A következõkben abba a témában fogok egy kicsit mélyebben elmerülni, ami az elmúlt idõszakok egyik „legjobban felkapott” jelzõje, ha egyes játékosokat nem igazán zárnak a szívükbe a szurkolók, ami nem más, mint: „a nem ManUtd-szintû”.

Ez a kijelentés véleményem szerint nem állja meg a helyét, fõleg nem úgy, hogy elvileg mindannyiunknak egy csapatért dobog a szíve. Számomra minden egyes játékos, aki egykoron és most tagja a csapatnak, ugyanúgy egyet jelent klubbal, és szerves részét képezi annak, amiért beleszerettem ebbe a csapatba és ez az imádat, amely fent áll azóta is.
Elõször is, eme „nemes” jelzõ, már akkor elveszíti az értelmét, ha a csapatunk neve elhangzik benne, tehát ez így már eléggé nevetséges.

Hogy miért nevetséges?
  A válasz nagyon egyszerû. Azon játékosok, akik kiérdemelték ezt a titulust, a CSAPATUNK részét képezik. Akár tetszik, akár nem. A klub kötelékéhez tartoznak, s teljesen mindegy, hogy az akadémiai ranglétrát kellett megmászniuk, vagy egy másik klubtól érkeztek hozzánk, egy a lényeg: Itt vannak!
 
Ha valaki a Manchester United mezét viseli, akkor egyszerûen nem érheti EZ a kritika, hiszen ha Mester, és a vezetõség nem látta volna érdemesnek a leigazolását, akkor nem lenne itt.
Egy másik dolog, amirõl az emberek képesek megfeledkezni ilyenkor, az pedig az a tény, hogy nem lehet minden egyes játékosunk tökéletes, mindegyikõjüknek vannak nagyon jó és rossz tulajdonságai is, mint ahogy remek és értékelhetetlen mérkõzései. Ez természetesen nem tetszik mindenkinek, de ez egy nagyon összetett dolog, ami mögött nagyon sok tényezõ állhat: sérülésbõl visszatérõ; beilleszkedési problémák; vagy éppen a formán kívüliség ténye, amit, ha valaki sportolt valaha, akkor az tudja a legjobban, hogy ez mit is jelent igazából.

Minden játékost egy céllal hoztak a csapathoz, hogy általunk (nem biztos, hogy velünk) a késõbbiekben megállja a helyét, ez természetesen a fiatalabb játékosainkra értendõ. Tehát senki se várja azt, hogy minden egyes játékosunk világklasszis szinten fog alkotni mérkõzésrõl, mérkõzésre. De abban biztosak lehetünk, hogy bárki lép a pályára, a szívét-lelkét ki fogja tenni az idõ alatt, amíg játszik.

  Természetesen mindenkinek van, és kell is, hogy legyen személyes véleménye, de amíg a kispadon egy hús-vér élõ legenda ül, addig jobb, ha inkább csendbe marad, hiszen azon sikerek, amelyekkel történelmet írunk évrõl-évre, abban Sir Alex Fergusonnak van a legmeghatározóbb szerepe! Természetesen ezt mindenki tudja, de mégis akadnak olyanok, akik az õ újra és újra összerakott kirakósának egyes elemeit ily módon becsmérlik. Ez felháborító!

  Ez a jelzõ, véleményem szerint talán akkor lehetne helytálló, ha nem a csapat játékosairól beszélnénk. Ez talán még így se a legjobb kijelentés, viszont máris közelebb vagyunk az igazsághoz.

Írásomat azzal a gondolattal zárnám, hogy ne csak azokat a játékosainkat kedveljük, akik épp top formában vannak, hanem igenis álljunk ki teljes vállszélességgel azok mellett is, akik éppen valamilyen úton-módon „gödörben” vannak, elég negatív kritikát kapnak õk nap, mint nap a sajtótól, ezzel egyáltalán nem könnyítve a helyzetükön.
Amit hiányolok sok szurkolótársamtól, az az alapvetõ tisztelet, ami mindenki számára ki jár, s néha elfelejtjük, hogy nem a gyártósorról elszedett gépek játszanak hétrõl-hétre, hanem igenis érzõ emberek.


A lényeg, hogy nekünk szurkolóknak kötelességünk támogatnunk, tisztelnünk nem csak a jó, de a legrosszabb idõszakokban is minden egyes, a klub kötelékéhez tartozó játékost, s a legfontosabb hinni bennük:


BELIEVE!