Sir Matt Busby:" Ha valakirõl elmondhatod, hogy a futball világ legnagyobb tehetsége, akkor azt szorozd meg kettõvel és csak akkor beszélhetünk Duncan Edwardsról."

Duncan már 11 évesen futballozott az iskolai csapatban. Óriási tehetsége már akkor megmutatkozott, az egyik legfiatalabb volt a csapatban, mégis õ tanította társait a legjobb trükkökre. Szervezte a játékot és irányított a pályán. Edzõje felhívta egyik barátját és azt mondta Duncanról: "Épp most találtam meg a jövõ angol válogatottjának legnagyobb játékosát."
Két évvel késõbb, 13 évesen Duncan írt egy iskolai esszét "Játszani a  Wembleyben" címmel. Kívánsága valóra vált. Még abban az évben ott állhatott a szent gyepen 1951. áprilisában, egy nemzetközi iskolai bajnokság keretében.
Sikerült is mindenkit elkápráztatnia fantasztikus játékával. Egy megfigyelõ azt mondta róla: "Van isten!Csak õk alkothat ekkora tehetséget."
 
A Wolverhampton, az Aston Villa, a West Bromwich Albion és a Birmingham City is vágyakozott az aláírására, de amikor 1952. május 31-én Matt Busby személyes látogatást tett az amatõr klubban és szerzõdést ajánlott, Duncan ezt válaszolta:"A Manchester United a világ legnagyobb klubja, bármit megadnék, hogy ott játsszam."
 
Az 1940-es években a klub súlyosan eladósodott és nem tudott drága játékosokat vásárolni. Busby és Jimmy Murphy úgy döntöttek, saját maguk kutatják fel és nevelik ki a jövõ csillagait. Duncan kulcsfontosságú volt a  "Busby Babes" rendszerben. Õ volt az elsõ játékos Angliában, akinek a nevével reklámozni kezdtek különbözõ cégek és ezzel is bevételhez segíthette a klubbot.
 
A korához képest meglehetõsen nagydarab ember volt, így ráragasztották a "Manboy" becenevet. Mindössze 16 éves és 185 napos volt, mikor bemutatkozhatott a Football League-ben 1953. április 4-én a Cardiff City ellen. Nyolc hónappal késõbb profi szerzõdést írt alá a 17. születésnapján, s az 1953/54-es szezonban már alapember volt. Elsõsorban bal hátvédként számítottak rá, de bármely poszton képes volt kiváló játékra. Duncan Edwards sosem adott ki magából száz százaléknál kevesebbet. A pályán mutatott hozzáállása párhuzamba állítható a sikeresség iránti elkötelezettségével az életben.
Zseniális pályafutásának a müncheni tragédia vetett véget. Mindössze 4 év 8 hónapig ragyoghatott csillaga a Manchester Unitedben, amikor súlyos balesetet szenvedett. Összeesett  tüdõ, vese  sérülés, törött bordák, törött medence, több  helyen törött combok és súlyos belsõ sérülés volt a diagnózis. A kórházban még 15 napig küzdött az életért, de végül 1958. február 21-én belehalt sérüléseibe.
Végsõ búcsúján a Borough temetõben több, mint 5000 ember állt némán a szakadó esõben.
"Még az ég is sírt azon a napon"
 
A csodálatos pillanatokon kívül - amiket rövid pályafutása alatt nyújthatott - hagyott az utókorra egy könyvet, ami nem sokkal a halála elõtti napokban jelent meg, Tackle Soccer This Way címmel, ez nagyjából annyit tesz:" Így birkózz meg a futballal."
 
Bobby Charlton: "A napokban a kezembe került egy fotó Dudleyrõl, még most is elakad a lélegzetem, ha rá gondolok, mekkora tehetség volt és mindamellett nagyszerû ember, igazi jó barát, szerény és segítõkész fiatal futballista, aki mindent megtett a csapatért, amit ember tehet. Fényes karrier, nagyszerû jövõ állt elõtte. Több volt, mint egy nagy játékos! Tehetsége úgy tündökölt, mint a legfényesebb csillag az égen. Egy óriási ember volt, és még ma is az õ elvesztését a legnehezebb elviselni."