Egy rá és életútjára nagyon jellemzõ, érdekes sztorival szeretném kezdeni a bejegyzést.

Bryan a fejébe vette, hogy megtöri az átkot és addig nem köszön el a Manchester Unitedtõl, amíg nem nyernek bajnoki címet. Akkoriban volt úgy, hogy 10 pontos elõnyt is szereztek és már minden bukméker 100%-ra vette a csapat gyõzelmét, mégsem sikerült megnyerniük a bajnokságot. Robbót ez nagyon idegesítette, már elmúlt 36 éves és még mindig nem sikerült bajnokságot nyernie a csapattal.
Míg nem aztán jött Cantona és 1993 tavaszán  bajnok lett a United. A kapitány - azaz Robson - átvette a serleget és azt mondta: "Mi vagyunk Anglia legjobbjai! Mit tagadjam, csodálatos érzés! De vajon milyen lehet duplázni?"
 

 
A következõ évben a fiúk megnyerték a kupát és a bajnokságot is, nehogy szegény Robbónak élete végéig kelljen szaladgálnia a pályán...
 
Érdekessége még a dolognak, hogy ez április elsején hangzott el az angol rádióban és az interjúban Ferguson is nyilatkozott. Mivel az angolok nagyon szeretnek viccelõdni, ezt a napot - azaz a bolondok napját - sosem hagyják ki. Az edzõ bejelentette, hogy már ezen a napon óriási munkálatok kezdõdnek aZ Old Traffordon. Az eddigi pázsitot lecserélik és ezután majd szõnyegen fognak futballozni. Egy elmés hallgató még rá is kérdezett, hogy milyen színû lesz a szõnyeg, mire Ferguson rávágta, hogy vörös. Sokaknak csak sokkal késõbb esett le, hogy az egész csak egy áprilisi tréfa és még sokáig téma volt, hogy milyen szemrontó lehet vörös szõnyegen játszani.
 
Bryan Robson  1981. oktober 3-án csatlakozott az Unitedhez Remi Moses társaságában 1,5 millió fontért, ami akkoriban csúcsnak számított, ezért edzõje és a szurkolók is nagyon sokat vártak tõle. Bár a bajnoki címet csak pályafutása végén szerezhette meg a csapattal, de a kupasorozatoknak rendre õ volt a hõse. Õ az elsõ futballista, aki háromszor emelhette magasba csapatkapitányként a FA kupa serlegét és vezette fel a csapatot a királyi páholyba.
 
Elsõ nagy sikerét 1983-ban érte el a Bringhton elleni döntetlen utáni megismételt mérkõzésen (4-0), aminek elsõ és harmadik  gólját is õ szerezte és kiharcolta a negyediket és a találkozón végig ragyogó teljesítményt mutatott. A meccs végére olyan eufórikus hangulatba került, hogy megfeledkezett levenni a sapkát mielõtt a páholyba vonult a csapattal, de az eset után vagy százszor bocsánatot kért.
Fogadalmát, hogy addig nem hagyja el a Vörös Ördögöket, amíg nem sikerül bajnokságot nyernie a csapattal, bõven teljesítette. 1994 májusában 345 bajnoki mérkõzéssel és 74 góllal, kétszeres bajnokként, négyszeres FA kupagyõztesként, KEK és európai szuperkupa gyõztesként köszönt el a Manchester United csapatától.
 
Bevallása szerint a futballtól élete végéig nem tud elszakadni, még két szezont végig játszott úgy, hogy hivatalosan is edzõsködött mellette és a válogatott edzéseiben is segédkezett. Pályafutása során nagyon sok sérüléssel kellett megbirkóznia. 2010-ben torokrákot diagnosztizáltak nála. .Március 3-án megmûtötték és úgy néz ki sikerül legyõznie a halálos kórt. Jelenleg a Manchester United globális nagykövete.
 
Sir Alex Ferguson ezt mondta róla: "Mikor Robson a csapathoz került, szinte üres volt a vitrin és három év sikertelen korszak után az õ hozzájárulása nélkülözhetetlen volt a csapat felemelkedéséhez. A világ  egyik legjobb játékosa, aki mindig a végsõkig küzdött. Mindannyian mellette állunk és tudom, hogy sikerül legyõznie a betegséget, mert õ egy igazi harcos, aki sosem adja fel!