Újabb szégyenteljes produkciónak lehettünk tanúi a tegnapi Bajnokok Ligája mérkõzésen. Sem a játék színvonala, sem a hozzáállás nem volt méltó a Manchester United szellemiségéhez. Újabb szégyenfolt a vörös mezen.

A tavalyi évnek hál istennek vége van, új szezon köszöntött ránk. Újra megtelik az Álmok Színháza és hétrõl hétre kivonulunk a zöld harcmezõre újabb és újabb skalpok után vadászva.
Bevallom félve vártam az új szezont, mert én szerintem kellett volna egy minõségi irányító, egy kreatív játékos a csapatba. Féltem, hogy zsinórban a harmadik évünk is veszettül impotens, minden kreativitást nélkülözõ év lesz és megint minden meccsen át kell élni a szinte már-már fizikai fájdalommá avanzsált érzést.  
A klasszikus irányító elkerülése szerintem egy módon történhet, mégpedig a két vagy egy belsõ középpályás több elõremozgásával és a szélsõk befelé támadásával, valamint csapatunk legjobbja, Wayne Rooney hátrafelé mozgásával és általa a csapat szervezésével. 
 
Az idei évben végre ezt láttuk.
 
Fantasztikus csikicsukik és ütempasszok jellemezték az elsõ meccseinket. Persze ehhez kellett egy hamar beilleszkedõ Young, egy Cleverley, na meg persze Rooney. Ebbõl a hármasból most kiesett 2 ember és láthatjuk mi lett az eredmény. Mindenki tapsolt meg örömtüzeket gyújtott a Benfica elleni döntetlenünk után, de páran tudtuk, hogy a labda gömbölyû és ez édeskevés. Félelmünk ezen a héten két mérkõzésen is beigazolódott. Unalmas, színtelen szagtalan meccsek voltak olyan csapatok ellen, akiket nemhogy 1-2 góllal, de gálázva kellett volna bezúznunk akár B csapattal is. 
Meg kéne végre érteni, hogy mi nem egy angol középcsapat vagyunk. Itt nem lehet tapsikolni ilyen meccsek után. Mi a világ legerõsebb bajnokságának és kupasorozatának a serlegeiért keltünk útra, nem holmi intertotó kupáért. Ez itt a Manchester United.
 
Akik még mindig nem látják, hogy ilyenkor milyen problémák vannak, azoknak javaslom megtekinteni a szezon elsõ meccseit. Az foci. Ez egy rakás sz... Ezzel nem, hogy partiban nem leszünk olyan csapatok ellen mint a Barcelona, Real Madrid, Bayern München, Chelsea de még örülhetünk ha megússzuk egy ötössel. Lehet azt mondani, hogy nem lehet minden meccsen 100%-ot nyújtani és hajtani mint az állat. Erre én meg azt mondom, hogy rendben, ne hajtsanak 90 percet csak hajtsanak huszat, de az a 20 perc olyan legyen, hogy az ellenfél a maradék idõ után megtörve vonuljon le a pályáról és mindegy, hogy egy Basel vagy egy Barcelona az ellenfél. Nem lehet megcsinálni? Mindent meglehet csak akarni kell.
 
Felvetõdik gyakran az irányító kérdés. A vicc ebben az, hogy akik ellenzik pl Sneijdert azok istenítik Cleverleyt. Tom mit is csinál? Irányítja a csapatot. Osztogatja a zsugát. Ez a dolga. Na de kérem Sneijder nem ugyanezt csinálja? Xavi nem ugyanzet csinálja? Védekezik? Igen de maradjunk annyiban, hogy nem az õ feladata és ez a játékán is látszik. Az õ feladata a kreativitást, a fineszt bevinni a játékba és valljuk be, jól is csinálja, na de egyrészrõl fiatal és rutintalan, másrészrõl pont ezért nem lehet egész szezonban rábízni ekkora terhet. Viszont tény, hogy õ probálja a nagybetûs FOCIT játszani és kerüli az alibi passzokat, mint páran mások.
 
A hozáállás megint más tészta. Az elmúlt meccseken ez nulla. Az hagyjám, hogy undorító a focink na de, hogy ezt még meg se próbáljuk ellensúlyozni plussz akarással, az vicc. Ez kevés lesz srácok.
 
Összességében elmondható, hogy nagyon rá vagyunk utalva egy-két emberre és ha õk nincsenek, akkor meghal a csapat. Ez nem jó így, mert ha véletlenül úgy jár Rooney, mint tavaly Valencia, akkor elbúcsúzhatunk mindentõl pusztán azért, mert a többiek közül a legtöbben nem tudják a saját feladatukat elvégezni. A magam részérõl nem tudok és nem is vagyok hajlandó jó pofát vágni meccsenként 8 kapuralövésre amikor a riválisaink 3X-4X ennyit próbálkoznak. 
A kreatív játék fûszerét idén már megízlelhettük de még több kell ahhoz, hogy állandóan a tíz ujjunkat megnyalva ülhessünk fel a székbõl egy-egy meccs után, márpedig ez kell ahhoz, hogy ismét a világ csúcsán legyünk.