hogy megkérdezte Garyt, merre találja az elsõ templomot.
 

Véleményem szerint a csapat egyik legfontosabb tagjává nõtte ki magát Evra, aki igazi vezére lett a Unitednek. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Vidic távollétében egyre többször kapja meg a kapitányi karszalagot. Az elmúlt években ugyan sokan kritizálták formája miatt (köztük én is), de ez valószínûleg a hosszú szezonbeli szereplés miatt volt így. Mostanság egyre inkább a régi formáját idézi. Lényeg a lényeg: szükségünk van Patre, aki egy igazi IKON szerepét tölti be és reméljük, ez még hosszú évekig így is lesz! Aztán pedig egy szomorú napon elmondhatjuk:
 
„Nálunk játszott a világ legjobb balhátvédje… ”