Főoldal Hírek
Közös meccsnézés Helyszínek   |   Információk   |  
Szurkolói klub Utazás
Enciklopédia Szereplések   |   Gólok
Blog Fórum Fanatics TV PL Tippverseny
A Glazer-sztori

 

 

 Manchester United és a Glazer család

 

 




Előszó
A klub tulajdonosai a kezdetektől napjainkig
Átvételi kísérletek Glazer előtt
Kicsoda Malcolm Glazer?
Zapata Corporation
First Allied Corporation
Tampa Bay Buccaneers
Részvényesek áttekintése
Viták a klub, Ferguson és az írek között
A Glazer család megszerzi a hatalmat
A konstrukció
A hatalomátvétel után
2006-os refinanszírozás
2010-es refinanszírozás: kötvénykibocsátás
Reakciók a kötvénykibocsátásra, Green & Gold kampány, Red Knights
Sir Alex Ferguson szerepe
David Gill szerepe
Igazolások
Old Trafford, Carrington
Jegyárak
A Glazer család lépései 2008-2009 során
Legaktuálisabb pénzügyi adatok
Financial Fair Play, TV szerződések
Összefoglaló



Előszó

Ennek az írásnak célja a Manchester United Football Club üzleti oldalról történő bemutatása és a tulajdonos Glazer család üzleti tevékenységeinek ismertetése a manutdfanatics.hu oldalra és ezáltal a magyar United szurkolók számára. Az origo.hu Focivilág – Manchester United topikjában szoktam írni a csapatról nistelrooy néven és a manutdfanatics.hu oldalon szintén ez a nickem. Gyerekként jelentős részben egy felhajtott gallérral játszó francia zseninek (őrültnek?) köszönhetően lettem örökre United szurkoló, felnőttként a szép gólok mellett érdekelni kezdett a futball üzleti oldala is. Ahogy mondani szokás, garancia nincs, az elemzés során előfordulhatnak hibák vagy téves feltételezések. Források: The Guardian, The Daily Telegraph, Manchester Evening News, BBC, Sky Sports, Wikipedia, Financial Times, Bloomberg, The Forbes, Deloitte vonatkozó cikkei, a futball gazdasági oldalával foglalkozó oldalak mint 'the andersred blog' ; 'The Swiss Ramble' ; Sporting Intelligence ; SportsPro Media ; angol Manchester United blogok és fórumok vonatkozó bejegyzései valamint a klub hivatalos pénzügyi jelentései és egyéb dokumentumok.


Az írás más oldalak által csak a manutdfanatics.hu engedélyével vehető át, a forrás feltüntetésével!



A klub tulajdonosai a kezdetektől napjainkig

1878-tól a Newton Heath alapítója a Lancashire & Yorkshire Vasúttársaság. 1892-től limited company formában, a szurkolók részesedést vehettek a vasúttól. John Henry Davies helyi sörgyáros, aki 1902-ben megmentette a csőd közelébe jutott csapatot, átkeresztelte Manchester Unitednek és felépítette az Old Trafford stadiont. 1931-től James William Gibson textiliparból meggazdagodott manchesteri üzletember, aki a gazdasági világválság idején is invesztált a klubba és fejlesztette a stadiont, a második világháború után megszervezte a Luftwaffe által lebombázott Old Trafford újjáépítését, ő szerződtette Louis Rocca (a klub mindenese) tanácsára Matt Busby-t. A Gibson család elnöklése után 1965-től Louis Edwards szintén helyi üzletember lett a többségi tulajdonos és elnök. 1980-tól apja halála után Martin Edwards az elnök, ő szerződtette Alex Fergusont és az ő elnöksége alatt vált a United modern klubbá. 1991-ben a klub tőzsdére ment Edwards vezetésével és részvénytársasággá vált. (PLC korszak) Ferguson szállította a sikereket a pályán, Peter Kenyon és David Gill pedig intézték a szponzori szerződéseket, marketinget, ezek hozadékából és a tőzsdei bevételekből felépítették a modern edzőközpontot és akadémiát Carringtonban.
A Manchester United nyereséges és egyre értékesebb márkanév lett a globális piacon. Eközben Edwards fokozatosan adta el részvényeit. A 2000-es évekre a következők váltak részvényesekké: két ír üzletember John Magnier és John Patrick McManus, akik vagyonukat a lóverseny üzletből alapozták meg, Rupert Murdoch a Sky-on keresztül, szintén a médiából meggazdagodott holland John de Mol, Martin Edwards utolsó részvényeit a bányaipari nagyágyú Harry Dobson vette meg, természetesen a szurkolók is birtokoltak némi részvényt, valamint pár százalékot bankok és pénzügyi befektetők és bár csak 3 %-ot, de 2003-ban már Malcolm Glazer is birtokolt United részvényt. A tőzsdei jelenlét okán és a klub népszerűségének, értékének, valamint gazdasági mutatóinak folyamatos növekedése miatt csak idő kérdése volt mikor határozza el valaki, hogy az összes részvény felvásárlásával teljesen átveszi a hatalmat a United felett és megszerzi a világ legértékesebb klubját a sport világában. Ezt végül 2005-ben a Glazer család tette meg. Azonban már előttük is voltak próbálkozók.

 


Átvételi kísérletek Glazer előtt

1984-ben Martin Edwards el akarta adni a klubot a médiamogul Robert Maxwellnek, azonban az üzlet nem jött létre, mert nem tudtak megegyezni az árról. 1989-ben új jelölt érkezett, az ingatlanokkal kereskedő Michael Knighton. Akkori rekordárat, 20 millió fontot kínált a klubért és ígéretet tett, hogy 10 millió fontot költ stadionfejlesztésre és csapaterősítésre. Edwards elfogadta az ajánlatot és Knighton már United szerelésben jelent meg az Old Traffordon, amikor ez az üzlet is kútba esett. Ugyanis Knighton mögül az utolsó pillanatban kihátráltak a hitelezői, pénzügyi partnerei. Utólag biztosan megbánták. De ne felejtsük el, 1989-et írtak akkor, az még a régi világ volt az angol futballban. Enyhítendő a pofára esést, Knighton azért kapott egy széket az igazgatótanácsban. A meghiúsult eladási kísérletek után Edwards taktikát váltott. 1991-ben a londoni tőzsdére vitte a klubot, így az abban részesedéssel rendelkezők - így maga Edwards is – részvényesekké váltak, melyek eladásával komoly haszonra tettek szert és a klub is profitált a tőzsdei kereskedésből. A klub értékének növekedésével, további részvényeinek eladásával Edwards fokozatosan gyarapította vagyonát. (az utolsó maradék 6,7 %-át 2003-ban adta el Harry Dobsonnak) A ’90-es évek elején bekövetkezett reformok a Premier League megalakulása, a huliganizmus visszaszorítása, a Taylor-jelentés következtében átalakított modern stadionok, a közvetítési jogok értékesítése, a szponzorációs lehetőségek, az angol foci népszerűsítése Amerikában és Ázsiában mind olyan lépések voltak, melyek miatt megnőtt a befektetők érdeklődése. Hatalmas üzletté vált az angol bajnokság. 1998-ban újabb ajánlat érkezett a klubért, ezúttal a médiabirodalommal rendelkező Rupert Murdoch cége a British Sky Broadcasting tett egy 623 millió fontos ajánlatot. Viszont ez az üzlet is meghiúsult, mivel 1999-ben a versenyhivatal megakadályozta monopólium kialakításának veszélye miatt, hiszen az angol fociban legnagyobb pénzt jelentő Sky tévétársaság szintén Murdoch tulajdon.
A drukkerek sem akarták, hogy egyetlen ember kezébe kerüljön a klub, a MUST elődje a Shareholders United tüntetéseket szervezett Murdoch ellen. Az elfogadott ajánlat miatt Edwards is népszerűtlenné vált, az ügyben a kormányzat is megszólalt, az akkori brit sportminiszter is ellenezte a felvásárlást. Murdoch visszavonulót fújt, megelégedett a már meglévő közel 10 %-os részvénycsomaggal és azzal, hogy a Sky birtokolja a MUTV 1/3-át.
 

 

Kicsoda Malcolm Glazer?

Malcolm Irving Glazer 1928-ban született a New York állambeli Rochester városában egy hétgyermekes litván zsidó család ötödik gyermekeként, Malcolmnak egy fiú- és öt lánytestvére van. Apja Abraham 1915-ben dezertált az orosz hadseregből, Amerikába vándorolt, órák és ékszerek kereskedésével kezdett foglalkozni. Később egyik testvére követte, a család azon része mely maradt Litvániában nem élte túl a II. világháborút, koncentrációs táborokba kerültek. Malcolm gyerekkorában a boltban dolgozott, a családfő 1943-as halálakor 15 évesen vette át a családi vállalkozás irányítását. Erről később így nyilatkozott: „Bizonyos értelemben volt abban valami jó, amikor az apám meghalt. Akkor lettem férfi.” A 300 dollárt - amit apja hagyott hátra - elkezdte forgatni. Öt év múlva már volt annyi tőkéje, hogy más üzletekbe is beszállhasson. Az 1950-es években lakókocsi parkok, élelmiszerboltok, üzlethelyiségek, a '70-es években nyugdíjas otthonok, részesedés egy kisebb bankban, helyi TV állomások és egyéb ingatlanok gyarapították fokozatosan a család vagyonát. Főként Rochester környékén New York államban és később Floridában terjeszkedtek, manapság a déli állam tekinthető a Glazer család bázisának, Palm Beach-en vannak tengerparti villáik. Volt/jelenlegi szomszédaik a környéken Donald Trump, Kennedy család, Venus és Serena Williams, Rod Stewart, John Lennon stb. Felesége Linda öt fiút és egy lányt szült: Avram, Kevin, Bryan, Joel, Edward és Darcie. Ők az apjuk által megszerzett cégekben és a családi alapítványban kaptak helyet. Az évtizedek során a család folyamatosan növelte portfólióját különböző szektorokban. Glazer a nagyobb lehetőségek felé fordította figyelmét. Jellemző taktikája: Légy agresszív és gyors! Valamint, ami még fontosabb Glazer az összes kiszemelt vállalatot, ingatlant főként hitelből és csak minimális saját erő befektetésével szándékozta megszerezni. Terveiről mindig szűkszavúan beszélt, szerette kétségek közt hagyni az üzleti partnereket, nem kommentálta a találgatásokat mikor melyik céget próbálja megszerezni. Szintén bevált módszere volt a rossz helyzetben lévő, csőd közeli, kétes hírű cégek felvásárlása. 1984-ben 7,6 milliárd dolláros ajánlatot tett a becsődölt Conrail vasúttársaságért, saját pénzéből mindössze 100 millió dollár befektetéssel. Az ügylet a konstrukció miatt természetesen nem jött létre. 1988-ban 10 % részesedést vett az akkor szintén nem túl virágzó állapotú Formica nevű konyhai felszereléseket gyártó cégben. Elterjesztette, hogy át akarja venni az uralmat a cég felett, a harc során még keresetet is beadott (elutasították) a vezetés ellen. Nem tudni mennyire voltak komolyak a szándékai mindenesetre ezzel érdeklődést generált a tőzsdén, az emiatt értékesebbé váló részvényeit pedig eladta és profittal továbbállt. Hasonló módszerrel járt el a Harley Davidson esetében is. A szenvedő márka részvényeiből közel 7 %-ot vásárolt, majd a tőzsdén elhintette a „takeover” varázsszót. Ezzel elindult a kereskedési láz a papírok iránt melyek ára megindult felfelé, Glazer ismét eladta a részvényeit, ismét komoly haszonnal szállt ki a cégből. A menedzsment közben már bírósághoz is fordult az átvétel megakadályozása érdekében, Terrence Evans bíró báránybőre bújt farkashoz hasonlította Glazert a taktikája miatt. Ehhez hasonlóan folytatta a '90-es évek elején is. A tőzsdén az ún.„junk” (gyengén teljesítő cégek részvényei) papírokat Glazer úgy ítélte meg, hogy sokkal rosszabb már nem lehet a helyzet, így amikor megindult a hozzájuk tartozó cégek talpra állása, ő megduplázta a 80 millió dolláros befektetését a részvények eladásával. Üzleti mentalitása miatt sok kritika érte, de Malcolm Glazer nem olyan ember, akit érdekel mások véleménye. Bátran vállalt kockázatos üzleteket. „Százszor is elmondtam a gyerekeimnek, az üzleti életben a legnagyobb ellenséged a saját elméd, mely valami negatívat sugall. Ne gondolkozz negatívan!” Ezzel a hozzáállással építette fel üzleti birodalmát. Egyszer a Wall Street Journal egyik újságírója interjút készített vele, gazdag üzletemberként hogyan tekint gyerekkorára. Az interjún ott ült mellette egyik fia Bryan is. Malcolm rámutatott fia nadrágjára és ezt mondta az újságírónak: „Látja azt a nadrágot? Hugo Boss, 200 dollárba kerül. Az enyém? A JCPenney-ből való, 20 dollár az ára. És tudja mit? Én sokkal jobban szeretem az enyémet, mint Bryan az övét. Mert emlékeztet arra az időre, amikor nem volt 20 dollárom se egy nadrágra.” Egyébként interjút adni nagyon ritkán szokott. 
 

  • 1980-ban meghalt Malcolm édesanyja Hannah, kb. 1 millió dolláros örökséget hátrahagyva. A vagyontárgyait Malcolmmal közösen birtokolta és bár azt szerette volna, egyenlő részt kapjanak a gyerekei, halála előtt mégis aláírt egy megállapodást, amely szerint Malcolm az egyedüli kedvezményezett. Igazságos osztozkodás helyett bírósági hercehurca lett. Az ügy elképesztő 24 évig tartott és hat bírón ment keresztül. Makacsul kitartott és elhúzta az ügyet éveken át, remélve a testvérei csak feladják. Azzal érvelt, hogy ő tette gazdaggá az anyjukat és a testvérei csak féltékenyek rá. Egy alkalommal, amikor a bíró bekérte az erre vonatkozó üzleti iratokat, Malcolm ezt kicsit tágan értelmezte és elhalmozta a bíróságot mindenféle céges dokumentummal. 103 doboznyi rendezetlen iratot adott be, melynek rendszerezése és kiválogatása öt bírósági alkalmazott háromheti munkájába telt. A tárgyalások során Malcolm 250-szer használta a „Nem emlékszem. Nem tudom.” kifejezéseket. Az anyja által aláírt írásos dokumentum miatt végül ő került ki győztesen, de az ügy rossz fényt vetett rá, több testvére a pereskedés óta nem hajlandó szóba állni vele, illetve volt, aki időközben elhunyt. Malcolm egyik nővére Marcia állítólag élesen kritizálta őt. „Úgy állítja be magát, mint aki egyedül a semmiből vált milliomossá. Nem tetszik, hogy kisebbíti apánk érdemeit. Szép házunk volt Rochester legjobb negyedében, Steinway zongora a nappaliban, Cadillac az udvaron, teljes munkaidős bejárónő, apánk táborozni küldött minket és szép nyaralásaink is voltak. Az a 300 dollár pedig az én egyetemi tandíjamra volt félretéve. Hogy mondhatja Malcolm, hogy ez semmi?


 

  • Glazer lakókocsi parkjainak lakói sincsenek túl jó véleménnyel róla. Glazer cége spórolt a karbantartásokon, nem volt elégséges a világítás, gyakran indokolatlanul a piaci ár feletti bérleti díjat követelt a lakóktól. Állítólag azoktól a bérlőktől, akiknek kettőnél több gyereke vagy háziállata volt, pár dollár extra díjat számolt fel. Ilyen viszonyok között a bérlők perközösséget alkotva bíróságra vitték az ügyet, melyet meg is nyertek.


 

  • A WRBL nevű Georgia állambeli helyi TV állomás vezetője Don Nahley otthagyta a céget pár hónappal Glazer érkezése után. (összeveszett Glazer egyik emberével) Egyszer elromlott a súgógép, az új 800 dollárba került. Glazer a pótlás előtt kérte Nahey-t mutassa meg neki az elromlott gépet, hátha ő meg tudja javítani. Máskor pár doboz festék árát kérte számon. Nahey felesége egy idősek otthonában dolgozott, melyet eladásra kínáltak. Nem szólt Glazernek pedig tudta, hogy érdekelné őt az üzlet. Az ok: Nem akarta, hogy a felesége neki dolgozzon.


 

  • Malcolm Glazert 2006 áprilisában szélütés érte, aminek következtében nem tudta mozgatni a jobb lábát és karját, valamint akadozott a beszéde is. Egyik fia Joel nyilatkozta akkor: „Apám továbbra is pozitív hangulatú és a doktorok is javulásra számítanak.” Azonban májusban egy második szélütés érte.


 

  • 1999-ben létrehozták a Glazer Family Foundationt. Az alapítvány a floridai régióban tevékenykedik. 2010-ben 5 millió dollárt biztosítottak a tampai Glazer Children’s Museum felépítésére, melyet ősszel adtak át a polgármesterrel együtt.

 


Zapata Corporation

Nem ez a legnagyobb Glazer érdekeltség, de mindenképpen a legérdekesebb történetű. 1953-ban olajtársaságként alapította társaival az USA későbbi republikánus elnöke George H. W. Bush. (politikai karrierje miatt a részét később eladta, de a többi vezetővel a kapcsolat megmaradt) Olyan cégnevet akart, mely a telefonkönyv elején vagy a végén szerepel. Egy 1952-es film ihlette meg, melyben Marlon Brando egy Zapata nevű szereplőt alakított. Komoly fúrási szerződéseket nyertek el a Mexikói-öböl, a Karib-tenger és Közép-Amerika térségében. Kubában is dolgoztak egészen 1959-ig, Fidel Castro forradalmáig. Később még Kuvaitban is szereztek fúrási jogot. A terjeszkedéssel bővült a tevékenységi kör is: földgáz és bányászat, aztán halászat is. Kiszivárgott FBI és CIA dokumentumok szerint a kubai forradalom után a Zapata együttműködött a CIA-vel és a Miami-ben lévő Castro ellenes kubai csoportokkal. A tengeri olajfúró platformokat gyakorlatozásra is használták, valamint a forradalom előttről származó kubai olajipari kapcsolataik adatait is az ügynökség rendelkezésére bocsátották. Egy volt ügynök szerint a balul sikerült 1961-es Disznó-öböl akció CIA fedőneve „Operation Zapata” volt. Az invázió során használt szállítóhajók közül kettőnek a neve Barbara és Houston volt. (Bush feleségének keresztneve illetve texasi lakhelyük mely egyben a Zapata székhelye is volt) A cég neve a '70-es években felmerült a Watergate botrány során is ekkor Bush Nixon elnök ENSZ nagyköveteként dolgozott. Szintén feltételezik, hogy a '80-as években a nicaraguai ellenzék támogatásához is használták a Zapata térségben lévő tengeri olajfúró platformjait. Az ehhez hasonló akciókat a Kongresszus nem engedélyezte, így a költségvetésből sem használhatott a kormány arra anyagi forrásokat. Azonban Reagan elnök és az akkor már alelnök Bush az Irak-Irán háború során az iráni félnek illegálisan eladott fegyverekből befolyt pénzt használták a nicaraguai kommunisták ellen küzdő lázadók támogatására. Azonban egyre rosszabbul ment az üzlet, a '80-as években veszteségesen működtek, 1987-ben csak egy 600 millió dolláros adósság átütemezés mentette meg a csődtől a vállalatot, mely a fizetésképtelenség szélén táncolt, el kellett adniuk 298 millió dollárért az olajfúró telepeket is. Ezzel talpra álltak és 1991-ben végre már profitot is elkönyvelhettek. Ekkoriban kezdett Malcolm Glazer Zapata részvényeket venni. 1992-re már 35 % körüli részesedést szerzett és idővel egy ún. „proxy fight” után a teljes kontrollt is megszerezte. A kifejezést arra használják, amikor egy cég egyik részvényese (akár a legkisebb) nem ért egyet a menedzsmenttel stratégiai kérdésekben és ez az elégedetlen részvényes új irányt, új célokat akar a vállalat számára, ez sokszor hatalom átvételi szándékkal együtt párosul. E tervvel meggyőzi a többi részvényest és közösen élve tulajdonosi jogukkal leváltják a menedzsmentet. Egy ilyen folyamat után lett 1994-ben Malcolm Glazer a többségi tulajdonos (51 %) és egyben elnöke a vállalatnak, melyet teljesen átalakított. Az igazgatótanács régi tagjai távoztak. A székhelyet is áttették Houstonból Rochesterbe. Utolsó olaj- és gázüzlethez kapcsolódó tevékenységüket is leépítették, persze csak fokozatosan. Pl. 1993-ban még 90 millió dollárt fizettek az Energy Industries-ért, 1995-ben 130 millióért adták el. 1996-ban 24 millió, 1997-ben 20 millió dollár származott az utolsó energiaszektorhoz köthető érdekeltségek eladásából. A Zapatát holdingként használták Glazerék ezen keresztül vettek részesedést más cégekben, mint pl. a halfeldolgozással, halolaj és fehérje kinyerésével foglalkozó Omega Protein-ben 57 %-ot, 1995-ben az élelmiszer csomagolóanyagokat gyártó Envirodyne Industries-ben kb. 40 %-ot vagy 2004-ben a légzsákokat és egyéb biztonsági eszközöket gyártó Safety Components International - SCI vállalatban kb. 77 %-ot. Fontos megjegyezni, hogy az Envirodyne Industries Zapata által megvett részvényeit is Glazer birtokolta, így az ügyletből közel 20 millió dollár haszna származott. Pletykák szerint ezt a Tampa Bay Buccaneers megvételéhez felvett hitel törlesztésére fordította, bár ezt a család tagadta. Ebben az időben távozott a Zapata igazgatótanácsából két régi igazgató. Hasonló manőver volt a Houlihan's étteremlánc esete, mely 1992-től szintén Glazer irányítása alatt állt
73 %-os tulajdonrésszel. Az első étterem 1972-ben nyílt meg Kansas City-ben, mára 19 államban kb. 100 étterem működik. A Zapata 80 millió dollárért kívánt benne részesedést venni, Glazer az étteremláncban lévő részvényei után 29 milliót profitált volna. Viszont a Zapata kisebbségi részvényesei összefogtak és megakadályozták a vásárlást.
Az ügyet bíróságra vitték azzal érvelve, hogy az akció nem a Zapata érdekében történik, hanem csupán Glazer pénztárcájának vastagítását szolgálja. Az ügyet meg is nyerték, mert a bíró elfogadva az érveket olyan döntést hozott, hogy csak akkor lehetséges a Houlihan's felvásárlása, ha azt a Zapata részvényeseinek legalább 80 %-a jóváhagyja, amit persze Glazer nem tudott elérni. A sikerek mellett azonban az apja által vezérigazgatóvá kinevezett Avram Glazer komolyat bukott az ún. dot-com lufi során. Szabad kezet kért és kapott apjától, hogy belevághasson a webes üzletbe. Mint 1995-2000 között sokan, ő is azt hitte minimális ráfordítással komoly profitra tehet szert az Internet segítségével. Valójában fogalma nem volt a trendekről, a világháló gyors változásáról, gyakorlatilag nem sokat tudott az Internetről. Ennek ellenére a spekuláció annyira elragadta, hogy 1998 tavaszán a legnagyobb lendülettel vágott neki a Zapata újabb korszakának és a következő hangzatos kijelentést tette: „Az a célunk, hogy a miénk legyen a világ egyik legnagyobb Internetes vállalkozása. Rendelkezünk a szükséges erőforrásokkal.” Egy olyan piacon akart labdába rúgni, ahol akkoriban Yahoo és AOL kaliberű cégek voltak a főszereplők. Létrehoztak egy Zap.com nevű céget, melyben a Zapata 98 %-os tulajdonos volt. Hirdetéseket adtak fel a Wall Street Journal-ben és a New York Times-ban „A Zapata megveszi a weboldalát.” szöveggel. Két online magazin, a Word és a Charged voltak az első megvásárolt oldalak, tucatnyi kisebb-nagyobb vétel következett, valamint több domain nevet is lefoglaltak későbbi eladás céljából. Elemzők figyelmeztettek, hogy a Glazer család jelentősen túlbecsülte a leendő látogatók és potenciális vásárlók számát illetve a szakértők kételkedtek a modellben és hozzáértésükben, ami pedig szükséges a versenyben. „Úgy hiszem, több pénzük van mint eszük. Sokan fektettek be sok pénzt és csúnyán megégették magukat. Hogyan ugorhatnak csak így bele?” - állapította meg egy elemző. Közben bejegyezték a zap.com weboldalt, mely összefogta a többit. Anyagi erejüket messze meghaladó ellenséges szándékú vételi ajánlatokat is tettek Zapata részvények fejében sikertelenül: az Excite portálért 1,68 milliárd dollárt, a WhoWhere oldalért 400 millió dollárt kínáltak. Mindkét ajánlatot természetesen elutasították, az Excite vezetője a faxon kapott ajánlatot megalapozatlannak gondolta és kijelentette semmi értelme nem lenne együttműködni Avram Glazerrel. Valószínűleg csak nagyobbnak akart látszani, mint amekkora és profitálni a hírverésből. Ezt az elméletet alátámasztja, hogy a sikertelen felvásárlás ellenére a Zapata részvények ára emelkedett a tőzsdén az ajánlat hírére, Glazer és a befektetők nem kis örömére. Viszont ahogy múltak a hónapok az internetes vállalkozás egyre rosszabb mutatókat produkált. 1998 őszére a veszteség elérte a 6 millió, 1999-ben pedig a 20 millió dollárt. A dot-com elmélet szerint az aktuális éves veszteségek nem számítanak, mert a gyors terjeszkedés a globális piacon ellensúlyozza azt és a jövőbeli hatalmas profit elérhető. Az elv: „Nőjj gyorsan nagyra, még ha jelenleg vesztesz is!” Pl. a ma már olyan nagy cégek is, mint az Amazon, eBay és a Google is veszteségesek voltak működésük első éveiben, mégis a dot-com cégek rekord összegeket költöttek egy-egy fél perces reklámra a Super Bowl idején. 1999 nyara és 2000 első hónapjai között a Fed (az amerikai központi bank) hatszor emelt alapkamatot, az USA gazdasága lassult, 2000 márciusára kipukkadt a dot-com lufi is. Sok cég ment tönkre, vagy csak óriási veszteségek árán, meggyengülve tudtak túlélni. Szemléltető példának említhető az egyik Yahoo történet. 1999 januárjában még 3,5 millárd dollárt fizettek a GeoCities szolgáltató portálért, 10 év múlva viszont kénytelenek voltak bezárni. Mely időszak alatt a Google lekörözte őket. A jóval kisebb, újonc és ismeretlen zap.com azonban még a túlélők listájára sem kerülhetett fel, egyszerűen megszűnt létezni. 
A Zapata 2001-ben 1:10 arányú ún. „reverse stock split” manővert hajtott végre. Ezt bajba került cégek szokták alkalmazni az árfolyam védelme érdekében. Csökkentik a közkézen forgó részvények darabszámát és a részvények árfolyamát ezzel arányosan növelik. A Zapata esetében az újrafelosztás során tíz darab régi részvény ért egy darab újat. A kényszerű manőverrel gyakorlatilag felcímkézték („Nem vagyunk jól.”) magukat a tőzsdén. A zap.com összeomlása után néhány befektető beperelte a Zapatát. Glazer ügyvédje Tom Ajamie segített védeni a céget. Hét éven keresztül dolgozott neki, miután egyszer hirtelen Glazer szó nélkül leállította a fizetése folyósítását. „Malcolm Glazer nem akart találkozni, hogy megbeszéljük a számlákat, nem mondta el mi a probléma. Kénytelen voltam jogi útra terelni az ügyet, ügyvédi karrierem során ilyet még soha nem kellett tennem egy ügyfelemmel sem.” Végül peren kívül megegyeztek. A zap.com által felvásárolt Word főszerkesztője, Marisa Bowe a zap.com veszteségeiről: „Avram szánalmas, apuci fiacskája. Az internetes üzlet volt az egyetlen, amit egyedül próbált összehozni és ennél jobban nem is szúrhatta volna el. Remélem, a Manchester United jobb kezekbe kerül.” 2003-ban az egyik kisebbségi részvényes, a Gates Capital Management megpróbálta rávenni a Glazer családot, hogy számolják fel a Zapatát.
Ők ekkor kezdtek el részesedést vásárolni a Zapatán keresztül a már említett SCI-ben, melyet 2005 végén eladtak 51,2 millió dollárért. 2006 végén 75,8 millió dollárért megváltak az Omega Proteinben lévő részesedésüktől is. 2004-ben a Business Week magazin nyomozása feltárta, hogy Amerikai Értékpapír és Tőzsdefelügyelet (U.S. Securities and Exchange Commission – SEC) figyelemmel kísérte mind a Zapata, mind az Omega Protein részvényeinek alakulását. Szokatlanul éles emelkedést tapasztaltak, mely 50 millió dollárral növelte a Glazer család befektetéseinek értékét. 2002 novemberében egy darab Zapata részvény 22 dollárt ért, 13 hónappal később 63-at.
A SEC azt gyanította egy Theodore Roxford nevű befektető verhette fel az árat. Amikor megkérdezték, azt mondta egy befektetési csoport nevében kereskedett a tőzsdén Zapata részvényekkel. Miután megkérdezték ez a rejtélyes csoport esetleg kapcsolatban áll-e a Glazer családdal, Roxford nem tagadta, de konkrét bizonyíték nem volt. Sem a Zapata, sem a Glazer család nem készült hivatalosan kommentálni az ügyet, bár Avram megjegyezte sem ő, sem az apja nem álltak kapcsolatban Roxforddal. A részvények árának felverése nem illegális, de nem is tekintik tisztességes üzleti gyakorlatnak, ha azzal jár, hogy fenyegetik a menedzsmentet illetve átvételi szándékkal párosul, miközben valójában a hírekre megdráguló részvényeket adják el komoly profittal. A piac reagál a blöffre, mert a tőzsdén nehéz ellenállni a hatalomátvétel szónak, hiszen a spekuláció komoly szerepet játszik, az új részvényes valójában nem létező vételi szándéka pedig felveri a részvények árát, beindítja a kereskedést. A következő időszakban szándékukban állt a Zapata 160 millió dolláros készpénzállományát befektetni, de a kialakuló pénzügyi válság miatt elálltak a tervtől. Sőt, 2009 nyarán kiszálltak a Zapatából. Az 51 %-os részvénycsomagjukat eladták 74 millió dollárért Philip Falcone befektetőnek, aki Harbinger Group néven működteti.

 


First Allied Corporation

A Glazer család birodalmának fő pillére ez a cég, ebből származik a családi vagyon többsége. A cég székhelye Rochester, 100 %-ig Glazer tulajdonban van, ezen keresztül igazgatták az életrajzban említett nyugdíjas otthonokat, lakókocsi parkokat, tv- és rádióállomásokat, egyebeket. A '90-es évek végén ezeket mind eladták és csak a bevásárlóközpontok megvételére koncentráltak. Az USA 20 államában 68, jelenleg 64 bevásárlóközpont képezi a portfóliót. Az eltérést időközbeni elárverezések okozzák. Legtöbb áruházuk Texasban van, 23 db. Jellemzően a városok szélén az autópálya mellett helyezkednek el. Az ingatlanok becsült alapterülete a cég weboldala (firstalliedcorp.com) szerint kb. 625 ezer m2. Átlagosan tehát egynek a mérete kb. 9800 m2. Természetesen a skála széles, a kb. 3-4 ezer négyzetméterestől kezdve a kb. 15-25 ezer m2 alapterületű központig terjed a méretük. Ezzel az amerikai shopping center piacon a középmezőnyben szerepelnek, mondhatni átlagos külvárosi bevásárló parkok.
A pozitív oldalon is illik kiemelni valamit, a First Allied a 2000-es évek során a nagyobb vásárlóerejű államokban terjeszkedett és kihasználva a Lehman Brothers kedvező hiteleit szerezték az újabb és újabb ingatlanokat, melyeket aztán refinanszíroztak. Minden jól ment amíg… 2007-ben össze nem omlott az amerikai másodlagos jelzálogpiac, az ingatlanpiac válsága átgyűrűzött a banki szektorba és 2008 őszén a Lehman Brothers csődjével úgymond hivatalossá váló pénzügyi hitelválság világméretű gazdasági válsággá alakult, ennek fényében nem nehéz kijelenteni az üzlet a First Allied számára manapság nem megy jól. Nehéz bérlőket találni, csökkent a fogyasztás, a bevásárlóközpontok sokat vesztettek eredeti értékükből. Általánosan ez kijelenthető. Hogy részletes képet kapjunk, meg kell nézni a First Allied adatait. Ellentétben a Zapatával, mely tőzsdén jegyzett cég volt, a First Allied teljesen magánkézben van. Így pontos információkat is nehéz szerezni róla. Vagyis mégsem. Andy Green (andersred.blogspot.com) pénzügyi elemző, United drukker és a MUST tanácsadója, valamint a BBC és a Guardian 2010 tavaszi-nyári nyomozása betekintést nyújt a First Allied pénzügyi helyzetébe. Mivel a bevásárlóközpontokon lévő jelzálogokat a Lehman Brothers értékpapírosította, azaz lényegében befektetők számára eladták. (CMBS – commercial mortgage-backed securities, kereskedelmi jelzálog-fedezetű értékpapírok) A befektetők számára részletes jelentések készülnek. Ezekről a területileg illetékes bíróságokon nyilvános információk érhetőek el. Az Egyesült Államokban egy adott bevásárlóközpont sikeressége az ún. „anchor” bérlőtől függ. Ez a legnagyobb bérlő, mely egyedül elfoglalja a teljes bérelhető alapterület harmadát/felét. Jellemzően ezek valamelyik nagy kiskereskedelmi lánchoz tartozó áruházak pl. Walmart, Kmart, Target vagy valamilyen elektronikai cikkeket forgalmazó áruház, barkácsáruház stb. Ezek forgalmára számítanak a kisebb üzlethelyiségek bérlői, ezek vonzzák a vásárlókat a városból, nyilván kisebb boltok, butikok, gyorséttermek, gyógyszertárak miatt önmagában nem sokan autóznának el ezekbe a városszéli bevásárló parkokba. Az anchorok tehát kulcsfontosságúak az egész szempontjából, ezért a bérleti szerződés megkötésekor kivételezett helyzetben vannak, kedvezménnyel bérelhetik a helyet. Minőségi „anchor” nélkül egy ilyen bevásárlóközpont nehezebben tud vevőket odavonzani. Hogyan áll ilyen téren a First Allied? Húsz központ rendelkezik ilyen kiemelt bérlővel, ezek az össz. alapterület 55 %-át lefedik. A húszból hetet a Kmart lánc bérel, kettőt a Target és mindössze egyet a Walmart (a világ legnagyobb kiskereskedelmi lánca), plusz van még 10 egyéb cég pl. Ace Hardware, Kroger Supermarket.


A következőkben két tipikus shopping centeren keresztül betekintést kapunk hogyan alakult a Glazer bevásárlóközpont-birodalom története.



A BBC Panorama mutatta be az egyik bevásárlóközpontot. A neve University Plaza, a helyszín Houston külvárosi része dél-keleten. Van még egy a város ellentétes oldalán, amiről most szó van a Lyndon B. Johnson Űrközpont szomszédságában található, közel az öbölhöz. Méretét tekintve ez a kisebbek közül való:

 

 

 


Nem éppen az a zsúfolt, forgalmas hely, a feliratok bérlőkért kiáltanak. A First Allied weboldalán ugyanezt az ingatlant kilistázva a következőt látjuk:

 

 



A sárga részek jelölik az üres helyeket és jól látszik jelenleg nincsen „anchor” bérlő sem. (egy Kroger szupermarket volt a legutóbbi) Az adatok: 1979-ben épült, 1991-ben lett felújítva, a First Allied 2002 szeptemberében vette meg, természetesen hitelre. 26 helyiség, 95 728 sq ft a teljes terület, a négyzetlábat metrikus mértékegységre átszámolva és kerekítve: ~8800 m2, ebből ~3300 m2 a 16-os számmal jelzett legnagyobb helyiség. A kerekítést a könnyebb érthetőség érdekében a pénzügyeknél is alkalmazom. A BBC-nek 2010 augusztusában nyilatkozó Derek Hargrove kereskedelmi ügynök becslése szerint a bérleti díjakból évi ~500 ezer dollár folyik be (operating income), de a rajta lévő adósság kezelésének összege ~750 ezer évente, így a Glazer családnak évi ~250 ezer dollárral kell kiegészíteni.
A University Plaza jelenlegi piaci értéke 8 millió dollár. A rajta lévő jelzálogteher 9 millió dollár. Viszonyításként 2009-ben, amikor még közel 85 %-os volt a kihasználtság, a bruttó bevétel (gross income) ~1 250 000 dollár volt. Ebből levonjuk az üzemi kiadásokat (fizetések, közüzemi számlák, biztosítás, karbantartás stb.) ~445 000 dollárt (operating expenses), megkapjuk a nettó bevételt (net operating income): ~805 000 dollár. Belső tőkeigény kiadás miatt le kell vonni 65 ezret, így ~740 ezernél járunk, ez a net cash flow, ami a pénzbeáramlások és a pénzkiáramlások különbsége, magyarul ennyi pénzt termelt a vizsgált bevásárlóközpont. Ebből kell levonni a rajta lévő adósság kezelésének költségét, mely 2009-ben a University Plaza esetében ~560 000 dollár volt, tehát mindennek a végén adósságkezelés után a net cash flow 180 000 dollár. A DSCR mutatója akkor még az egészséges 1,33x volt. DSCR jelentése: Debt Service Cover Ratio, vagyis az arány, amely megmutatja a nettó eredmény hányszorosan fedezi a jelzáloghitel tartozásokat. Az éves nettó eredmény 740 000 osztva az éves banki tartozással 560 000-rel = 1,32 A használt kerekítések miatt a valós képhez ezt is ki kell igazítani felfele, tehát 1,33x a valós arány. Értelemszerűen minél nagyobb a mutató annál jobban megy az üzlet. Akkor van baj, amikor a DSCR mutató 1 alá esik és a First Alliednek központilag kell kipótolni az egy adott veszteséges bevásárlóközpontot. Azaz a jól futókból lapátolják a pénzt a gyengén teljesítőkbe. 2010-ben ez történt a University Plazaval, az alapterület fele jelenleg kihasználatlan, nincs „anchor” bérlő, az üzlet nem hozza az elvárt eredményeket, egyelőre mesterségesen tartják életben. Szerepel a banki figyelőlistán is mint mulasztó, mert késett a fizetéssel. Ha nem oldódik meg a helyzet, nem jönnek új bérlők vagy a központ elzárja a csapokat, akkor a fizetésképtelenség tartósnak bizonyulna. Ekkor a bank némi türelmi idő után viszi a boltot és elárverezi.


A másik helyszín az Atlanta melletti Sandy Springs-ben lévő Centre Court Shopping Center. Műholdkép és a First Allied weboldaláról az alaprajz:

 

 


A teljes bérelhető alapterület 68 778 négyzetláb, azaz kb. 6 300 m2. 1979-ben épült és az előző tulajdonos által lett felújítva 2001-ben, 16 üzlethelyiség, nagy parkoló, az 5 mérföldön belül élő lakosok száma kb. 180 ezer fő. 2002 júliusában vette meg a First Allied 6,85m dollárért. Ez volt az első szerzeményük Georgia államban. Mint minden egyes új vásárláskor, a First Allied központ ennél is létrehozott egy alárendelt területi leányvállalatot, jelen esetben Centre Court Shopping Center Atlanta GA Partnership néven. Ennek oka, hogy az elkülönített korlátolt felelősségű leányvállalatok esetleges problémái ne legyenek komoly negatív hatással a központra (parent company). Minden bevásárlóközpont tehát jogilag külön egység. A független becslést végzők is 6,9m dollárra értékelték 2002-ben az ingatlant. A megvételkor mindössze a legkisebb, 100 négyzetméteres üzlethelyiség volt bérlő nélkül, az sem sokáig.
A Centre Court-ot a Lehman Brothers 5,3m dolláros hitelével vették meg („loan to value” hitel, továbbiakban LTV, a teljes vételár 77 %-át a bank hitelezte), tehát a 6,85 milliós vételárba a First Allied csak 1,55 milliót rakott be. A hitel: 10 éves várható visszafizetési idő, fix 6,69 %-os kamat a futamidő alatt. Nem feltétlen kötelező az első 10 év után visszafizetni a kölcsönt, de a második 10 év során már büntetőkamatot is kell fizetni. Atlanta északi külvárosa virágzott, a gazdaság jól teljesített köszönhetően a Fed alacsony kamatlábainak, melyet a dot-com lufi hatása miatt kellett bevezetni, hogy újra életet leheljenek a gazdaságba. A DSCR mutató 1,5x volt, minden üzlethelyiség ki volt adva, az évek során köszönhetően a kedvező gazdasági környezetnek nőtt a kiskereskedelmi ingatlanok értéke. 2004 májusában Glazerék a Centre Court Shopping Centert 36 másikkal együtt piacra dobták. Ahogy Edward Glazer mondta akkor: „Hülyeség lenne nem kitenni az eladó táblát, amikor azt látni a szomszéd hatszor annyit kapott a házáért, mint amennyiért pár éve vette.” A befolyó pénzt gyaníthatóan United részvények vásárlására fordították volna. Azonban pár hónapon belül meggondolták magukat és levették az eladó táblát a 37 ingatlanról. Eladás helyett a portfólió jelentős részének jelzálogait újrakötötték. Mivel a régi jelzálogot amúgy csak az első pár hónapban lehetett visszafizetni, először hatálytalanítani kellett a régi hitelt. 25 shopping centert, köztük a vizsgált atlantait is refinanszíroztak. Immáron a Centre Court 2005-ös értékéhez (2002-es 6,9m-ról nőtt 3 év alatt 9,7m-ra, ez 40 %-os emelkedés) viszonyított LTV hitelt vettek fel szintén a Lehman Brothers-től 8,245m dollár értékben. 15 év futamidő, első 5 év csak kamatperiódus, a kamat 6,9 % kicsit magasabb a réginél a 85 %-ra nőtt LTV arány miatt, tőketartozást nem kell törleszteni. Nagyon kedvezőnek számít ez a konstrukció. Ennek az összegnek csak egy részét fordították a régi jelzálog hatálytalanítási költségeire, mely 5,1m dollár volt akkor, így a First Allied kb. 3 milliót kinyert a tranzakcióból. Ez hozzávetőlegesen a duplája az eredeti 2002-es befektetésüknek, amikor saját zsebből 1,55m dollárt tettek a Centre Court vételárába. Nem egy rossz módszer, ha a körülmények ideálisak. Felvenni a kedvező hitelt, a csak kamatfizetési időszak végén új jelzálogot intézni az ingatlan évek alatt megnövekedett új értéke alapján, közben kivenni 1-2 milliót. Egy dolog viszont nem változott ilyen jelentősen a piacon, a bérleti díjak mértéke. Az csak hangyányit emelkedett, abból említésre méltó komolyabb hasznuk nem származott. Mindenesetre a modell működött. Viszont közbejött a recesszió. 2009-ben már 3 üzlethelyiség volt üres, szerencsére ezek a legkisebbek, a kihasználtság még mindig 90 %-os volt, a DSCR még mindig a megfelelőnek számító 1,25x értéket mutatta. 2010 nyarára a kb. 6 300 m2 alapterületből kb. 1 800 m2 vált üressé, a fenti alaprajzon a sárgával jelölt részek. A DSCR ha kicsivel is, de 1 alá esett. A fő probléma, hogy az 5 éves 'csak kamatot fizess' periódus letelt, 2010 májusától 2020 májusáig vissza kell fizetni a tőketartozást is. Ez úgy megnöveli az évi törlesztők költségét, hogy a DSCR már jelentősen romlik, még akkor is ha minden üzlethelyiség ki lenne adva, hiszen a bérleti díjak nem növekedtek szignifikánsan az elmúlt években. A jelenlegi gazdasági környezetben sehol nem kapnának olyan kedvező hitelt, mint 2005-ben a Lehman Brothers-től. Hovatovább, 2008 ősze óta nincs Lehman Brothers. A kereskedelmi jelzáloghitel-piac összeomlott. Ha a First Allied központilag nem pótolja a Centre Court hiányzó dollárjait, valószínűsíthető, hogy az atlantai bolt is felkerül a banki figyelőlistára. A mai értéke becslések szerint csak 6m dollár. (2005-ös 9,7m-hoz képest jelentős különbség) Ha 100 %-os kihasználtsággal működne, akkor érne 7m-t, ami nagyjából a 2002-es eredeti árnak felel meg, de a becslés sincs kőbe vésve valószínűleg ennyiért most nem vennék meg.
Logikus taktika az ingatlanpiacon egy-két hónap késéssel nyomást gyakorolni a hitelezőkre, hogy újratárgyalják a feltételeket, mert a legutolsó dolog, amit a bank akar, hogy át kelljen vennie a problémás ingatlant, melyet aztán hónapokig hirdethet és akkor is csak lényegesen csökkentett áron tudja eladni. Viszont úgy tűnik, nem erről van szó. Ezt pár bedőlt First Allied shopping center példája mutatja 2009-2010 során. Kettő Georgia államban (kb. 3 000 m2 + 3 500 m2), egy Texasban (5 500 m2) és egy Ohio (1 800 m2) államban. Mint látszik, ezek a kisebbek közül valóak voltak. Azt csak feltételezni lehet, hogy Glazerék nem akarták vagy nem tudták megmenteni ezeket. A legkisebbhez, az ohio-i Columbus városában lévő Crosswoods Commons Shopping Centerhez a BBC Panorama stábja is ellátogatott. A First Allied 2002 novemberében vásárolta meg 3,78m dollárért és 2007 áprilisában 3,69m jelzáloghitelt vettek fel rá. Manapság a kereskelmi ingatlanárak zuhanása miatt közel sem ér ennyit. Ez a legutóbbi bedőlt First Allied ingatlan, 2010 februárjában vette el a Bank of America (a becsődölt Lehman Brothers kereskedelmi jelzáloghiteleinek az örököse) és bocsátotta árverezésre. Hat helyiségből kettő üres volt ekkor.
A műsornak nyilatkozó ingatlanos elmondta, jelenleg 1,5 millióért hirdetik, de szerinte még ennél is kevesebbért tudják csak eladni, az eredeti értékénél illetve az adósság összegénél lényegesen kevesebbért. Ezt tapasztalni az egész piacon, a tartozások messze meghaladják az ingatlanok jelenlegi értékét. Végső soron, az oknyomozás során a következő megállapításokra jutottak:


 

  • A First Allied összes jelzálog kötelezettsége kb. 570m dollár. Ez alig változott az eredetileg kölcsönzött 581m dollárhoz képest. A fedezet (a bevásárlóközpontok) jelenlegi becsült értéke csak kb. 556m dollár. Amikor a hiteleket felvették 2004-2007 között, a portfólió becsült értéke 744m dollár volt.
     

 

  • 58 shopping center jelzáloghitelezését a Lehman Brothers intézte, a bank a gazdasági válság kitörésének talán legnagyobb szimbóluma. 2008-as csődje után a Bank of America vette át a hiteleket.


 

  • 25 jelzáloghitelt 2004-ben vettek fel Glazerék, a United részvények felvásárlása előtti évben. 2007-ben vették az utolsó bevásárlóközpontjukat, 2004-2007 között a jelzáloghitelekből becslések szerint 115m dollárra tettek szert, melynek feltételezhetően csak 20 %-át fordították új ingatlanok vásárlására. Valószínűleg a pénzt a United részvények vásárlására fordították, ezt a család sem cáfolni, sem megerősíteni nem akarta.


 

  • 28 szerepel az ún. figyelőlistán. Alapvetően ez azt jelenti, a bank aggódik a pénzéért, fent áll a hitel bedőlésének lehetősége.


 

  • 17 esetében a DSCR 1 alá esett. Azaz önállóan nem hoznak annyit, amennyi fedezné a törlesztő részleteket. Központilag kell támogatni, a jól teljesítőkből segítik a gyengéket.


 

  • 31 esetében – ez gyakorlatilag a portfólió fele - a csak kamatfizetési időszak 2010-ben lejár. A tőketartozás visszafizetésének időszaka kezdődik, ez komolyabb terhet jelent. A mostani kihasználtsági mutatók alapján a bérleti díjak elmaradásának következtében ebből a 31-ből 16 bevásárlóközpontnál fog a DSCR 1 alá esni, amennyiben nem tudják kiadni az üzlethelyiségeket.


 

  • A First Allied problémáit csak részben okozza a gazdasági válság. 2004 során Glazerék magas ingatlanárak idején a bevásárlóközpontok jelentős részét (37-et) piacra dobták, ekkor kiszállva szép profitra tehettek volna szert. De meggondolták magukat, stratégiát váltva a refinanszírozás mellett döntöttek. Az értékhez viszonyítva a hitelek óriási aránya miatt vannak most bajaik. Az ingatlanok most közel sem érnek annyit, mint a jelzálogosításkor, tehát nem fedezik a felvett hitel összegét. (negatív tőke)


 

  • A nehézségek ellenére az összes ingatlant tekintve a First Allied még mindig pluszban van, igaz mindössze évi 9,7m dollár profitot termel adózás előtt. Nézőpont kérdése, legalább van profit a nehéz gazdasági helyzetben. Másfelől ez nagyon kevésnek számít.

 


Tampa Bay Buccaneers

Némi túlzással kijelenthető nem is számít nagymenőnek az amerikai milliárdosok körében az, aki nem birtokol részben vagy egészben egy NFL/NBA/NHL/MLB/NASCAR csapatot. Malcolm Glazer és fiai is próbáltak megszerezni egy csapatot. 1995-ben a korábbi tulajdonos halála után vették meg a floridai Tampa Bay Buccaneers NFL klubot 192 millió dollárért. Akkori pletykák szerint ehhez 90-130 milliós kölcsönt vettek fel.
A vételár akkor rekordnak számított. A csapat évek óta gyengén szerepelt, a drukkerek kíváncsian várták a változást. Azt pedig hoztak bőven Glazerék. Bryan, Joel és Edward Glazer is elfoglalták az igazgatói székeket. Az edzőt leváltották, a Tampa Stadium névjogát két évre 10 millióért megvették a Tampa Sport Hatóságtól és a szintén Glazer cég Houlihan's étteremláncot reklámozta a stadion új neve. Annak ellenére, hogy Tampában egyáltalán nem volt ilyen étterem, sőt egész Florida államban is csak kettő. Mindenesetre a drukkerek az öreg stadiont alakja miatt továbbra is „The Big Sombrero”-nak hívták. Bryan Glazer hamarosan megváltoztatta a csapat színeit és címerét is, a cél a keményebb arculat kialakítása volt:

 

 

 

A színek összehasonlítása fontos, tehát még egyszer:

 

 



Folytatva a stadionnal. A Buccaneers stadionját 1967-ben nyitották meg és bár az évtizedek során bővítették és felújították, a '90-es évek közepére eléggé elöregedett. Mindenképpen új modern stadionra volt szükség. Rögtön a Bucs megvétele után hosszú tárgyalások kezdődtek. Glazer megígérte a városnak, hogy állja az építési költség (168,5 millió dollár) felét és garanciát adott arra 30 évig biztosan nem költözteti el a csapatot másik városba. Cserébe azt kérte a drukkerek előre fizessék ki 50 000 bérlet árát, melyet a következő 10 év során majd visszatérítenek nekik.
A csapatnak szüksége van egy új stadionra, hogy versenyképes lehessen. Mi 30 éves elkötelezettséget vállalunk a közösség számára. Azt kérjük, a drukkerek is vállalják a maguk részét.” - mondta 1995 őszén Malcolm Glazer. Viszont csak 33 000 bérletet vettek meg, így a folyamat elakadt, Glazer visszavonta a feles ajánlatot. A városvezetők komolyan tartottak attól, hogy Glazer elköltözteti a csapatot egy másik városba, ahol könnyebben meg tud egyezni egy új stadion építéséről. Ennek tükrében és a hónapok múlásával Glazer erős pozicíóba került a tárgyalások során.
A nyomás alatt álló politikusok új megoldási javaslatot nyújtottak be. Egy új városfejlesztési programot dolgoztak ki: iskolák építése, infrastruktúra fejlesztése, rendőrségi felszerelések modernizálása és természetesen a lényeg, egy új stadion építése a közösség számára. A finanszírozáshoz 30 évre szóló plusz helyi adót vetnek ki. Tampa volt polgármestere, William F. Poe keresetet nyújtott be a bíróságon, mert szerinte ellentétes Florida állam alkotmányával, hogy az adófizetők pénze magánérdekeket szolgáljon. Elutasították és népszavazást tartottak a tervről. Hillsborough megye szavazóinak 53 %-a igennel voksolt, a nagyszabású program tehát éppen csak, de zöld lámpát kapott. Az ex-polgármester még kétszer megpróbálta leállítani az építkezést, de nem járt sikerrel. Amellett, hogy az új stadiont teljes egészében az adófizetők pénzén építették, Glazer elérte azt is, hogy a stadionbérleti szerződés szerint a Bucs jogosult a stadionból befolyó bevételekre, az üzemeltetés költségeit pedig a Tampa Sports Authority állja és a csapatnak csak minimális ingatlanadót kell fizetni. Két év alatt felépült az új, közel 66 ezres stadion, mely koncertekre 75 ezres kapacitásúra bővíthető. Nevezetessége az egyik End Zone mögötti nagy kalózhajó zászlókkal és ágyúkkal, az elején halálfejjel. Touchdown esetén a hajó életre kel, a füstölgő ágyúk konfettit lőnek a nézők közé. 1998 őszén a megnyitóval egy időben a régit bezárták, majd a következő év tavaszán lerombolták. A névjogot 13 évre 32,5 millió dollárért a Raymond James befektető cég vette meg, a szerződést 2015-ig meghosszabbították. Egyik beceneve Ray Jay, a másik a régire utalva „The New Sombrero”. A harmadik pedig CITS - Community Investment Tax Stadium, keserű humorral utalva arra, hogy különadóból építették. A hazai meccsekre a jegyeket rekordidő alatt adták el. Annak ellenére, hogy 1995 óta a Glazer család minden évben emelte az árakat. Egy szurkolói csoport bírósághoz fordult, mert az új stadionban rosszabb helyekre kaptak bérletet. Végül peren kívül megegyeztek a klubvezetéssel és új székeket választhattak.
Ha már a székeknél tartunk. A megnyitó után nem sokkal a székek jelentős részének a színe fakulni kezdett. A szép floridai napsütés által vörösből szépen lassan rózsaszínné váltak az évek teltével. Közel 50 ezer darabot érintett a probléma. A Bucs 2003-ban kérte a stadion tulajdonosát a TSA-t, rendezze a kínos problémát. 2004-ben a gyártó cég megvizsgálta a székeket, de nem ismerte el felelősségét, nem akarta a 10 éves garancia keretében cserélni a hibás darabokat. Két éves pereskedés kezdődött, melynek végén a cég elismerte hibáját és 1,5 millió dolláros megegyezésre jutott a TSA-val. 2006 tavaszán kicserélték az összes hibás széket. Mint kiderült, a gyártás során kifelejtettek egy UV gátló adalékot. Glazerék megjelenése után az új edző Tony Dungy irányításával, egy-két tehetséges játékos draftolásával szép lassan fejlődött a csapat. 1997-ben 15 év után először ismét eljutottak a rájátszásig. Az ezredforduló környékén 1999-2001 között ez még háromszor sikerült, de a nagy álom, a Super Bowl nem akart összejönni. Azért is voltak csalódottak, mert 2001 januárjában az NFL döntőt éppen a Raymond James stadionban rendezték. 2001 más miatt is érdekes. Ekkor szűnt meg a stadionban játszó Tampa Bay Mutiny nevű futball klub, vagyis soccer klub. A szeptember 11-i támadások miatt az MLS szezonból hátralévő két hónapot törölték. A ligát újjászervezték és az anyagilag gyenge lábakon álló, alacsony nézőszámmal rendelkező két floridai csapat, a Miami Fusion és a Tampa Bay Mutiny támogatók hiányában nem tudott elindulni az új szezonban. Glazerék elgondolkoztak a Mutiny megvételén, de sokallták az 5 millió dolláros vételárat. Az 1995-ben alakult klub 6 szezon után megszűnt. Visszatérve az amerikai futballra, Tony Dungy-t kirúgták 2002 januárjában egy elvesztett rájátszás meccs után, Glazerék lázas utódkeresésbe kezdtek. Első számú jelöltjük az Oakland Raiders edzője Jon Gruden volt, a másik a San Francisco 49ers-től Steve Mariucci. Glazerék mindkettejükkel tárgyaltak, Mariuccival pletykák szerint már meg is egyeztek, miközben értesültek arról az Oakland Raiders tulajdonosa elengedi Grudent. Így sikerült megszerezniük őt februárban. Az ár nem volt olcsó, 8 millió dollár és a Bucs négy draftolási lehetőségének átengedése a Raiders számára. Viszont ez mind kifizetődött. A 2002-es szezon alapszakaszát 12 győzelemmel és 4 vereséggel zárta a Buccaneers, következhetett a rájátszás. Meggyőzően hozták a meccseket és 2003. január 26-án San Diegoban következhetett a Super Bowl. Az ellenfél éppen Gruden volt csapata, a Raiders volt. A Bucs 48:21-re megnyerte a döntőt, ezzel története során először szerzett NFL bajnoki címet. Glazer elégedetten emelte magasba a Vince Lombardi trófeát. A pályán kívül is történtek fontos események. A Tampa Sports Authority át akarta adni a stadion tulajdonjogát Hillsborough megyének, hogy ezzel megszabaduljon az évi 4,3 millió dollár ingatlanadó fizetésének kötelezettségétől. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a megyei tulajdonban lévő sportcsarnokokra, stadionokra ez az ügy kulcsa. Az eredeti bérleti szerződés szerint Glazerék elutasíthatták a TSA tervét.
A beleegyezésért cserébe több pénzt kértek a helyi kormányzattól a meccsnapi biztonsági szolgálat költségeinek fedezésére, valamint kérték kössenek magasabb szintű biztosítást (terrorizmust is beleértve) a stadionra. A vita hónapokig tartott a csapat, a város, a megye és a szervezet között. A TSA, Tampa város és Hillsborough megye vezetői végül kitaláltak egy megoldást, amivel kikerülhették Glazerék feltételeit. A stadiont jogilag társasháznak minősítették és a TSA immáron a megyével közösen lett a Raymond James törvényes tulajdonosa kb. 97 %-ban, az adó nagy része így eltűnt. A Bucs kapott tehát egy kevés tulajdonrészt, ami után fizetik az adót azzal a feltétellel, ha a jövőben az ingatlanon építenek még valamit, akkor azután is a klub fizeti az ingatlanadót, persze azért némi visszatérítés is szerepelt az egyezségben. Építeni pedig kellett, mert a csapatnak hiába volt már modern stadionja, a vitrinben trófeája, egy valami hiányzott: egy minden igényt kielégítő edzőkomplexum. A régit 1975-ben építették a Tampai Nemzetközi Repülőtér szomszédságában, a nagy zajt nem szerették a játékosok, ezt a létesítményt el is hanyagolták. Kicsi öltözők, kicsi irodák, Gruden edző egyszerűen „A viskó” néven illette. Később a Tampai Egyetem sportpályáin gyakoroltak, aztán 2002 során költöztek közel Orlandohoz. Ott a modern és jól felszerelt Walt Disney cég által épített atlétikai centrumban edzettek. De ez azt is jelentette, hogy a Raymond James stadiontól mintegy 80 mérföldet kellett utazni. A tampai lehetőségek nem voltak megfelelőek, az orlandoi hiába volt jó, sokat kellett érte ingázni. A problémát úgy oldották meg, hogy Glazer cége a First Allied 2002 végén közel 23 millió dollárért megvette a Raymond James stadion melletti régi Tampa Bay Center bevásárlóközpontot. Ez 2001-ig üzemelt, gyakorlatilag üres volt, mert egy másik új plaza elvitte a bérlőket. 2005-ben lerombolták és a helyén megkezdődött az építkezés.
A város és a csapat közt fennálló szerződések értelmében a költségek egy részét a városnak kellett állnia, a Glazer család 12 millió dollárt kapott a kasszából. 2006 augusztusában megnyílt az NFL legmodernebb, legnagyobb 33 hektáron elterülő 13 ezer m2-es központja, 3 teljes edzőpályával, konferenciaközponttal, étteremmel, egyéb létesítményekkel együtt. A Super Bowl megnyerése után a Glazer család folytatta az agresszív jegyáremelési folyamatot. Bőven a liga átlagán felül emelte az árakat. Valamint a Buccaneers-nél olyan rendszer van, hogy aki bérletet akar venni, meg kell váltania 10 évre. Ha időközben felmondja, akkor pótdíjat kell fizetnie. A következő táblázat összehasonlítja az átlagos és prémium jegyek árait az NFL átlaggal 2002-2009 között:

 

 


 


 

Három jelentősen kiugró adat látszik, a legutolsó 30 %-os emelés elképesztő. Manapság tehát 100 dollár egy átlagos jegy. A következő táblázat az előző folytatása, ez a Fan Cost Index értékeit mutatja. Az FCI mutató jelzi egy 4 fős család szórakozásának árát. 4 db átlagos helyre szóló jegy, 2 doboz sör, 4 üdítő, 4 hotdog, 1 parkolójegy, 2 programfüzet, 2 sapka. Egy több órás NFL mérkőzés kellékei. Jobb oldalon látható még a csapat szereplése is:

 

 



Az NFL átlag nem éri el a 400 dollárt, a Bucs-é pedig bőven meghaladja az 500 dollárt. Tekintve, hogy a 2002-es bajnoki cím után a csapat visszaesett, nehezen nézik végig a drukkerek 400-500 dollárért, ahogy tönkreverik a csapatukat. A 07/08 szezonban a 16 meccses alapszakaszban 12 vereség! 2005 és 2007 kivételével csak az alapszakasszal kellett beérniük. A tiltakozások miatt végül 2009-ben befagyasztották az árakat, nem emeltek tovább rajtuk. Közben az évek alatt váltás volt az általános igazgatói poszton, fontos játékosok távoztak, jelentősen a fizetési sapka alatt igazoltak. A rossz szereplésnek egyetlen előnye volt, a szabályok szerint a Bucs az elsők között tudott draftolni az egyetemi játékosok közül. 2009 januárjában egy 9:7-es szezon után Grudent kirúgták, több veterán játékos is távozott. Igazoltak újakat, többek közt egy új irányítót is, igaz csak óvatosan költöttek, 30 millióval a fizetési sapka alatt. A megújulás a szereplést illetően elmaradt, sorban 7 vereséggel kezdték a szezont, közben háromszor cseréltek irányítót. Végül a 2009-es szezonban mindössze 3 győzelmet szereztek, 13 alkalommal kikaptak. 1991 óta ez volt a legrosszabb szezonjuk. A nézőszám a jegyárak és a gyenge szereplés miatt csökkenni kezdett:


Szept. 13. Cowboys 61,182
Szept. 27. Giants 54,576
Okt. 18. Panthers 42,847
Nov. 8. Packers 53,599
Nov. 22. Saints 49,542
Dec. 13. Jets 49,320
Jan. 3. Falcons 46,203


Ez 7 alapszakasz meccs a 65,5 ezres Raymond James stadionban. Az október 25-i Patriots elleni „hazai” meccset nem otthon játszották, hanem Londonban a Wembley-ben. Az legalább teltházas volt. A 2010-es szezont már blackout-tal kezdték. 1997 óta először fordult ez elő. A szabályok szerint, ha 72 órával a kezdés előtt nem adták el az összes jegyet, akkor a meccset nem közvetíthetik élőben a helyi szolgáltatók (blacked out) ezzel ösztönözve az embereket, hogy kilátogassanak a stadionba. Glazerék még azzal is próbálkoztak, hogy a klub kezdett el jegyeket vásárolni.
Az átlagnézőszám jelenleg kb. 54 ezer fő. A 100 ezres várólista a bérletekre egyszerűen eltűnt. Volt olyan meccs idén, amit csak 41 ezren láttak. Jack Gutman tampai ügyvéd 20 éven át három bérlettel rendelkezett. Most először gondolkozott el komolyan, hogy nem újítja meg. Felháborodottan nyilatkozta: „Ezzel a csapattal még Vince Lombardi sem nyerne. Glazerék nem a közösség vagy a csapat érdekét nézik. A személyes anyagi érdekükkel foglalkoznak. Nem vállalnak felelősséget, zárkózottak és senkinek nem adnak magyarázatot.” Egy másik szurkoló Sandy Hutton négy éve rendelkezik bérlettel: „Aláírtam a 10 éves szerződést, nem tudom hogyan mondhatnám le a bérletem, de ha megtehetném, akkor mindenképpen megtenném.” A Raymond James-ben újabban nem a Bucs miatt van telt ház. 2009 februárjában ismét ott rendezték a Super Bowl döntőt, októberben pedig U2 koncertet tartottak. Ami a Glazer családot vigasztalhatja, hogy a Bucs értéke 1995-höz képest jelentősen megnőtt, becslések szerint 1 milliárd dollárt ér. Viszont kb. 100 millió dollár adóssága is van a csapatnak.

 


Részvényesek áttekintése

Érdemes összefoglalni kik birtokolták a United részvényeit a Glazer család felbukkanása előtt és milyen folyamatok vezettek a 2005-ös hatalomátvételhez. 2003 márciusáig kell visszamenni az időben az első viszonyítási ponthoz, ugyanis ekkor vásárolt Malcolm Glazer 9 millió fontért 2,9 %-ot a részvényekből. Pár héttel korábban nyerte meg a Tampa Bay Buccaneers a Super Bowl-t, a siker meghozta a Glazer család kedvét, hogy az amerikai foci után a soccerbe is beszálljanak.


2003 tavaszán a főbb részvényesek:
 

  • Rupert Murdoch a Sky-on keresztül: ~10 %
  • JP McManus és John Magnier közös cége a Cubic Expression: ~12 %
  • Harry Dobson: ~7 %
  • Hargreaves & Lansdown pénzügyi befektető társaság: ~6 %
  • Union Bank of Switzerland: ~5 %
  • Maurice Watkins, Dermot Desmond, John De Mol és Malcolm Glazer egyenként: 2-3 %
  • Shareholders United: 2 %

 

A szálak a következőképpen érnek össze: McManus és Magnier a lóversenysportból gazdagodtak meg, a világ legnagyobb versenylótenyésztéssel foglalkozó cégét birtokolják. Magnier állítólag soha nem járt az Old Traffordon és a csapatot is csak egyszer látta játszani, a játékhoz nem értett viszont a lóverseny kapcsán jóban volt Sir Alex Fergusonnal. 1997-ben ő mutatta be az íreket a klub vezetőinek, McManus és Magnier a United részvényekre kizárólag mint befektetésre tekintettek. A klub teljes megvétele nem volt céljuk. Kettejük ismerőse és üzleti partnere Dermot Desmond. Ő bár szereti a focit, a Celtic elkötelezett főrészvényese, a United részvényeken csak nyerni akart. Harry Dobson a bányaiparból gazdagodott meg, ő vette meg Martin Edwards 6,7 %-át. (Edwards kínos ügyei miatt 2002-ben lemondott elnöki tisztéről. Többek közt prostituált botrányba keveredett, zaklatta a titkárnőket és az elfogadott Murdoch ajánlat miatt évek óta népszerűtlen volt a drukkerek körében. Csak mint tiszteletbeli elnök szerepelt ezentúl. Az új elnök Sir Roy Gardner lett.) John de Mol médiabirodalommal rendelkező holland üzletembernek szintén csak rövidtávú céljai voltak, ahogy a pénzügyi cégeknek is. Maurice Watkins 1984 óta a klub igazgatótanácsának tagja, ugyanazon a napon lett igazgató, amikor Sir Bobby Charlton is. A fenti listán két személy található, akik tényleg maguknak akarták a klubot. Murdoch tervét ugye évekkel korábban megakadályozta a kormányzat, így ő már nem próbálkozott. A helyzet tehát úgy alakult, hogy a körülmények Glazer kezére játszottak. Azonban akkor még tagadta, hogy szándékában állna a United felvásárlása. Ennek oka, hogy más kötötte le a figyelmét. 2003 nyarán meg akarta venni a Murdoch birodalomhoz tartozó Los Angeles Dodgers baseball csapatát 360 millió dollár körüli áron. Szokásos Glazer módszerrel természetesen, azaz kevés saját készpénzzel és sok hitel bevonásával, melynek fedezete a Tampa lett volna. A Dodgers főnöki székébe pedig egyik fiát, a Los Angelesben élő Edwardot ültette volna. Azonban az NFL és az MLB szigorú szabályzata megakadályozta az üzletet. A ligák vezetői kijelentették: nem engedélyezett a Dodgers megvásárlásához a Tampát fedezetként használni és a Dodgers menedzsmentjének is függetlennek kell lennie. Azaz a legnagyobb akadály Glazer számára az ún. „cross-ownership policy” paragrafus volt. E szabály rendelkezése szerint egyetlen NFL klubtulajdonos sem vásárolhat MLB, NHL, NBA klubot egészében vagy részben, kivéve ha a megvenni kívánt csapat: a) abban a városban található ahol az NFL csapata, b) olyan városban található ahol nincs NFL csapat vagy nem ún. „potenciális NFL város”. Los Angelesben 1995-ig két amerikai futball csapat is székelt, a Rams és a Raiders. Elköltözésük óta a városnak nincs csapata, de továbbra is potenciális NFL város minősítésű. Tehát, ha Glazer minden áron akarta volna a Los Angeles Dodgers baseball csapatát, akkor előbb el kellett volna adnia a Tampa Bay Buccaneers-t. Ez persze eszébe sem jutott, hiszen aktuális bajnok volt a Tampa és az 1995-ös értékének háromszorosát érte a klub 2003-ban. Szóval a sikertelen nyár után 2003 őszén Glazer újra a Manchester United részvényeire fordította figyelmét, de nem csak kizárólag arra.
Az FC Zürich tulajdonosa Sven Hotz lenyilatkozta kapott ajánlatot a csapatáért, de miután találkozott Glazerrel visszavonta a piacról a klubot. „Eljött ide Zürichbe az amerikai, aki most a Manchester United részvényeit veszi és érdeklődött a klubomért. Azt mondta rajta kívül senki másnak nem lesz egy szava sem a klubnál. Ezután lefújtam a tárgyalást.

 


2003 őszén a United részvényesek:


McManus és Magnier megvették a BSkyB-től a 10 %-ot kb. 62 millió fontért. Ezzel ők birtokolták a klub 23 %-át. Hamarosan még plusz 1-2 %-ot szereztek. Nyilatkozatban közölték, hogy nem fogják gyors profitért eladni a frissen megszerzett Murdoch részvényeket és a klub teljes megvétele sem áll szándékukban, 30 % alatt maradnak a jövőben is. Ahogy a két ír elmondta, a befektetést örökségnek szánták gyerekeiknek. Mivel ők váltak a legnagyobb részvényesekké, az elemzők megírták akármi fog történni a jövőben, az írek lesznek a királycsinálók. Aki velük meg tud egyezni, azé lesz a klub. Tulajdonrészük nagysága miatt az írek részt vehettek az igazgatótanács ülésein, rendkívüli közgyűlést hívhattak össze és nyomást gyakorolhattak a klub vezetőire különböző kérdésekben. Glazer ekkorra közel 10 %-ra növelte részesedését, pl. a Lansdown cégtől vett részvényeket. John de Mol egy keveset vett tavasz óta, 4 %. Harry Dobson tartotta a közel 7 %-os szintet, Dermot Desmond eladott, 2 %. A szurkolók növelték részvényeik számát kb. 7 %-ra és kissé naívan ígéretet kértek a kisbefektetőktől, hogy nem adják el részvényeiket egyik nagy halnak se. Glazer miatt a klub elnöke Sir Roy Gardner november közepén bejelentette, találkozni szándékoznak az amerikai családdal, hogy megtudják milyen szándékaik vannak a klubot illetően. A hónap végére Glazer megvette a Lansdown maradék papírjait, így már 14 % feletti tulajdonjoggal rendelkezett. Peter Kenyon még szeptemberben távozott a Chelseahez, így a frissen kinevezett CEO, David Gill utazott Floridába november végén beszélni Glazerékkel.

 


Viták a klub, Ferguson és az írek között

Ugyanezen időszaktól kezdve McManus és Magnier egyre többször keveredett vitába a klub vezetőivel és Sir Alex Fergusonnal. Az íreknek nem tetszett, hogy Rio Ferdinand miután elmulasztott egy doppingtesztet és eltiltották, ugyanúgy kapja a heti 70 ezer fontos fizetését a klubtól. Anyagi oldalról és vélt szabálytalanságok miatt megkérdőjeleztek 13 transzfert is: Stam és Verón eladása, Howard, Kleberson, Bellion és Ronaldo megvétele.
Ez ügyben az FA is vizsgálódott, mert a lapok szerint Ferguson fű alatt környékezett meg játékosokat. A BBC Panorama „Father and Son” címmel leadott egy műsort, melyben Ferguson egyik fiát Jasont vádolták.
Ő játékosügynökként dolgozott és a műsor készítői szerint munkája során visszaélt apja kapcsolataival, ügynöksége az Elite Sports Group több United játékost is képviselt. A vádakat nonszensznek nevezték. A lejárató kampány érintette még Sam Allardyce és Harry Redknapp átigazolási módszereit is. A vizsgálatok megállapították semmilyen vétséget nem követett el az ifjabb Ferguson. Sir Alex bár mindig azt tanácsolta a fiatal játékosainak, hogy nincs szükségük ügynökökre, az ügy során természetesen kiállt a fiáért. Azóta sem hajlandó a BBC-nek megbocsátani és nem is nyilatkozik nekik. A klubra, mint tőzsdén szereplő cégre természetesen minden hír hatással van, a részvények árfolyama reagál mindenre. Fentiekből látszik akkoriban volt hír bőven. Az írek 99 kérdést intéztek a klub vezetésének, Gill találkozott volna velük, de ők írásban vártak választ. A drukkerektől megkapták ezt, Magnier háza elé kitettek egy nagy transzparenst „Fuck you Magnier” felirattal. Ugyanezt szóban is megtették a meccseken valamint a lóversenypályákon. A klub kérte a szurkolókat, kerüljék az ilyen megnyilvánulásokat. Gary Neville, Ryan Giggs és Roy Keane vezérletével a játékosok is természetesen felsorakoztak Ferguson mögé. Sir Roy Gardner leszögezte a klub könyvelése teljesen rendben van, az átigazolási szabályoknak megfelelően jártak el és nem érti az ellenséges hangnemet. Az írek közölték rendkívüli közgyűlést is összehívhatnak, megvehetik az egész klubot és akár elmozdíthatják az elnököt vagy Gillt is. Nem csak a levegőbe beszéltek, 2004 elején már 28,4 %-os szinten álltak miután megvették John de Mol részvényeinek egy részét 20 millió fontért. A holland üzletember az összes részvényét eladhatta volna az íreknek, akik azzal együtt már átlépték volna 30 %-os határt, mely után ajánlatot tehetnek az egész klubért. John de Mol ezt a felelősséget nem akarta vállalni, ezért a maradékot szintén jó haszonnal Glazernek adta el, aki így 17 %-os tulajdonos lett. Az írek Ferguson szerződésének meghosszabbításába is beleszóltak. Leváltani ugyan nem akarták, egy ilyen hírre zuhant volna az árfolyam, ezáltal saját részvénycsomagjuk értéke is esett volna, de nyomásukra csak egy évvel hosszabbították meg a 2005-ben lejáró szerződést. Az írek és Ferguson közti háború egyik fő oka az eddigiek mellett a Rock of Gibraltar (Gibraltár Sziklája) nevű versenyló miatt kirobbant vita volt. 2001-ben John Magnier felajánlotta Fergusonnak az akkor két éves csődör tulajdonjogának 50 %-át, így a felesége és Ferguson birtokolták a lovat fele-fele arányban és a díjakból is így osztozkodtak. Szerződést nem kötöttek, hiszen jóban voltak, csak szóban egyeztek meg. A ló pedig sorra nyerte a versenyeket, dícsőséget és szép összegeket hozva Sir Alexnek. 2001-2002 alatt Gibraltár Sziklája világrekord 7 Group One szintű versenyt nyert zsínórban, 2002-ben az év versenylova volt, Ferguson kérésére a zsoké a United színeiben versenyzett vele. A ló értéke visszavonulása után is magas maradt, mert fedeztetés után az utódai is értékesek. Miután kiderült milyen sikeres Gibraltár Sziklája, Magnier vissza akarta vonni az ajánlatát és ügyvédjén keresztül közölte az eredeti megállapodás nem 50, csak 5 %-ra szólt. Ferguson beperelte az írt és viszont. David Gill egy MUTV interjú során aggodalmát fejezte ki a vita következtében a klubot ért hatásokról és gyors megoldást sürgetett. Ferguson feltehetően nem a versenyló miatt, hanem azért haragudott meg az írekre, mert a BBC műsorának botránya után ők nem álltak ki érte, hanem ellenkezőleg, heves szópárbajba kezdtek a klub vezetőivel, akadályozták a hosszabbítást és kritizálták a klub működését. A Shareholders United szóvivője közölte: „Ezek az emberek már megmutatták támadásra készülnek a klubunk ellen, a menedzser és a szurkolók ellen.” Szintén aggasztónak találták, hogy Glazer részesedése is nőtt az elmúlt hónapok során. A Financial Times február 13-án írta meg először a bennfentes pletykát miszerint Glazerék már felvették a kapcsolatot a frankfurti Commerzbankkal, hogy tervezzenek meg egy ajánlatot. A hírre aznap 5 %-ot emelkedett a részvények árfolyama, ezt átvetítve a klub értékére az összeg elérte a 741 millió fontot.

 


2004 februárjában a főbb részvényesek:

 

  • McManus & Magnier: 28-29 %
  • Vállalati befektetők összesen: 21 %
  • Szurkolók és egyéb kisrészvényesek: 20 %
  • Glazer család: 17 %


Közben a Deloitte listája szerint a United lett a világ leggazdagabb sportklubja, miután megelőzte a New York Yankees csapatát. Bejelentették, hogy növelik az Old Trafford kapacitását. Márciusban Sir Alex és John Magnier peren kívül végre megegyeztek a versenylovat illetően. Eszerint Ferguson 2,5-5 millió font közötti összeget kap, a jövőbeli fedeztetések után. Az írek megkapták a jelentésüket a klubtól. Tavasszal tehát kicsit megnyugodott a viharos légkör. Gardner rámutatott arra, hogy a belső csaták ártanak a klub hírnevének. Glazer májusban már 18 %-kal rendelkezett, amit júniusban még 1 %-kal növelt.


 

2004 végi fejlemények

 

  • Október 18-19-én Glazer újabb 10 %-ot szerzett, ezzel megközelítette a 30 %-os határt, ami után már ajánlatot tehet a klubért. 25-én az igazgatótanács befejezte a velük való beszélgetést és a klub könyvelésébe sem nézhettek bele.

 

  • November 12-én ezért a Glazer család a United éves közgyűlésén megakadályozta három igazgató (Maurice Watkins, Philip Yea, Andy Anson) újraválasztását. A klub közleményben fejezte ki csalódottságát és továbbra is várták a választ, mi Glazerék pontos szándéka. A közlemény kiadása után két órával a JP Morgan bankárai és a Brunswick PR szervezet munkatársai közölték visszalépnek és nem folytatják az együttműködést az amerikai családdal.

 

  • December 20-án a klub megerősítette, Glazerék benyújtottak egy vázlatot, de nem kezdenek velük beszélgetést, amíg nem a végleges ajánlat dokumentumával jelentkeznek.

 


A Glazer család megszerzi a hatalmat

 

  • 2005. február 1-jén a spekulációkra való tekintettel a Glazer család alapítványa közleményt adott ki, melyben elhatárolták magukat a felvásárlásról szóló hírektől.

 

  • Február 6-án a klub közölte részletes javaslatokat kaptak tőlük, mely hivatalos ajánlathoz vezethet. Egy db részvényért 300 penny-t kínáltak. Ezzel 790 millió fontra értékelték a klubot. (a tőzsdén a részvény árfolyama 240-250 pennyi között mozgott, tehát szép profitot szereznének az eladók) A bevont hitel mértéke 500 millió font.

 

  • Február 11-én David Gill közölte bár az ár ésszerű, az üzleti modell agresszív és hosszútávon potenciálisan káros a klubra a túl sok hitel miatt, mellyel Glazer óriási mértékben eladósítaná a klubot, tehát a válasz nem.

 

  • Március 22-én a jelentések csökkenő profitot mutattak. Gill szerint Glazerék miatt van nyugtalanság a klub körül.

 

  • Április 14-én Glazer hivatalosan is elindítja az ajánlattételi folyamatot, új tervezetet nyújt be az igazgatótanácsnak, melyben a későbbiek során a klubra terhelendő adósság a korábbi 500 millió helyett „csak” 265 millió font.

 

  • Április 28-án kitűzik a határidőt: május 17-ig hivatalosan is be kell jelentenie vételi szándékát.

 

  • Május 12-én Glazer miután megvette McManus és Magnier részvényeit (28,7 %), hivatalosan is bejelentette meg akarja venni a Manchester Unitedet. Az írek kb. 100 millió fontos profitot könyvelhettek el és a módosított Glazer ajánlat miatt lelkiismeret-furdalás nélkül zsebelték be a jelentős hasznukat. Ezzel eldőlt a klub sorsa.

 

  • Május 13-án Joel Glazer a következőket nyilatkozta: „Hosszútávú befektetők vagyunk a sportban és lelkes Manchester United szurkolók. Célunk a jelenlegi vezetéssel, menedzserrel és játékosokkal együtt azon dolgozni, hogy a csapat fejlődjön és még az eddigieknél is nagyobb sikert érjen el.

 

  • Május 16-án már a részvények 75 %-a az övék. A törvények értelmében ezzel megszünthetik a klub PLC státuszát és kivonhatják a londoni tőzsdéről, amit egy hónap múlva meg is tettek.

 

  • Június 7-én Joel, Avram és Bryan Glazer elfoglalták helyüket a hat fős igazgatótanácsban. Ugyanekkor Sir Roy Gardner, Ian Much és Jim O'Neill lemondtak tisztségeikről.

 

  • Június 14-én Malcolm Glazer bejelenti a részvények 97 %-a az övé, ezáltal a teljes irányítás is. Már nem kell közgyűlést tartani, a részvénytársaság magánbirodalommá válik.

 

  • Június 22-én kivonta a klubot a tőzsdéről.

 

  • Június 28-án 98 %-on állt, így a törvény kötelezte az utolsó 2 % birtokosait, a legkitartóbb drukkereket, adják el részesedésüket Glazernek.


Az időrendi áttekintés után vizsgáljuk meg az időszakot és az ajánlatot részletesebben. A hivatalos vételi ajánlatról szóló 74 oldalas dokumentumot a Rotschild & Sons Ltd nyújtotta be Glazerék cége, a Red Football Ltd nevében. Ebben bemutatták a Glazer családot és üzleteiket (Zapata, First Allied, Tampa Bay Buccaneers), tájékoztattak a klub pénzügyi helyzetéről, eszközeinek értékéről és ismertették a részvényeseknek az ajánlatot. A következő kivonat ebből a dokumentumból származik:

 

 

 


Magyarázat:
A három legutolsó pénzügyi év adatait látjuk. Az első oszlopban található 2004. július 31-ig tartó éven keresztül bemutatom a lényeget, a könnyebb olvashatóság érdekében az összegeket kerekítve írom. A zárójeles értékek a klub szempontjából kiadásnak számítanak.


Group turnover: 169 millió font, a klub bevétele a meccsnap, média, kereskedelem hármasból. Kibontva:

 

 

 


Total operating expenses: (139 millió font), a klub összes üzemi kiadásainak összege. Gyakorlatilag a játékosok és az edzői stáb és minden más alkalmazott bére, stadion és edzőközpont működési költsége, utazási költségek stb.


Group operating profit before depreciation and amortisation of intangible fixed assets / Üzemi eredmény az értékcsökkenés és az immateriális javak amortizációjának levonása előtt: 58 millió font, a könyvelésben a számvitel szabályai szerint nyilván kell tartani az eszközök értékének időbeli értékének csökkenését. Hétköznapi példa: veszünk egy autót, amint kigurulunk a szalonból, már nem ér annyit, amennyit fizettünk érte, 200 ezer km múlva még kevesebbet ér, mert elhasználódik az évek során. Egy gyárban a gépek elhasználódnak, elavulnak. Egy klub esetében: érkezik egy új igazolás 24 millió fontért 4 éves szerződéssel, tehát egy évre vetítve 6 millióba kerül. A könyvelésbe is így kerül be, értelemszerűen a negyedik év végére a játékos a klub számára értéktelenné válik, hiszen lejár a szerződése és ingyen távozhat másik klubhoz, tehát az értéke amortizálódik. Amennyiben a 4 év alatt hosszabbítás történik, a könyvelésben átszámolják a vételár amortizációját a bővített időintervallummal.


Total operating profit: 30 millió font, amortizáció és értékcsökkenés (össz. 28 millió font) levonása után vagyunk, az üzemi műveletek (bevételek - kiadások) során ennyi hasznot termelt a klub.


Profit on ordinary activities before taxation: 28 millió font, ez a sor az adózás előtti eredményt mutatja. 8,5 millió adót kell fizetni a klubnak.


Profit for the year: 19,5 millió font, az adófizetés utáni eredmény. Még hátra van az osztalékok (dividends) kifizetése 7 millió font értékben.


Retained profit for the year: 12,5 millió font, ez a megtartott nyereség az osztalékok kifizetése után.


Ezenkívül 2004 nyarán a klub készpénzállománya 36 millió font volt. A számokat megnézve látszik, miért volt annyira csábító a Manchester United. Minden egyes évben nyereséges volt a klub, komoly osztalékfizetés mellett és a bankszámlán is komoly mennyiségű készpénz volt. A legfőbb érv azonban a Manchester Unitedben rejlő óriási kereskedelmi növekedési potenciál volt a globális piacon.

 


A konstrukció

A Rotschild dokumentumból szintén kiderül Glazer hogyan teremtette elő a vételárat:


 

  • A Glazer család önerőből biztosított 272 millió fontot. Erős pletykák keringtek, hogy ez sem teljesen saját zsebből van, hanem 100 milliós rövid távú hitelt a Commerzbank kölcsönzött nekik. Ha igaz is, a felvásárlási folyamat előtt ezt visszafizették a frankfurti banknak. Akkoriban Glazerék sok pénzre tettek szert a Zapata tőzsdei szerepléséből és a First Allied jelzálogosítása során.
  • A Red Football 265 millió font összértékű (55 + 62,5 + 62,5 + 85) hitelt vett fel a JP Morgan bankárainak szervezésében. Mind más futamidővel (7, 8, 9, 10 év) és kamatokkal. Ennek fedezete a klub eszközei, értsd az Old Trafford, Carrington és egyéb ingatlanok. Ez elsőrendű kölcsönnek számít, azaz elsőbbséget élvez más kölcsönökkel szemben.
  • A Red Football Joint Venture (a Red Football felett álló Glazer cég) által felvett 275 millió fontos hitel ún. PIK értékpapírok útján. Jelentése payment in kind, természetbeni kifizetés. Olyan értékpapír, mely megengedi, hogy a kibocsátó az osztalékot vagy a kamatot ugyanolyan kategóriájú részvényekkel fizesse ki. Jellemzően az utána járó hozam egy része halasztva kerül kifizetésre, göngyölítve, természetben, részvények vagy tulajdonrész átadás formájában. A Glazer-féle PIK kölcsön esetében tehát három befektetési alap a Citadel Horizon, Perry Capital, OZ Management nyújtotta a 275 milliós kölcsönt. Az egyszerűség kedvéért nevezhetjük ezt Glazerék személyi kölcsönének is. A visszafizetés 2020-ban esedékes a 2005-ös eredeti konstrukció alapján, időközben a refinanszírozások során a feltételek változtak, melyről majd a későbbiekben lesz szó. A PIK a hitelstruktúrában alárendelt szerepet játszik. Éves kamata 14,25 %. A göngyölítő tulajdonság miatt az évek teltével egyre nő az állomány. Felvételkor adott a kapott X összeg. Egy év múlva növekszik 14,25 %-kal az állomány. A következő évben már ennek a növelt összegnek a 14,25 %-ával növekszik és így tovább. Ha nem tartják szinten, könnyen spirálba kerülhet ez a fajta adósság. A befektetési alapok részéről tehát már ez önmagában jó üzlet. Ugyan alárendelt szerepe miatt a klubban nincs fedezetük, mégis közvetett módon kapcsolatban állnak a klubbal. Az alapok által nyújtott hitel fedezete a 100 %-os Glazer tulajdon RFJV anyacég Red Footballban lévő tulajdonrészének arányos része. Egyszerűbben: ha a Glazer család nem fizeti vissza a PIK adósságot a lejáratkor, akkor a befektetési alapok nem kaphatják meg az Old Traffordot és Carringtont, mert azok az elsőrendű hitel (JP Morgan) fedezetei. Viszont nem fizetés esetén a Glazer család egyszerűen elveszíti az ellenőrzést a klub felett, mert az alapok átveszik a RFJV irányítását.

 

Így nézett ki tehát a leveraged buyout (LBO), azaz hitellel történő felvásárlás. Definíció szerint: Olyan kivásárlás melyben a kivásárlás lebonyolítására létrehozott új cég tőkestruktúrájában nagyon sok az adósság. A hitel túlnyomó része a célvállalat eszközeivel van biztosítva. A modell még jobban leegyszerűsítve: a klub veszi meg önmagát a Glazer modellben. A klub a hitel fedezete, a klub eredményeiből fognak kivenni pénzt az adósságszolgálatra. Minden költséggel együtt a végső ár 831,3 millió font volt.


Természetesen a Glazer család addigi üzleti híre miatt, a klubra terhelt óriási adósság miatt hatalmas tiltakozás robbant ki a felvásárlás és hatalomátvétel során. A drukkerek tüntettek Glazerék ellen, az igazgatótanács tagjait is vádolták amiért nem akadályozták meg a felvásárlást. A PL vezetői valamint a brit kormányzat tagjai is a kereszttűzbe kerültek, mert csak szavak szintjén fejezték ki aggodalmukat a United felvásárlása ellen. A gyakorlatban a jogi környezet és a PL tulajdonosokra vonatkozó gyenge Fit & Proper tesztje miatt lehetséges volt ilyen sok hitelből megvenni a klubot. Szabályosan és törvényesen zajlott a folyamat. Példának okáért a Bundesligában a szigorú német szabályozás miatt ilyen Glazer módszerrel történő tulajdonszerzés törvényileg lehetetlen. Ott is szerepelnek a klubok a frankfurti tőzsdén a kereskedés előnyei miatt, de a részvények 51 %-ának a szurkolók kezében kell lennie, ezáltal a klub szó eredeti jelentése megfelel a valóságnak, a tagok tényleg magukénak érzik a klubot, lehetőségük van beleszólni az ügyekbe. Angliában épp ellenkezőleg szabad a vásár, a United mint részvénytársaság csak egy cég volt a sok közül a tőzsdén és csak idő kérdése volt mikor vásárolja fel valaki. A PLC korszak pedig nagyon sikeres volt a klub életében. Mind a pályán, mind a gazdasági vonalon. Az Old Trafford egyre bővült az évek során, felépült az ország legmodernebb edzőközpontja Carringtonban, sosem volt adósság, profittal zárta a klub a pénzügyi éveket, jelentős készpénzállomány, egyre jobb szponzori szerződéseket kötöttek. A világ leggazdagabb, legjobban működtetett klubja, további növekedési lehetőséggel. Éppen ezért akarta Glazer. Éles váltást jelentett a hatalmas adósság, amelyet a Glazer család a klubra terhelt. Nem a játék szeretete motiválta, hanem a haszon. Amennyire tudni lehet Malcolm Glazer soha nem járt Manchesterben és nem látta játszani a csapatot akkor sem amikor az USA-ban túráztak. Minden eddiginél nagyobb tüntetések voltak Glazerék ellen, transzparensek, barikádok, halálos fenyegetések. A szurkolók joggal féltették a klubot, hiszen tudták mi történt a Tampa Bay Buccaneers esetében. Féltették a klub színeit, a címert, az Old Trafford nevét, beleszólnak Sir Alex Ferguson munkájába. Biztosra vehető volt, hogy Glazerék komolyan emelni fogják a jegyárakat. A felvásárlás kezdetén Sir Bobby Charlton, Pat Crerand és más régi játékosok, Sir Matt Busby fia Sandy, Sir Alex Ferguson, ex és aktív játékosok mint Solskjaer, Cantona, Robson, Giggs, Keane, Neville, Ferdinand stb. is elmondták semmi szükség új tulajdonosokra, jó minden úgy ahogy van. De nem csak United kötödésű személyek háborodtak fel a Glazer család tervein. Sir Bobby Robson helyesen mutatott rá: „Amíg a Chelsea örömmel üdvözölte Roman Abramovich megjelenését, mert szegények voltak és az orosz milliárdos megmentette őket, addig a Manchester Unitednek semmi szüksége Malcolm Glazerre. Neki van szüksége az aranytojást tojó tyúkra. A United önerőből lett sikeres, eddig is sok millióért igazoltak olyan játékosokat mint Ferdinand és Rooney, az Old Trafford bővítése is napirenden van. De nem aggódom a klub öröksége miatt, mert az Glazert nem érdekli, csak a bankszámla.



A hatalomátvétel után

A legkiábrándultabb szurkolók új klubot alapítottak 2005. június 14-én.
Az eredeti név FC United lett volna, de az FA túl általános jellege miatt ezt nem fogadta el. FC Manchester Central, AFC Manchester 1878, Newton Heath United FC és FC United of Manchester név közül utóbbira szavazott a voksolók 45 %-a.
A médiában a lázadók klubjaként emlegetik. Sok szurkoló támogatta anyagilag a klubot, sokan a MUFC részvényekért Glazertől kapott pénzt adományozták az új csapatnak. Karl Marginson lett a menedzser és próbajátékot hirdettek melyen 900 játékos fordult meg. A csapat az angol futball piramisban a North West Counties Football League Division Two-ban indulhatott el, ez a tizedosztálynak felel meg. A következő években mindig sikerült feljebb kerülniük, jelenleg a Northern Premier League Premier Division-ban azaz a hetedosztályban játszanak. Az FC United of Manchester otthona a közel 12 ezres Gigg Lane, az FC Bury stadionja. Tervben van egy saját stadion építése is.
Weboldaluk: fc-utd.co.uk A klubot demokratikusan megválasztott vezetők irányítják. Történetük eddigi legnagyobb sikere napjainkban zajlik: 2010. november 5-én játszottak az FA kupában a Rochdale ellen, ez az első tv által is közvetített meccsük, melyet az utolsó percben meg is nyertek 3:2-re így a következő körbe jutottak. David Gill és Sir Alex Ferguson kritizálták az úgymond partizánok cselekedetét és az új klub létrehozását. A felvásárlás során Sir Alex telefonhívásokat kapott Glazer ellenes drukkerektől, hogy tiltakozásul mondjon le. Ferguson válasza: „Mi lett volna azokkal akiket én hoztam a klubhoz ha lemondok? Les Kershaw, Dave Bushell, Jim Ryan, Tony Whelan, Paul McGuinness, Mike Phelan, Brian McClair mind velem dolgoznak a kezdetek óta vagy legalább 10-12 éve. Felelősséggel tartozom irántuk. Megértem az emberek aggodalmát és hogy meg akarják védeni a klubot. De tüntetni akkor kellett volna amikor a klub tőzsdére ment. Akkor lett volna ideje a tüntetésnek, mert az volt az a pont amiután a Manchester United már nem volt ugyanaz mint előtte. A szurkolók szeretik azt hinni ők akadályozták meg Rupert Murdoch felvásárlási kísérletét, pedig nem. Egyáltalán nem. Hangosak voltak, de nem rajtuk múlt. A Monopóliumok és Egyesítések Bizottsága akadályozta meg az üzletet.” A csalódott szurkolók válasza sem maradt el: „David Gill megjegyzésein meg sem lepődünk, de Sir Alex Ferguson más. Nem kívánunk szócsatákba keveredni, de sok ember nem engedheti meg magának a United bérletet és nem tetszik nekik a Glazer család. A klub jobbat érdemel. Hogy nem volt szerepünk Murdoch ellen? A bizottság szerintünk figyelembe vette a tiltakozásunkat a döntéskor. Annyi ember vesz ki pénzt a klubból és kik azok akik beleraknak? A szurkolók. Ezért akartuk, hogy jogunk legyen beleszólni, hogyan működjön a klub.


A felvásárlás után a három Glazer fivér Bryan, Avram és Joel 2005. június 29-én szerdán érkezett meg az Egyesült Királyságba. Londonban az FA székházában tárgyaltak a szövetség vezetőivel, a Premier League első emberével Richard Scudamore-ral és a brit sportminiszterrel Richard Carbonnal. A fő téma ekkor a PL közös tv szerződése volt, mely az angol bajnokság versenyképességének alapját jelenti. A sajtóban régóta keringett a pletyka, miszerint az adósságot egyéni tv szerződéssel finanszíroznák, amilyen rendszer a spanyol bajnokságban is van. Ott a Real Madrid és a Barcelona a Mediapro cégen keresztül a liga közvetítési díjának felét elviszik, a torta másik felén pedig 18 csapatnak kell osztozni. Nyilván így a két klub óriási előnyt élvez és a United esetében is ez lenne a helyzet, jóval több pénzt jelentene. Viszont az egész bajnokság szempontjából a közös Sky szerződés igazságosabb és nagyobb egyensúlyt teremt. Egy része egyenlő részben oszlik el a klubok között, másik része az elért helyezés alapján kerül kiosztásra. Így a PL sokkal egészségesebben működik, a klubok közösen egyre több pénzt tudnak kiharcolni és a kisebb klubok stabilitása is jobb, mint Spanyolországban. A PL így izgalmasabb, népszerűbb, jobban eladható termék. Glazerék a londoni tárgyalásokon leszögezték nem áll szándékukban felrúgni ezt a rendszert, de ha akarnák sem tudnák, mert 14 csapat beleegyezésével lehet csak megváltoztatni a rendszert. Még aznap este Manchesterbe utaztak, az Old Traffordnál 300 fanatikus drukker várta a konvojt, barikádot is emeltek, 100 rendőr kellett a feloszlatásukhoz. A három testvért fogadta a teljes vezetés. Zárt ajtók mögött körülnéztek a Megastore-ban, körbejárták a stadiont, a múzeumot és beszélgettek a vezetőkkel. Sir Bobby Charlton mint mindig gentleman volt és másnap elnézést kért tőlük az ellenséges fogadtatás miatt. „Bocsánatot kértem tőlük, mert a futballban nincs helye az erőszaknak. Próbáltam elmagyarázni nekik, a szurkolókat nem ignorálhatják, ők a klub része. A szenvedély miatt néha kicsit messzire mennek. Én is mint akármelyik drukker alig aludtam és gondolkoztam mi is történik. De miután beszéltem velük, eloszlatták a félelmeimet. Sok kérdést feltettem nekik a klub jövőjéről és azoknak az embereknek a jövőjével kapcsolatban, akik összenőttek a klubbal. Fogékonyak voltak mindenre és azt mondták mindent megtesznek, hogy a Manchester United még sikeresebb legyen.” A csütörtöki napot a klub vezetőivel töltötték. Pénteken Joel Glazer hosszú interjút adott az MUTV-nek:


Milyen érzés a Manchester United tulajdonosának lenni?
Nagyszerű érzés. A klub öröksége, történelme, az érzés amikor sétálsz az Old Traffordon...nem számít hányadszor lépsz be a stadionba, az érzés mindig ugyanaz. Hihetetlen érzés, de sok felelősséggel is jár, ezt nagyon komolyan vesszük.


Ez az első látogatásod az Old Traffordon?
Nem, korábban is jártunk itt. Ahogy mondtam az érzés mindig ugyanaz ebben a nagyszerű stadionban, ez része a Man United szépségének, ettől más a klub a többi csapattól.


Amikor először jöttél az Old Traffordra, rögtön magával ragadott? Hogyan viszonyulsz a játékhoz? Úgy hallottuk volt egy Spurs fan lakótársad a főiskola idején.
Természetesen. Az Államokban a foci nem számít nagy sportnak. Itt látni milyen valójában, nem csak a pályán, hanem a lelátókon is. Látni milyen szenvedélyesek a szurkolók és mennyit jelent nekik a klub. Nálunk az egész nem ilyen szintű, csak gyerekcipőben jár. Rochesterben nőttünk fel és mindkét futball iránt lelkesedtünk. A helyi labdarúgó klub ugyan általában utolsó volt a ligában, mégis jó érzés volt hetente kijárni a meccsekre és bíztatni a csapatot.
Ami itt Angliában lenyügőző, hogy ez a legjobb bajnokság, a legjobb játékosokkal. Valóban volt egy Spurs fan lakótársam a főiskolás évek alatt, aki ma is nagyon jó barátom. Vele sokat beszélgettünk a sportról. Mindig kihangsúlyozta az angol foci hagyományait, én pedig cserébe elmagyaráztam neki az amerikai futball szabályait.

Az Old Trafford pedig valóban csodálatos. Sajnos az ügyintézések miatt korlátolt időt tölthettem csak a múzeumban, de legszívesebben az egész napot ott tölteném. Hihetetlen érzés magad előtt látni a történelmet, a rengeteg trófeát és az interaktív kiállítás is nagyon tetszett.


Hogyan lettél United szurkoló?
Talán, mint sok ember én is a klub sikerei, hagyományai, történelme miatt. Minden, ami körülveszi a klubot, ahogy működik, fiatalok nevelése az akadémián, nagyszerű játékosok igazolása. Amikor látjuk a csapatot játszani, érezzük valami különlegeset látunk.


Más dolog szurkolni egy csapatnak és más tulajdonosnak lenni. Mi vezetett ehhez?
Azt szoktuk mondani Tampában is, hogy bár mi vagyunk a Buccaneers tulajdonosai, valójában a csapat a városé és az embereké. Mi csak amolyan gondnokok vagyunk. 10 éve szálltunk be a sport világába az amerikai futball kapcsán, természetesen voltak hibák is, de sokat tanultunk belőle. Azt mindig is tudtuk, ha a labdarúgásba is beszállunk azt nem az Egyesült Államokban fogjuk tenni. Hanem itt, mert a PL a legmagasabb szintű, legjobban szervezett bajnokság. A pályán is a legjobb és azon kívül is. Úgy gondoljunk, a legjobb hagyni dolgozni az embereket ahogy eddig. Legyen az a menedzser szakmai kérdésekben, vagy az igazgató döntése. Mi csak eszközöket adunk számukra, a szerepünk támogató jellegű.


Mennyire voltak fontosak a beszélgetések a Glazer család és Sir Alex Ferguson, David Gill között?
Nagyon, a Manchester United rendkívül szerencsés, hogy Sir Alex Ferguson személyében a legcsodálatosabb menedzser dolgozik itt. Nagyon tiszteljük őt, amit ő itt elért le se lehet írni szavakkal. Reméljük még sok-sok évig fog dolgozni és újabb sikereket érünk el közösen és persze David Gill, aki szintén nagyszerű munkát végzett eddig is és ezután is. Ő és az egész stáb remek.


Meg tudod erősíteni Sir Alex Ferguson és David Gill ugyanúgy dolgozhatnak ahogy eddig?
Abszolút. Semmi sem fog változni, ezt az emberek csak idővel fogják látni, de nem tudunk előreszaladni az időben. Megértjük a szkepticizmust, megértjük a váltás miatt bizonytalanság van a levegőben. De a dolgok a szokásos mederben fognak folyni. David Gill folytatja a munkát a csapatával. Sir Alex Ferguson minden erőforrást meg fog kapni, hogy versenyképes legyen a csapat a pályán. Mi ezen fogunk dolgozni, hogy minden rendelkezésre álljon amikor kell.


Miként fog kinézni a vezetés? Lesz itt irodád?
A családunk sok dologban érdekelt. A testvéreim és én igazgatók leszünk itt, de csak támogató szerepkörben. Szóval jelen leszünk, de ahogy mondtam David Gill vezeti a klubot továbbra is.


Miért várt a család idáig, hogy megszólaljon a nyilvánosság előtt?
Ez elég frusztráló volt számunkra, mert aki ismer engem vagy a családot, tudja boldogan beszélgetünk.
A részvénytársaság formával az a probléma, hogy nagyon megköti az embert mit mondhat és mit nem. Így láttuk az elmúlt hónapokban. Amit lényeges kihangsúlyozni: ez nem sprint, hanem maraton. Tehát ne rövid távon ítéljenek meg minket az emberek az elmúlt napok, hónapok alatt, hanem várjanak. Rossz volt, hogy nem beszélhettünk, mert nagyon szenvedélyesek vagyunk a csapattal kapcsolatban. Megértjük a kételkedőket, hasonlót éltünk át Tampában is, de hosszútávon remélhetőleg sok ember megváltoztatja mai nézetét rólunk.


Fontos számodra a szurkolókkal való kommunikáció?
Különösen fontos. A szurkolók a klub vérkeringése. Az emberek tudni akarják mi fog történni, merre fog haladni a klub. David Gill és Sir Alex rendszeresen fognak kommunikálni a szurkolók felé, de mint mondtam nem lesz sok változás az Old Traffordon. Az emberek folyton azt kérdezik „Mit fognak megváltoztatni?” pedig igazából semmit.
Azt akarjuk, hogy az emberek ne vegyenek észre semmilyen változást.


Mi a prioritás számodra?
A legfontosabb mindig a csapat. Dolgozni kell, hogy fejlődjön és jobb legyen mint tavaly, vagy azelőtt. Tudom, hogy Sir Alex ezt meg is fogja tenni. Megtette már korábban is, most is így lesz.


Mi a válaszod a feltételezésekre, miszerint a Glazer család eladja majd visszabérli az Old Traffordot?
Teljesen nevetséges! Ez is egyike az idegesítő dolgoknak, melyek keringtek a lapokban. Egyáltalán, fel sem merült ez. Az Old Trafford a klub öröksége és alapja.


Megváltoztatjátok a címert?
Ismét egy teljesen nevetséges dolog, aki ismer engem tudja mennyire fontos számomra a hagyomány. A Tampa Bay Buccaneers esete teljesen más szituáció volt. Nagyon tetszik a United címere, egyáltalán nem akarjuk lecserélni.


Mi a helyzet az átigazolási pénzekkel?
Ez a másik szintén bosszantó dolog, olvastam mindenfélét, hogy megkötjük Sir Alex kezét és limitet állítunk be.
Ez sem igaz. Idegesítő ilyeneket olvasni. Minden szükséges erőforrást a menedzser részére bocsátunk, ami ahhoz kell, hogy a csapat sikeres legyen a legmagasabb szinten.


Tehát a hírek a szezononkénti 20 millió fontos limitről nem igazak?
Egyáltalán nem igazak. Úgy gondolom, a futballban nem működik az ilyesmi. Helyzetek adódnak, dolgok változnak. Megkötött kézzel nem lehet ezt csinálni. Biztosíthatom az embereket, ahogy eddig működött a klub úgy fog ezután is. Ami nagyszerű ennél a csapatnál, hogy akkor lép az átigazolási piacra amikor indokolt és nem csak a hírverés miatt, mint egy-két másik klub. A másik nagyszerű dolog itt, hogy az akadémiai ranglétrán keresztül remek fiatalok épülnek be az első csapatba. Ez a kötődés rendkívül fontos, ők a klubnál nőnek fel és a kapcsolat mindig ott lesz.


Ha tehát a menedzser kinéz egy játékost, léphet érte a piacon?

Természetesen. Nagyon izgatottak voltunk tavaly, amikor Wayne Rooney érkezett. Ha hasonló helyzet lesz a jövőben, ugyanúgy pozícióban leszünk. Az anyagi erőforrások rendelkezésre fognak állni.


De ez nem feneketlen kút, ugye?
Nem, tényleg nem az, de a United mindig is elővigyázatos volt. Az ésszerűség tette sikeressé. Felelőtlenül nem költekezett a klub, okosan vásárolta a megfelelő játékosokat és körültekintő volt. Ebben a játékban bizonyos esetekben meggondolatlanná is válhatsz és akkor bajba sodortad a klubot. Szóval valamennyi megkötésnek kell lennie, de ismétlem ha a helyzetet a menedzser úgy ítéli meg, akkor biztosítjuk a pénzt.

 

 


2006-os refinanszírozás

Mivel az eredeti hitelek összetétele olyan volt, hogy Glazerék PIK kölcsöne alárendelt szerepben helyezkedett el, nem is tudták fizetni azt. Akadály nélkül emelkedett 275-ről 338,5 millióra, ezért egy évvel a klub megvétele után kitalálták lecserélik az adósságot. Az alárendelt szerep ugyan továbbra is megmaradt, de jelentősen csökkentették az eredeti 275 milliós összeget. Szintén problémás volt a banki adósság kamata. A refinanszírozás lényege leegyszerűsítve az volt, hogy Glazerék a klubra terhelt adósság mértékét növelték, az erre kapott új hitel nagy részét pedig a saját személyes felelősségük alá tartozó PIK adósság csökkentésére fordították. Gyakorlatilag lecserélték az adósságot más feltételekkel. Július 12-én a JP Morgan elindította a három hetes folyamatot. A hitel 575 millió font, az összetétel:


Elsőszintű:
 

  • 75 millió font, 7 éves futamidő, LIBOR feletti 2,125 % = évi 6,825 % kamat
  • 150 millió font, 8 éves futamidő, LIBOR feletti 2,625 % = évi 7,325 % kamat
  • 150 millió font, 9 éves futamidő, LIBOR feletti 3 % = évi 7,7 % kamat


Másodszintű:
 

  • 150 millió font, 10 éves futamidő, LIBOR feletti 5,5 % = évi 10,2 % kamat
  • 50 millió fontos kiegészítő hitelkeret 7 évre


LIBOR: London Interbank Offered Rate, londoni bankközi referencia jellegű napi kínálati kamatláb, ehhez viszonyítják az egyes hiteleket. A még PLC korszakban az Old Trafford bővítésére felvett 40 milliós hitel maradt a helyén.
A refinanszírozás eredménye: a klub eszközeire terhelt adósság 265 millióról jóval 500 felé emelkedett, épp ami miatt a PLC igazgatótanácsa erősen kritizálta Glazer első ajánlatát. David Gill a támadások kereszttűzébe került, hiába nyilatkozta az adósság kezelhető és bírni fogja a klub a kamatterheket. A Manchester United Supporters Trust joggal mutatott rá feleslegesen mennek ki milliók a klubból, a kamat fizetése egy dolog, de mi a helyzet a tőketartozással? A klub örökké maga előtt fogja görgetni a fél milliárd fontos adósságot? Nem beszélve arról mibe került az adósságcsere végrehajtása, bankárok és ügyvédek kifizetése, minden költséggel együtt meghaladta a 600 millió fontot. A Glazer család PIK tartozása viszont ezzel a manőverrel jelentősen lecsökkent 131 millió fontra, innen indult évi 14,25 % kamattal, 2010 augusztusi visszafizetési határidővel. A refinanszírozási dokumentumban Glazerék részletesen felvázolták a biztosítékokat a JP Morgan számára, ezek főbb pontokba szedve:


 

  • folyamatos telt ház a 76 ezresre bővített Old Traffordon, kb. 2000 új prémium szék
     
  • folyamatosan növekvő bevételek a meccsnap, média, kereskedelem hármasból
     
  • a mérlegben jobb EBITDA a tervezettnél (earnings before interest, taxes, depreciation and amortization, kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredmény)
  • jegyáremeléssel a meccsnapi bevételek maximalizálása
  • lehetőségek a tv és szponzori szerződések terén
  • globális népszerűség


Glazerék a kereskedelem terén a globális piacon korlátlan lehetőségekkel számoltak a jövőt illetően. Még arra is láttak esélyt, hogy az UEFA visszahozza a két csoportkörből álló Bajnokok Ligáját, amely plusz meccseket jelentene az Old Traffordon. De ez csak mellékes, a fő biztosítéknak a klub lehetőségei a bevételek terén. A Nike szerződés akkor lépett új fázisba, akkor írták alá az 56,5 millió fontos 4 évre szóló AIG szerződést, a kisebb szponzorok száma mint az Audi, Air Asia, Betfair, Budweiser is növekedtek. A stadionban a céges boxok fejlesztése szintén plusz bevételt hozott. A klub értéke folyamatosan nőtt. A hitelezők ezért különösebb gond nélkül adtak pénzt, a JP Morgan három hét alatt összehozta az üzletet.



2010-es refinanszírozás: kötvénykibocsátás

Eltelt négy év mely időszak nagyon sikeres időszak volt a csapat számára. Zsínórban három bajnoki arany, Bajnokok Ligája győzelem, Ligakupa győzelmek. Charlton, Law és Best óta Cristiano Ronaldo személyében újra Aranylabdás játékosa lett a klubnak. Gazdasági vonalon azonban rendkívüli helyzetek adódtak a Glazer család számára. A 2008 őszén kitört gazdasági válság után komoly nehézségekbe ütközött a First Allied, a Tampa évek óta szenvedett és a United megvételéhez használt PIK tartozás ismét kezdett gondot okozni, valamint a normál banki adósság kamata is bizonytalanul változott. Tőketörlesztés a négy év alatt csak minimálisan történt a megkötések miatt, viszont a kamatterhek komoly gondot jelentettek volna 2-3 éven belül ha marad minden a régiben. A válság okozta helyzetben a 2006-os adósságcseréhez hasonló megoldás most nem jöhetett szóba a bankok keményebb feltételei miatt. Ezért Joel Glazer mást választott: kötvénykibocsátás. Kezdésként nézzük a klub vállalati struktúráját:

 

 



A Red Football Ltd szintjén szerepel a klub hozzávetőlegesen 500 millió fontos adóssága (509,5 millió font 2009. június 30-ig tartó üzleti évre vonatkozóan). Ezek az eszközök a bankhitel fedezetei, a szürke szín jelzi is. A Red Football Joint Venture Ltd felelőssége a Glazer család PIK tartozása. 2010. január 11-én közzétették a két cég összevont mérlegét szintén 2009. június 30-ig tartó üzleti évre, melyből kiderült az összadósság 716,6 millió font, tehát a PIK adósság átlépte a 200 millió fontos határt, 2006 óta ennyit hízott. Abban az évben 42 millió fontot fizetett a klub kamatokra. Az adózás előtti 48 millió fontos profit Cristiano Ronaldo eladásának volt köszönhető. PIK kamattal együtt (26 millió font) a RFJV összessen 68,5 millió fontot fizetett adósságszolgálatra. Ráadásul a PIK kamata 14,25 %-ról 16,25 %-ra fog emelkedni augusztusban, de a normál banki tartozás törlesztése is nehezebb fázisba lép 2-3 éven belül. Ezért mindenképpen szükséges volt egy újabb refinanszírozás. Joel Glazer és stratégiai tanácsadója Edward Woodward bevetették kapcsolataikat és a JP Morgan, Bank of America – Merrill Lynch, Goldman Sachs, Deutsche Bank, The Royal Bank of Scotland közösen megszervezték a kötvénykibocsátást. A MU Finance-en keresztül tehát kötvényeket bocsátottak ki 504 millió font értékben (fele font, fele dollár), a futamidő 2017-ig tart és akkor 514 millió fontot kell visszafizetni, addig az éves kamat kb. 44 millió font. Bár elemzők rámutattak, hogy besorolás nélkül bocsátották piacra a MU kötvényeket, kérdéses venni fogják vajon a papírokat, Joel Glazer magabiztosan nyilatkozta, hogy a Manchester United elég ismert név és számításaik szerint a befektetők pár hét alatt megveszik a kötvényeket. David Gill és Ed Woodward január közepén bemutató körútra indultak. Európában, Ázsiában és Amerikában tartottak előadásokat a potenciális befektetők számára. A számításuk bejött, mert a MU kötvényeket gyakorlatilag két hét alatt sikerült értékesíteni. A befolyó pénzből kifizették a régi banki adósságot. A 322 oldalas kötvénytájékoztatóból kiemelem a lényeget, a | jel a font és dollár kötvényekre vonatkozó adatok szétválasztását jelzi:


Kibocsátó: MU Finance


A Red Football Ltd 100 %-os tulajdonában lévő alvállalkozás.


Kibocsátás napja: 2010. január 22.


Aláírók: JP Morgan, Bank of America – Merrill Lynch, Goldman Sachs, Deutsche Bank, The Royal Bank of Scotland


A bankok melyek megszervezték a refinanszírozást.


Lejárat: 2017. február 1.


Az időpont, amikor teljesen vissza kell fizetni az adósságot a kötvény vásárlóknak.


Összegek: 250 millió font | 425 millió dollár


Mint látható, font és dollár alapon fele-fele arányban adták el a kötvényeket, ezt a két összeget kell 2017-ben visszafizetni, 2010 januári árfolyamon: 513,6 millió font.


Bevétel: 245 222 500 font | 416 776 250 dollár


Ennyit kap a Red Football a 250 millió font és 425 millió dollár értékű kötvények eladásából, összesen 503,7 millió font.


Kupon (kamatszelvény): 8,750 % | 8,375 %


Ez az éves kamatteher mindkét típusú kötvényen, tehát a font kötvény esetében a kamat 250 000 000 x 0,0875 = 21 875 000 font, a dollár kötvényen pedig 425 000 000 x 0,08375 = 35 593 750 dollár. A kettőt összeadva az éves kamat fontban kerekítve: 44 millió font. Ezt két részletben kell fizetni minden évben, február 1-jén és augusztus 1-jén.


Ár/db: 98,089 | 98,065


A Ł/$ kötvények bankok által megszabott ára.


Hozam: 9,125 % |8,750 %


A befektetők haszna éves szinten kifejezve. Összehasonlításként a MU kötvények hozama 5,69 %-kal magasabb mint az Egyesült Királyság állampapírjának hozama és 5,68 %-kal jobb az USA államkötvényeknél.


Megváltási menetrend és árak:
2013. február 1-jén: 108,750 | 108,375
2014. február 1-jén: 104,375 | 104,188
2015. február 1-jén: 102,188 | 102,094
2016. február 1-jén: 100,000 | 100,000


Ez mutatja az árakat, melyen a MU Finance 2013-tól kezdve megválthatja a kötvényeket, vagy azok egy részét, leegyszerűsítve nevezhetjük előtörlesztésnek.


Minimum összeg: 50 000 + 1 000 font | 100 000 + 1 000 dollár


A befektetők számára előírt min. ár, tehát legalább 50 000 fontnyi kötvényt kell venniük, onnantól ezres lépésekkel is lehet vásárolni.


Besorolás: nincs


A MU kötvények nem lettek semmilyen kategóriába sorolva, egyébként sem mindennapos dolog egy futball klub kötvénykibocsátása és a csapat hírneve garantálta, hogy besorolás nélkül is elkelnek az értékpapírok.


Jegyzés helye: Luxembourg Stock Exchange


Itt listázta a kötvényeket a The Bank of New York Mellon, a MU Finance a befektetők számára minden negyedév végén konferenciahívást tart és a www.mufplc.com oldalon közzéteszik a klub aktuális mérlegét.


Feltehető a kérdés, jól járt a klub a kötvénykibocsátással? Nem nagyon. Jól járt vele a Glazer család? Mindenképpen. A következő táblázat – mely kalkulált adatok alapján készült - összehasonlítja a régi bank adósságot és a kötvény adósságot, összegek millió fontban:

 

 



Első oszlop a kezelési költségek és kamatok, második a tőketörlesztés, harmadikban a kettő összeadva adósságkezelés néven. Jól látható, a régi struktúrában 2013-ig bírta volna a klub, mert akkor lépett volna évi 100 millió fölé az adósságkezelés, 2014-ben még tovább 170 millióig. Ennél a pontnál óriási nyomás nehezedett volna a Glazer családra, hogy adják el a klubot. A kötvénykibocsátással nem csak időt nyertek (hiszen azt visszafizetni csak 2017-ben kell), hanem éves szinten fixen számolható és könnyen teljesíthető az adósságkezelés, mert csak a 44,5 millió font kamatot kell fizetni, tőketörlesztés csak a futamidő végén esedékes. Természetesen majd 2017-ben egyszerre vissza kell fizetni a több mint 500 milliót, de addig lesz idejük kitalálni egy újabb refinanszorízási tervet. Valószínűleg egy újabb kötvénykibocsátást fognak végrehajtani 2016 végén. Lényegében az eredeti adósság visszafizetése nem is céljuk, a klub maga előtt fogja görgetni. A táblázatban a két adósság teljes „ára” is látható: ~680 és ~870 millió font. Drágább a kötvény jelentősen, de ez a kényelem ára. A régi struktúrában Glazerék már 2013-ban nehéz helyzetbe kerültek volna, az újjal időt nyertek 2017-ig. Maga a kötvénykibocsátás költsége 15 millió font volt, a résztvevő bankárok és jogászok tehát ismét jól jártak. Mint említettem a 2010-es refinanszírozási dokumentum 322 oldalas, minden részletre kiterjedően bemutatja a klubot a befektetőknek. Így a kockázatokat is mint pl. a csapat visszaesése, BL helyezés elvesztése, csökkenő nézőszám, Sir Alex Ferguson visszavonulása, UEFA szabályok változása, riválisok erősödése, az Old Trafford elleni terrorcselekmény veszélye stb. Utóbbi lehet túlzás elsőre, de kellett már bombakereső kutyákat bevetni a stadionban, 2009 nyarán a jakartai merényletekben az egyik hotel épp az volt, ahol a csapat pár nap múlva megszállt volna az ázsiai túra indonéziai állomásán. Valamint a United drukkerek tudják legjobban, milyen amikor egy balesetben meghal a csapat egy része. Természetesen a dokumentum inkább foglalkozik a United stabil szereplésével és kereskedelmi lehetőségeivel, amiért megéri befektetni a United kötvényekbe. Ami a Glazer család lehetőségeit illeti az új megállapodás alapján, mint tudjuk az ördög részletekben rejlik. A 2006-tól érvényes banki megállapodás alapján 4 év alatt kb. 10 millió fontot vehettek fel adminisztrációs költségek címén. 2010-től az új refinanszírozás értelmében a következőkre jogosultak:


 

  • ha az EBITDA kétszeresen fedezi a kamatfizetési kötelezettségeket, akkor a nettó profit 50 %-át kivehetik a klubból osztalék formájában, ez jelenleg min. 23 millió font évente
  •  ezen felül évi 6 millió fontot fizethetnek ki maguknak „menedzsment költség” címén
  • további évi 3 millió font az anyacég számára „általános vállalati költségek” címén
  • egyszeri 25 millió fontos osztalék a hét év során
  • a kötvény első évében 70 millió font kivétele a klubból a PIK tartozásra, ezt a régi bankhitel alapján nem tehették meg
  • Carrington eladása és visszabérlése, az edzőközpont becsült értéke 15-20 millió font

 

Amire a klub jogosult: 75 millió fontos kedvező feltételű készenléti hitelkeret, esetleges igazolásokra. A klub kiadásai nem egyenletesek, általában télen és szezon végén a legmagasabbak. Pl. május végén kifizetik a játékosoknak az esetleges bónuszokat, tavasszal szokás a szerződéseket meghosszabbítani, viszont az UEFA és FA által visszaosztott pénzek csak kicsit később érkeznek, tehát sok a kiadás. Az új szezon bérleteinek értékesítéséből befolyó bevétel is csak jellemzően július végén jelentkezik. Az átigazolási ablak viszont már június elején megnyílik, ezért alkalmaznak áthidaló hiteleket szükség esetére.

 


Reakciók a kötvénykibocsátásra, Green & Gold kampány, Red Knights

Ahogy napvilágra kerültek a részletek ismét erősödött a Glazer ellenes tüntetők hangja. Új formában tiltakoztak a drukkerek, megszervezték a Green & Gold kampányt, mely a Newton Heath színeit használta. Nem hivatalos bojkottra szólítottak fel: ne vegyen senki hivatalos MU terméket a Megastore-ból, régi mezekben járjanak meccsre, ne vegyenek semmit az Old Traffordon meccs közben és ne újítsák meg a bérleteket. Nehéz döntések egy szurkoló számára. A meccseken az emberek zöld-arany sálak tízezreit lengették és ismét elszaporodtak a Glazer ellenes transzparensek. Glazerék hallgattak, nem adtak választ a drukkerek kérdéseire. Volt olyan eset amikor a MUTV Red Cafe című műsorából kiküldtek egy nézőt, mert G&G sál volt a nyakában. Ugyanezért rúgtak ki egy főiskolást, aki az egyik büfében dolgozott az Old Traffordon. Egy stewardot azért rúgtak ki, mert a raktárból visszaadta a drukkereknek az elkobzott transzparenseket. A MUTV-ben tabutéma volt a tiltakozás.
A kicsinyes támadásokat a szurkolók ellen csak akkor hagyta abba a Glazer család, amikor Sir Alex Ferguson a tüntetésről kijelentette szólásszabadság van, mindenkinek jogában áll kinyilvánítani a véleményét. A MUST a korábbiakkal ellentétben ezúttal nem csak az utcán és a stadionban szervezkedett. Látva, hogy az évek során hány száz millió font tűnt el feleslegesen Glazerék miatt és még mennyi fog a jövőben, United kötődésű üzletemberek január végén összeálltak annak érdekében, hogy megszerezzék a klubot a Glazer családtól. A csoportot a Seymour Pierce befektetési bank vezetője Keith Harris (a képen) szervezte meg és a Vörös Lovagok nevet adta nekik, mivel eleinte homály fedte személyüket. Idővel természetesen kiderült a sajtóban az 50-60 fős üzletemberekből álló társaság vezéralakjainak neve. Jim O’Neill, a Goldman Sachs vezető közgazdásza, a Manchester United PLC igazgatótanácsának tagja, Sir Alex Ferguson jóbarátja. Bár a kötvénykibocsátásban a Goldman Sachs is részt vett és milliókat keresett rajta, O’Neill ellenezte a tervet. „Túl sok az adósság, ez így nem jó.” Főnökei finoman sugallták számára, előbb-utóbb választania kell az állása és a Red Knights szerepe között. Sir Roy Gardner, a klub korábbi elnöke. Mark Rowlinson, a világ egyik legnagyobb ügyvédi irodájának vezetője. Paul Marshall, Európa egyik vezető befektetési alapjának a Marshall Wace elnöke. Richard Hytner, a Saatchi & Saatchi reklámügynökség alelnöke. A csoport szorosan együttműködik a MUST vezetőjével Duncan Drasdo-val. A Vörös Lovagok szándéka komoly volt. Megbízást adtak a japán Nomura befektetési banknak, hogy keressenek befektetőket Ázsiában, ahol a Manchester United rendkívül népszerű. A tárgyalást a Nomura munkatársa Guy Dawson készítette elő, ő Glazerék előtt a klub igazgatótanácsának pénzügyi tanácsadója volt. Szintén megbízták a Blue State Digital internet stratégiai céget, mely Barack Obama választási kampányának online részét szervezte. Mint Harris elmondta januárban: „A Glazer család a labdarúgás ikonjával játszadozik, az egyik legjobban tisztelt klubot sodorták veszélybe. Tudjuk, hogy nem megy jól az üzletük Amerikában. Természetesen tőlük függ, leülnek-e tárgyalni, de úgy érezzük az idő megfelelő. Ez egy lehetőség számukra, hogy fogják a pénzt és távozzanak.” A Red Knights és a MUST terve szerint 1-1,2 milliárd fontra már igent mondana a Glazer család. Ezt jelölték meg ésszerű árnak, efölé nem szándékoztak menni. Siker esetén demokratikus vezetési tulajdonosi szerkezetet alakítának ki, melyben a szurkolók is tulajdonosok és a jövőben nem fordulhatna elő egy felvásárlás. Abban bíztak a Green & Gold kampány, a sok publicitás elég nyomást okoz az amerikaiaknak és végül kötélnek állnak. Azonban ők kategórikusan elzárkóztak minden tárgyalás elől, valamint a tüntetések is hidegen hagyták őket, nem a népszerűségi verseny érdekelte Glazeréket. A tavaszi hónapok során jól időzítve jelentették be az újabb és újabb szponzori szerződéseket, volt amikor egy héten alatt hármat. A Green & Gold kampány hiába teljesedett ki. Március 10-én elképesztő hangulatban a csapat megverte 4:0-ra AC Milant, de még emlékezetesebb volt az a pillanat amikor a meccs végén az Old Traffordra visszatérő David Beckham felvett egy feléje dobott zöld-arany sálat.


A család szóvivője többször kijelentette a klub nem eladó. David Gill szintén megerősítette ezt, beszélt velük és nincs szándékukban még tárgyalni sem. Tavasszal a család szóvivője elárulta, korábban már két ajánlatra is nemet mondott a Glazer familía. Az egyik a Távol-Keletről érkezett, a másik pedig a Közel-Keletről 1,5 milliárd font értékben. Utóbbi valószínűleg Katarból, mert az olajban és földgázban gazdag emirátusban népszerű a klub, amikor januárban a fagyos angliai tél miatt sok csapat nem tudta használni az edzőpályákat és akadozott a közlekedés, a United egyszerűen elrepült edzőtáborozni a dohai nyárba. Hogy mennyire van pénze az emirátusnak jól mutatja a 2022-es VB rendezési pályázatuk. Ultramodern, teljesen légkondicionált stadionokat terveznek építeni, hogy a 45 fokos katari nyárban a stadionban csak kb. 27 fok legyen. Az ajánlatok visszautasításának oka, hogy a Glazer család a kötvénykibocsátással 2017-ig időt nyert, akkor még többet fog érni a klub, most nincs értelme az eladásból származó gyors haszont megszerezni az ő szemszögükből. Hiszen hosszútávon még jobban járnak. Bojkott és tüntetések ellenére az Old Trafford továbbra is teltházas, a jegyáremelések ellenére értékesítették a bérleteket, a kereskedelem területén további komoly lehetőségek vannak. A normál bérletek értékesítésére 2010 nyarán csak minimálisan hatott a tiltakozás. 54 000 eladott bérlet volt a kitűzött cél, 51 800 darabot sikerült eladni. David Gill: „A jelen gazdasági környezetben elégedettek vagyunk az eladásokkal a 2 200-as különbség ellenére is. Több bérletet adtunk el, mint amennyi a legtöbb PL stadion teljes kapacitása. A céges jegyek értékesítése teljesen jól halad az előző szezonhoz képest amikor a válság miatt csökkent a boxok kihasználtsága.” A bérleteknél keletkezett különbséget általános értékesítésre bocsátották, így a sima jegyeknél többlet jelentkezett. Azaz a válság előtti időszakkal ellentétben manapság sokkal könnyebb bejutni az Old Traffordra. A futó szezonban ha a következő meccs előtti napokban ránézünk a hivatalos oldalon a jegyirodára, akár még a meccs előtti utolsó napon is találunk jegyeket. Eléggé más a helyzet az évekkel ezelőtti várakozásokhoz viszonyítva. A Red Knights terve miszerint nyáron sikerül megszerezniük a klubot, tehát nem jött össze. Ennél a résznél érdemes egy rövid kitérőt tenni az ősi rivális Liverpool irányába. Tom Hicks és George Gillett 2007-ben vették meg a klubot hasonlóan botrányos körülmények között, közel 220 millió fontos adósságba keverve a Liverpoolt. Az évek során ők egymással is vitatkoztak, ellenük is tiltakoztak a drukkerek, elmaradt az ígért új stadion építése, Rafa Benitez a gyenge szereplésért őket okolta, újra kellett tárgyalni a bankhitelt. Az adósságállomány nőtt, az amerikaiak hitelezője a Royal Bank of Scotland nyomást gyakorolt rájuk. Hicks és Gillett elhatározták piacra dobják a klubot kb. 800 millió fontos áron, gyakorlatilag a mértékadónak tekintett üzleti magazin, a Forbes által becsült áron. Ezt szinte napokon belül csökkentették 600 millió fontra, azonban még így is kérdéses volt ki fogja megvenni ezen az áron. A Royal Bank of Scotland 2010 áprilisában kinevezte elnöknek Martin Broughtont, az ő feladata volt a megfelelő vevő megtalálása. A későbbiek során fontos szerepe volt egy januári esetnek amikor az igazgatótanácsból le kellett mondania Hicks fiának, mert egy e-mailben az adósságot és a klubvezetést kritizáló drukkernek azt válaszolta „Szopj le, faszfej!”. Az eset után átszervezték a vezetést, Ian Ayre kereskedelmi igazgató is bekerült az igazgatótanácsba Martin Broughton, Christian Purslow mellé. Ennek később döntő jelentősége lett. Nyáron több ajánlat is érkezett a klubért, hosszú tárgyalások kezdődtek, de az öt-hat ajánlat egyike sem volt megfelelő. A lehetséges vevők nem tudtak felmutatni hiteles bankgaranciát, vagy a megfelelő üzleti terv hiányzott. Októberben azonban felgyorsultak az események. 15-én volt a határidő amikor a banknak vissza kellett fizetni az adósságot. A Boston Red Sox résztulajdonosa John W. Henry 300 millió fontos ajánlatot tett a klubért, mely elfogadása esetén adósságmentessé teszi a Liverpoolt. Hicks és Gillett viszont veszítenének kb. 140-160 millió dollárt. Az igazgatótanács 3:2 arányban elfogadta az ajánlatot. Broughton, Purslow és Ayre is igennel szavaztak a két amerikai ellenében. Ők azonnal leváltották Purslowt és Ayre-t, így akarták megakadályozni az eladást. A bank embere Broughton viszont bírósághoz fordult, mert az amerikaiak által a bankkal kötött szerződés értelmében csak Broughton változtathatja meg az igazgatótanács összetételét. A bíróság tehát helyben hagyta a 3:2 arányú döntést, az eladási folyamat zöld lámpát kapott. Hicks és Gillett még egy texasi bíróságon próbálkozott, azzal érvelve, hogy jóval áron alul adták el a klubot, de végül feladták. Illetve nem teljesen, mert vereségük után azt nyilatkozták 1,6 millárd dolláros kártérítést fognak követelni a döntést megszavazó igazgatótanácsi tagoktól. A lényege ennek a Liverpool irányába tett kitérőnek az, hogy Hicks és Gillett példáján láthatjuk milyen nehéz volt megszabadulni tőlük. Rendezhették volna az adósságot amíg hatalmon voltak ha akarták volna. Pl. Gillett 2009 nyarán adta el NHL csapatát a Montreal Canadienst kb. 330 millió font értékben. Hicks a bíróságon ezt nyilatkozta: „Részletekbe ugyan nem mehetek, de rendelkezésére állnak az anyagi erőforrások a tartozás visszafizetésére. Csak a Royal Bank of Scotland elzárkózott az újabb tárgyalás elől.” Az ügy kiválóan mutatja, ha a hitelezők nyomást gyakorolnak akkor távozásra lehet kényszeríteni őket. Ez a fő különbség Glazerékhez képest. Nekik rendkívül jó kapcsolataik vannak a Rotschildnél, vagy ott a JP Morgan, Deutsche Bank stb. Könnyen véghez vitték az újabb refinanszírozást, a szponzorok sorban állnak a klub ajtaja előtt. A Green & Gold minimálisan hatott csak rájuk, 2010-ben bejelentették befagyasztják a jegyárakat. Másik lényeges tanulság a Hicks & Gillett történetből, hogy mennyire más az elmélet és a gyakorlat. Ők fogták az egyébként mértékadó Forbes magazin által becsült árat és azon hirdették meg a klubot. Gyakorlatban végül napjaink gazdasági környezetében még ennek felét sem érte el a John W. Henry által kifizetett 300 millió font. Hicks és Gillett rosszul jártak, a Liverpool jól, hiszen Henry eltüntette a klub adósságát.



Sir Alex Ferguson szerepe

A klub élő legendája elégedett volt a PLC korszakkal nem akart változást a tulajdonosi körben, bár ugye a két ír részvényessel meggyűlt a baja, ahogy azt korábban részletesen kifejtettem. A realitásérzéke miatt azonban tudta előbb vagy utóbb a tőzsdén megveszi valaki a klubot. Glazerék biztosították, hogy rendelkezésre fog állni a szükséges pénz az igazolásokhoz, ami valóban így történt. Ferguson lenyilatkozta neki semmi gondja nincs az amerikai családdal, ő ugyanúgy teszi a dolgát, ahogy addig. A tüntetésekről és a Vörös Lovagokról pedig ezt nyilatkozta: „Red Knights? Nincs ügyem velük. Néhányukat ismerem, néhányuk a barátom és nem ellenzem a tüntetésüket. Ha meg akarják venni a klubot, az ő dolguk. A Glazerek? Mindig azt mondtam amikor a klub részvénytársasággá vált, abban a pillanatban előre megvolt írva, hogy egyszer valaki megveszi. Úgy hiszem az emberek ezt elfelejtették. De David (Gill) megmondta a klub nem eladó, tehát mit tehet ezzel bárki? A tüntetésekkel sincs problémám. Rengeteg zöld-arany sálat látni a stadionban és elégedett vagyok azzal ahogy a csapatot bíztatják az emberek. Amíg a Manchester Unitedet támogatják, felőlem azt viselnek amit akarnak!”
 

 

 

David Gill szerepe

Szerepénél fogva az ő helyzete jóval botrányosabb, a drukkerek egy részétől megkapta a Judas Gill nevet. Könyvelőként végzett a Birminghami Egyetemen, majd a PricewaterhouseCoopers-nél kezdett dolgozni, két évet San Franciscoban töltött. A Unitedhez való kerülése előtt utoljára a First Choice Holidays cégnél dolgozott, ez az Egyesült Királyság harmadik legnagyobb ilyen vállalata. 1997-ben lett a United pénzügyi igazgatója. Előléptetések után végül 2003 szeptemberében lett vezérigazgató, Peter Kenyon távozása után. 2004 augusztusában az első Glazer ajánlatra (mely 500 millió font adósságba keverte volna a klubot) azt mondta: „Az adósság út a csőd felé.” A szurkolók ezzel azóta is szembesítik, Gill azzal magyarázta, hogy a módosított ajánlat és üzleti terv, melyet végül elfogadtak csak 265 millió fontot terhelt a klubra. 2010-ben kijelentette az adósság nem átok, az adósságkezelést tudja teljesíteni a klub és az értékhez képest a kb. 500 millió fontos adósság elfogadható. Másik vihart kavart kijelentése, hogy a PIK tartozásnak a Glazer család felelőssége, semmi köze a klubhoz. A MUST feltette a kérdést, ha nincs kapcsolat, akkor miért vehetnek ki az amerikaiak pénzt a klubból a PIK törlesztésre, mely a kötvénykibocsátási tájékoztatóban világosan szerepel? Nem beszélve arról, hány millió font folyik el feleslegesen kamatokra és a londoni City, new yorki Wall Street bankárainak, jogászainak zsebébe. A tiltakozók transzparenseket helyeztek el Gill házánál, valamint kifütyülték amikor a tartalékok meccsén megjelent megnézni a fiát Olivert. Szintén sok kritikát kapott a fizetése miatt, melyet Glazerék tavaly megemeltek évi 1,8 millió fontra. 2006-ban évi 1,1 milliót keresett. A Vörös Lovagokról az a véleménye, egy olyan tulajdonosi modell ahol 40-50 egyéni befektető szerepel bonyodalmakat okoz a klub működése során. Az egy kézben összpontosuló irányítás jóval hatékonyabb, erre példának 2008. szeptember 1-jét hozta fel. A United egész nyáron próbálkozott a Spursnél Dimitar Berbatov leigazolása miatt, végül az átigazolási időszak utolsó napjának utolsó óráiban sikerült megegyezni velük. A nap során Daniel Levy közölte, a Manchester City dúsgazdag arab tulajdonosa is képbe került. A bolgár egyértelműen a Unitedbe akart igazolni, de a Spurs a lehető legtöbbet akarta kapni érte. Gill: „Egy telefonhívás volt az egész Floridába. Órákon belül bezárul az átigazolási ablak, itt van ez a játékos, 30 millióba fog kerülni, ok? ’Rendben’ – ennyi volt a válasz Joel Glazertől, tehát tényleg nagyon simán ment minden. Nem tudok ennél hatékonyabb módszert elképzelni.” Tény és való, Gillnek igaza van ebben, a PLC idején amikor az írek és Ferguson viszonya elmérgesedett, Magnier és McManus valóban beavatkoztak a klub működésébe. Hátráltatták a menedzser hosszabbítását, kritizálták az igazolásokat és Ferdinand fizetését az eltiltása alatt. A spanyol kluboknál látható elnöki rendszer pedig politikát csinál a klubvezetésből. Demokratikusabb az igaz, de hasonlóan mint országok esetében jobb-rosszabb kormányok váltják egymást, a spanyol kluboknál elnökök jönnek-mennek, a tagok szavazataiért bármit megígérnek. A szurkolók megszavazzák elnöknek azt aki a kampány során a legtöbbet ígéri, lásd a Real Madrid és a Barcelona igazolásai. Hogy ez mibe kerül, azzal már kevesen törődnek.

 


Igazolások

Sokan gondolják, hogy Glazerék miatt Ferguson keze megvan kötve az átigazolási piacon. Ellenben ő maga és Gill is cáfolta ezt. A következő diagram megmutatja a Glazer-érában elköltött összegeket, a számok forrása a Transfer League weboldala.

 

 



Ronaldo 2009-es rekordösszegért való eladása után, amikor a Real Madrid egyösszegben rögtön utalta a vételárat, sok szurkoló csalódott volt, hogy Fergie nem forgatta vissza azonnal a teljes összeget és „csak” Antonio Valenciával pótolta a portugál klasszist, nem Ribéry-vel vagy Robbennel. Ronaldo mellett Tevez is távozott botrányos körülmények között a városi riválishoz, de Glazerék szemszögéből nézve Gill és Ferguson érte is letette az asztalra a 25,5 millió fontot, olyan szerződéssel, mellyel Tevez a klub egyik legjobban fizetett játékosa lett volna. Új csatár után kellett nézni, ekkor mondta Ferguson az elhíresült „nincs érték a piacon” mondását. Nyilatkozataiból kiderült, 2009 nyarán érdekelte Benzema, azonban Florentino Perezzel nem könnyű versenyezni és maga a játékos is a Real Madridot preferálta. Amikor a licit már 30 millió euró felett járt, Ferguson úgy döntött nem éri meg. A Lyon végül 35 millió eurót kapott, mely a későbbiek során bónuszokkal emelkedhet 40-41 millióra. Ferguson végül egy reggeli áráért és teljesítményfüggő bérért nagy meglepetésre leigazolta Michael Owent. Mivel a keret elég komplett volt, Ferguson inkább fiatal tehetségeket vásárolt az utóbbi pár évben, pl. Da Silva ikrek, Tosic, Obertan, Diouf, Smalling, Hernandez, Bebe. 2010 őszén ismét elmondta nem talált megfelelő játékost a piacon, egyetlen nagy név érdekelte, de ő az átigazolási időszak elején gyorsan klubot váltott és valószínűleg nem is kívánt volna Angliába szerződni.
A körülírásból kiderül, a kiszemelt játékos David Villa volt. Azonban ezen a nyáron sem maradt új csatár nélkül a csapat, az óriási tehetség, a mexikói Javier Hernandez remek vétel volt. A helyzet tehát az, hogy a pénz rendelkezésre áll, de Ferguson nem akar ésszerűtlen összegeket elverni. A klubrekordot Berbatov tartja, érte 30 750 000 fontot fizetett 2008-ban. A drukkerek egy része persze kritizálta, hiszen az ismeretlen Bebe vagy Hernandez helyett megvehette volna Van der Vaartot is. Valójában Fergie nem akart középpályást venni sem 2009, sem 2010 nyarán. Benzema és Villa esete mutatja, támadóban gondolkodott csak, azaz teljesen irreleváns, hogy az Inter olcsón szerezte meg Sneijdert, a Spurs pedig Van der Vaartot a madridi kiárusítás során. Szintén nem érdekelte Özil sem, aki egy ideig maga sem tudta hol szeretné folytatni, de végül a Realt választotta évi 5 millió eurós fizetéssel. Természetesen Ferguson tudja jól és le is nyilatkozta a veterán játékosok visszavonulásakor mélyen a zsebbe kell nyúlni. Edwin van der Sar, Ryan Giggs és Paul Scholes pótlása nem két fillér (penny) lesz. Gary Neville-t azért vehetjük ki a felsorolásból, mert nagyon úgy tűnik, Rafael személyében megvan a hosszútávú jobbhátvéd, valamint egy ideig még Brown és O’Shea is tudnak azon a poszton játszani. Az igazolások kapcsán kijelenthető még, a Glazer modellben kódolva van, hogy muszáj magas szinten tartani a csapatot. Ha nem fejlesztik a keretet, az megnyilvánulhat gyengébb szereplésben. Ha a United visszaesik a tabellán, ugrik a BL, az anyagilag komoly problémát jelent. Készpénz tartalékok miatt ugyan egy évet gond nélkül kibírna a klub BL bevételek nélkül, de többet nem nagyon.
Az EL megnyerése esetén sem fizet annyit, mint a BL-ben csak a csoportkör egyedül. Nehezebb lenne fizetni az adósságot. Glazerék tehát rossz szereplés esetén óriási nyomással kerülnének szembe, hogy adják el a klubot. Ellenben ha a csapat erős és sikeres, jó játékosok alkotják akkor jönnek a szponzorok, több pénz folyik be a meccsnap, média, kereskedelem hármasból. Azaz nem probléma kezelni az adósságot. Ezért nem kötik meg Ferguson kezét. Ami az ő „nincs érték a piacon” mondását illeti, miért ne lehetne igaz? A nagy nevek árát nagyon felverte a Real Madrid, Barcelona és legújabban a Manchester City. Mennyire vált be Kaká, Ibrahimovic, Robinho ezeknél a kluboknál? Az anyagi problémáktól mentes Chelsea sem igazolt 20 millió font feletti kimondottan sztárt az elmúlt években. Valamint figyelembe kell venni azt a tényt is, ha egy játékos nem akar Angliába szerződni akkor nem lehet mit tenni.

 


Old Trafford, Carrington

A kötvénykibocsátás előtt felmerült a szurkolók körében a legrosszabb eset is, miszerint Glazerék eladhatják a stadion névjogát valamint az edzőközpontot. Carrington eladása és visszabérlése ugyan valóban szerepel a kötvény tájékoztatóban, ennek főként adózási szempontból lenne előnye, de David Gill a BBC-nek azt nyilatkozta nem valószínű, hogy megtörténik. A klub 2010-2013 között kb. 10 millió fontot fog az edzőközpont fejlesztésére költeni. Ami az Old Trafford névjogát illeti, amiatt nem kell aggódni. A névjogok értékesítése inkább új stadionok esetében éri meg, akkor érvényesül jobban az elv, az új stadionnal egyidőben épül be a köztudatba a név. Pl. az Arsenal 2004-ben bejelentette kombinált szerződést kötöttek az Emirates Légitársasággal 100 millió font (becsült) értékben. 8 évre szól a mezszponzori szerződés és 15 évre a stadion névjoga. Évi 5,5 millió a megállapodás mezekre eső része, azaz 8 év során 44 millióért van a felirat a mezeken. A maradék 56 millió szól 15 évre a stadion névjogért, tehát évente 3,73 milliót kap az Arsenal azért, hogy Emirates Stadium a klub otthonának neve. Ez az összeg nem túl magas, kontextusba helyezve a United – Aon szerződés 4 évre 80 millió font, tehát csak a mezszponzori szerződés önmagában jelentősen rövidebb időszak alatt jelentősen megközelíti az Arsenal kombinált szerződésének összegét. Németországban sokkal elfogadottabb a névjogok értékesítése. Nem csak új stadionok esetében mint pl. a müncheni Allianz Arena, hanem régieknél is pl. a dortmundi Westfalenstadion neve jelenleg Signal Iduna Park egy biztosítótársaság nyomán. Azonban vannak megkötések, a FIFA külön szponzorációs szabályai miatt a 2006-os VB idején alternatív, semleges néven kellett a stadionokra hivatkozni. Ugyanígy az UEFA miatt a BL-ben sem a szponzorált névvel utalnak a stadionokra. Összefoglalva, az Old Trafford névjogának eladása óriási vihart kavarna és nem is hozna túl sokat a konyhára, amely miatt megérné Glazeréknek felvállalni a cirkuszt, így is már közellenségek. Pénzt szerezni kevésbé látványos módszerrel is lehet, pl. azt az évi összeget, melyet az Arsenal kap az Emirates-től a stadion névjogért, a United 2-3 kisebb szponzori szerződéssel elintézi. Ezek átlagosan 1,5-2-3 milliót jelentenek évente. A klub több mint 20 szponzorral rendelkezik és folyamatosan kötnek újabbakat, ezeket a Joel Glazer által 2007-ben felállított londoni iroda kb. 50 fős csapata intézi. Az átlag szurkoló tüntetne az Old Trafford átnevezése ellen, de fel sem tűnik neki, hogy a klubnak már hivatalos bor és energiaital partnere is van, valamint telekom cégek szponzorálják a világ minden tájáról. Sok kicsi sokra megy alapon tehát jóval több bevétel elérhető és nincs botrány.

 


Jegyárak

A Glazer család ahogy a Tampa Bay Buccaneersnél is, a Unitednél is jelentős jegyáremelésbe kezdett. Öt év alatt gyakorlatilag közel 50 %-kal emelkedtek az átlagos jegyárak. Bár a nézőszámra ez nem volt hatással, mert az Old Trafford gyakorlatilag mindig teltházas, de a szurkolók egy része kicserélődött. Sok fiatal, vagy alacsony keresetű drukker nem tudta megvenni a bérletet, ez néha a hangulat rovására ment. Sokan pedig elvből nem újították meg a bérletüket, mások csak idegenbe kísérik a csapatot. A tiltakozások miatt 2010 tavaszán Glazerék bejelentették, hogy külön emelés nem lesz, csak az inflációval növekednek az árak. A jegyárak változását mutatja a következő táblázat:

 

 



 

 

A Stretford End tetejére szóló szezonbérlet 475-ről öt év alatt 684 fontra emelkedett. A stadionban a legdrágább normál hely 931 fontba kerül. Valamint a bérleteseknek meg kell venniük a kupameccsekre is a jegyet, ez további költség és megkötés. Legalább a Tampában bevezetett 10 éves hűségidőt nem vezették be Glazerék…
A klub vezetése kiemelte, hogy még így is megfelelő az ár és olcsóbb mint más csapatoké a ligában. Való igaz, a londoni klubok bérletei mind drágábbak, főleg az Arsenalé. Viszont Londonban az átlagfizetés is magasabb.
A gazdasági válság is megtette negatív hatását, a céges boxok és prémium székek kihasználtsága lecsökkent kb. 80-85 %-ra. Mivel a jegybevétel jelentős része ezekből származik, David Gill valószínűleg megkönnyebbült, amikor a válság lecsillapodása után a tendecia megfordult. Sőt, 2010 során bővítették az exkluzív helyeket, melyek komoly bevételt jelentenek. Ezek a külön egyedileg berendezett helyiségek egyedülálló meccsnézési élményt nyújtanak. Külön parkoló, privát liftek, hostessek, több fogásos ebéd, italok, dedikált mezek és más ajándékok vannak az árban. Egyéb kapcsolódó szolgáltatások közé tartozik egy edzés megtekintése Carringtonban, lehetőség találkozni a klub legendáival, a legdrágábbak esetében a szezon során egyszer személyesen Sir Bobby Charlton kopoghat be, valamint a bérlők használhatják hétköznap is a termeket tárgyalások lebonyolítására.

 

 

 



A Glazer család lépései 2008-2009 során

2008 decemberében mind a hat testvér szükségesnek érezte, hogy fejenként 1,66 millió fontot, azaz összesen 10 milliót kölcsön formájában kivegyenek a klub kasszájából. Korábban ezt törvény tiltotta, de egy törvénymódosítás, a 2006 Companies Act a tiltást eltörölte. A szokásjog azonban megmaradt, a privát cégek ritkán vesznek fel kölcsönt a saját cégüktől. Glazerék gondolták ha lehet miért ne. A kölcsön visszafizetése 2015 után esedékes, a kamat évi 5,5 %. Gondolhatnánk ez még jó is a klubnak, mert végre többet tesznek be mint amennyit kivesznek, de úgyis a jövőbeli osztalékból rendezik a számlát. A kölcsön csak egy újabb lehetőség az osztalékok és menedzsment költségek mellett, hogy ezen a jogcímen is kivehessenek pénzt. Dollárban számolva ez 16 milliót jelentett nekik. Lehet hogy zsebpénzre volt szükségük? Glazerék ugyan milliárdosnak számítanak, hiszen a First Allied, a Tampa Bay Buccaneers és a Manchester United értéke együtt meghaladja a 3 milliárd dollárt. Csak eszközök tekintetében milliárdosok, készpénz viszonylatban nem mondhatók szupergazdagnak. Tehát nem Abramovich féle milliárdosok. 2009 nyarán 74 millió dollárért eladták a Zapatában lévő részesedésüket. Szintén ebben az évben eladták a First Allied által még 2000-ben 14 millió dollárért vásárolt La Bellucia nevű villát. A Palm Beach-en található tengerparti villa 1920-ban épült, ezért műemléknek számít. Glazerék engedélyt kértek a lerombolására, mert újat akartak építeni a helyén, de a hivatal elutasította a kérelmüket. Ezért inkább felújították. 2009-ben 27,5 millió dollárért piacra dobták, végül 24 millió dollárért kelt el. Gyakorlatilag hat hónap leforgása alatt több mint 110 millió dollárhoz jutottak Glazerék. A pénz javát valószínűleg a First Allied támogatására használták. Ami a United szempontjából érdekesebb, a Bloomberg információi szerint 2008 végén a válság kitörése után a bizonytalan piaci helyzetben sikeresen megvették a PIK tartozás értékpapírjainak 20 %-át. A PIK-ről kevés információ áll rendelkezésre, állítólag az eredeti három befektetési alap helyett ma már 8-10 cég tulajdonában vannak a papírok. Eredetileg 2010 augusztusában kellett volna visszafizetni, de a kötvénykibocsátáskor új dátumban egyeztek meg, 2017-ben. Az adósság becsült összege most 185 millió font lehet, évi 16,25 % kamattal. Tehát úgy tűnik Glazerék szinten tudják tartani.


A következő diagram megmutatja hogyan alakulna, ha mégis spirálba kerülne:

 

 



A kék vonal a teljes változást mutatja, a piros már a Glazerék által visszavásárolt 20 %-kal együtt mutatja az alakulást. Ha mostantól egyáltalán nem foglalkoznának vele, a futamidő végére 500 millió font felé nőne. A Unitedhez ténylegesen kapcsolódó hír volt még 2009 nyarán, hogy új mezszponzori szerződést kötött a klub. A válság során kormányzati mentőcsomagból, azaz adófizetők pénzén megmentett AIG a Fehér Ház nyomására bejelentette nem kíván hosszabbítani. Májusban aláírták a négy éves Aon szerződést 80 millió font értékben. Glazerék azonban kihasználva kapcsolataikat, rábírták a chicagoi céget, hogy az összeg 45 %-át előre utalják. Tehát 36 millió font beérkezett még éppen a 2009. június 30-ig tartó üzleti év eredményeinek közlése előtt. Az összeg tovább növelte a klub Ronaldo eladása miatti egyébként is komoly készpénzállományát. Az Aon pénz majdnem fele már akkor a klubnál volt, amikor egy szezonig még az AIG felirat állt a mezeken. Hogy miért volt erre szükség, nem adtak rá magyarázatot. Tény, hogy válságban 2009 nyarán sikernek számított 80 millió fontos szerződést kötni, másfelől pár hónappal később az ősi rivális Liverpool szintén ugyanekkora összegű szerződést kötött a Standard Chartered bankkal. Korábban nem fordult elő, hogy a Unitednek ne legyen a riválisánál jobb szerződése.

 


Legaktuálisabb pénzügyi adatok

 2010. október 8-án az MU Finance közölte a Red Football Ltd (azaz a klub) 2010. június 30-ig tartó üzleti évének mérlegét. A pricewaterhouseCoopers által auditálva.

 

 



Egymás mellett szerepelnek a 2009-es és 2010-es adatok, az összehasonlítás miatt. A zárójeles értékek a klub szempontjából kiadás ill. veszteség. A magyarázat során kerekítést használok.

Group turnover | összes bevétel: rekord 286 millió jött össze a meccsnap, média, kereskedelem hármasból. Kereskedelem terén 16,5 %-os növekedés egy év alatt. A meccsnapi bevétel a Leeds és Bayern elleni korai kiesés miatt értelemszerűen csökkent 2009-hez képest.

Staff costs |bérek: (132 millió), a klub alkalmazottainak száma 592 fő.
 

  • játékosok: 68
  • edzői stáb: 111
  • jegyiroda és egyéb: 105
  • kiszolgálás, catering: 64
  • adminisztráció és egyéb: 244


Other operating expenses | egyéb üzemi kiadások: (54 millió), ebben olyan tételek szerepelnek mint a stadion és az edzőközpont működési költségei, utazási + hotel költségek stb.


 Group operating profit before depreciation and amortisation of players’ registrations and goodwill (EBITDA pre exceptional costs) | üzemi eredmény az értékcsökkenés és játékosok amortizációjának és goodwill levonása előtt (EBITDA eredmény a kivételes költségek előtt) : 100 millió, az EBITDA számviteli fogalom a szabályok szerint az összes üzemi bevételből levonjuk az összes üzemi kiadást azaz 286-(132+54)=100, egy éves működése során ennyit termelt a klub, szintén rekord, először haladta meg a 100 millió fontot.


Depreciation | értékcsökkenés: 8,5 millió, tárgyi eszközök értékcsökkenése

Amortisation of players’ registrations | játékosok amortizációja: (40 millió), számvitel szabályai szerint elszámolt értékcsökkenés, idézet korábbról: „…érkezik egy új igazolás 24 millió fontért 4 éves szerződéssel, tehát egy évre vetítve 6 millióba kerül. A könyvelésbe is így kerül be, értelemszerűen a negyedik év végére a játékos a klub számára értéktelenné válik, hiszen lejár a szerződése és ingyen távozhat másik klubhoz, tehát az értéke amortizálódik. Amennyiben a 4 év alatt hosszabbítás történik, a könyvelésben átszámolják a vételár amortizációját a bővített időintervallummal.”


Amortisation of goodwill | goodwill amortizáció: (35 millió), ez az összeg nem készpénzes tétel, szintén könyvelési szabályok miatt kell feltüntetni. A 2005-ös felvásárláskor keletkezett, Glazerék ennyivel fizettek többet a klubért a piaci fair árnál. Ezt a többletet eszközként le kell írni becsült gazdasági élettartama során, 15 éven át.


Operating expenses—exceptional costs | kivételes üzemi kiadások: (2 millió), ez egy a klub tulajdonába tartozó írországi ingatlan miatt van. Még 2000-ben vásárolta a PLC, de mégsem használták semmire, jelenleg sincs bérlője.

 

 

Group operating profit/(loss) | üzemi nyereség/(veszteség): 14,6 millió, az EBITDA-ból levonva a sorban következő összegeket, amortizációt stb. 100-8,5-40-35-2=14,5 (kerekítések miatt)

Profit on disposal of players | játékosok eladásából származó profit : 12,6 millió, Foster és Tosic eladása

Profit before interest and taxation | kamatfizetés és adózás előtti profit: 27,3 millió, előző két sor összege

Net bank interest payable | fizetett kamat összege: (40,2 millió)

Amortisation of issue discount and debt issue/finance costs* : (6,7 millió), ez a kötvénykibocsátás során keletkezett kiadás, egy darab kötvény névértéke 100 font és 100 dollár volt, a klub 2 % kedvezménnyel adta, tehát 98-ért vehették meg a befektetők. Ez az összeg majd 2017-ben jelentkezik, a visszafizetés során, de addig is minden évben szerepeltetni kell a mérlegben.

Termination of interest rate swap agreements ** | a banki adósság kötvényekre való cseréjének költsége: (40,6 millió), egyszeri kivételes tétel, teljes összegben szerepel a mérlegben, de ténylegesen az üzleti év során csak 14,6 milliót fizetett ki belőle a klub, a többit a következő hat év során kell.

Unrealised fx losses on dollar denominated senior notes * | nem realizált árfolyamveszteség a kötvényeken: (19,2 millió), ennek oka a font-dollár árfolyam változása:

 

 



Januárban bocsátották ki a kötvényeket, melynek felét dollárkötvényekben adták el. (425 millió dollár) Jól látható az ábrán, hogy az akkori árfolyam nyárra (ameddig a mérleg tartalmazza az adatokat) jelentősen változott. Év elején még 1,65 dollárt kellett adni 1 fontért, nyáron ehhez már elég volt 1,45 dollár is. Értelemszerűen ez csak egy pillanatkép, a tétel neve is mutatja nem realizált veszteség. Majd csak 2017-ben lesz kérdéses, a visszafizetéskor hiszen a klub fontban termeli a pénzt. De ki tudja milyen lesz akkor az árfolyam? Ha a dollár erősödik, akkor a veszteség tovább nő. Ha visszaáll a trend, akkor jól jár a klub. Mint a diagram mutatja, jelenleg ez a helyzet. Szurkoljunk a fontnak! 

Taxation | adó: (3,7 millió), ennyi adót fizetett a klub

Profit/(loss) for the financial period | Profit/(veszteség) az üzleti évre: (84 millió)

Egyéb kulcspontok a mérlegből:

 

  • 163,8 millió fontos készpénzállomány (előző: 150,5 millió)
  • rekord bevétel és rekord EBITDA
  • bevételek/fizetések aránya: 46 %
  • adósság: 521,7 millió font
  • kereskedelmi bevételek 16,5 %-kal nőttek


Ennél a pontnál meg kell állni egy pillanatra, mert sajnos a médiában gyakran csak odáig jutnak az újságírók, hogy a Manchester United az előző évi 25 milliós profit helyett idén 84 millió font veszteséget jelentett, te jó ég nagy a baj! Ahogy a fentiekből részletesen látszik, az idei mérleg bőven tartalmaz nem készpénzes tételeket mint pl. 35 milliós goodwill amortizáció, nem realizált árfolyamveszteséget (19,2 millió) és csak 2017-ben jelentkező veszteséget (6,7 millió) a kötvények kedvezményes ára miatt. Valamint egyszeri kivételes tételek is vannak, melyek persze valósak, de mégis árnyalják a képet: az idei mérlegben szerepel a régi adósság kötvényekre való lecserelésének 40,6 milliós ára, el lett könyvelve erre az üzleti évre, de ténylegesen csak 14,6 milliót fizetett ki belőle a klub, a többit a következő 6 év során kell. Ezeket és a tekintélyes készpénzállományt figyelembevéve nem is olyan rossz a helyzet, mint elsőre tűnik. Az is látszik, hogy Glazerék nem vettek ki pénzt a klubból a kötvénykibocsátás óta. Természetesen mivel június végéig tartanak a legfrissebb adatok, előfordulhat hogy azóta már kivették vagy még év végéig kiveszik a 70+25 milliót, amire jogosultak az első évben. Ha Glazerék meglépik ezt, ezzel az összeggel gyakorlatilag megfelezhetnék a PIK tartozásukat, amellyel nagyon kényelmes pozicíóba kerülnének. A klub szempontjából nézve vegyük a legrosszabb esetet: 164 millió van jelenleg a klub bankszámláján, Glazerék kiveszik a maximális 95 milliót, Fergie számára marad 60-70 millió 2011 nyarára. Ami valószínűleg kelleni fog, hiszen a veterán játékosok lehet nem vállalnak még egy szezont. Ha egy pillanatra félretesszük a Glazer családot, a miattuk fizetett rengeteg kamatot és az óriási adósságot, maga a valóság az, hogy a United nagyon jól vezetett és nagyon jól működő klub.

A bevételek/fizetések arányára más klubokkal ellentétben nagyon figyel a vezetőség, igyekeznek mindig 50 % alatt maradni. Sok klub azért kerül bajba, mert a bevételek 70-80 %-át vagy még többet költik el fizetésekre:

 

 



Persze a listában vannak egyedi esetek mint pl. a City, ahol a tulajdonos zsebéből fizetik a játékosokat, vagy a kisebb klubok akik kényszerből költik szinte minden pénzüket a fizetésekre és külön kategória az újoncok, akik a szezonvégi tv pénz tudatában költekeznek. Mindnek megvan a maga története. Viszont a trend jól látszik és ez Európában sem nagyon más, főleg Spanyolországban és Olaszországban. Barcelona: 224 millió font. Internazionale: 175 millió font. Real Madrid: 159 millió font. Németországban a Bundesliga sokkal racionálisabban működik. Visszatérve a Unitedre, a szponzorok megszerzésében a londoni iroda kiemelkedő munkát végez. Az EBITDA kétszeresen fedezi a kerekítve 45 milliós kamatterhet. David Gill mondta: „A szurkolóknak nem kell aggódniuk. Hosszútávú üzleti tervünk van, a bevételeink folyamatosan nőnek, ellenőrzés alatt tartjuk a költségeket és tudjuk fizetni a kamatot.” Ez kétségtelenül igaz. Természetesen azért mindent összevetve kijelenthető az égvilágon semmi értelme nincs a hatalmas adósságnak és a súlyos kamatfizetéseknek, melyek Glazerék miatt vannak a klub nyakán. A fél milliárdos adósság 2017 után is ott lesz, Glazerék akkor is refinanszírozzák az adósságot. Más klubok is rendelkeznek adóssággal, de legalább tudják miért van. Arsenal: új stadion. Barcelona és Real Madrid: sztárjátékosok igazolása hitelekből magas fizetésekkel. Más csapatok felelőtlen gazdálkodással, rossz tulajdonosok és rossz vezetés miatt kerültek bajba, lásd a Pompey kálváriája. Spanyolországban van a legtöbb adósság a ligák közül, kiemelkedik a Valencia, Real Madrid, Barcelona. Elmaradt fizetések miatti perek, a játékosok szakszervezete sztrájkkal is fenyegetőzik időnként, jellemző a klubok közt a körbetartozás gyakran évekkel ezelőtti átigazolások miatt. A Mallorca rendezetlen viszonyai miatt nem indulhatott el az EL-ben. A Valencia nem csak az új stadion építése miatt került bajba, az ingatlanpiac gyengélkedése miatt a régit sem tudja eladni. A Bancaja 220 millió eurós hitele mentette meg őket a csődtől, a klub elnöke Manuel Llorente elismerte a segítség nélkül a harmadosztályba csúsztak volna vissza. Becslések szerint 2009 nyarán 550 millió euró volt az adósság, ezt 2010 nyarára sikerült 400 millióra csökkenteni. David Silva és David Villa pénzzé tétele is szükséges rossz volt. Olaszországban pl. a Lazio, AS Roma anyagi helyzete sem túl rózsás, amióta az AC Milan tulajdonosa Berlusconi elzárta a csapokat, a Kaká eladásából származó pénzt a könyvelést kipofozására kellett használni. 

 A Real Madrid esetében sok szurkoló úgy gondolja a rekordösszegekért igazolt galaktikusok ára és óriási fizetése már a mezeladásokból megtérül. Kétségtelen, hogy komoly hatása van és a szponzori szerződéseket Perez jobb feltételekkel újratárgyalta, azaz növekednek majd a bevételek. De maga az elmélet, hogy az egy nyár alatt összevásárolt sztárok vételára egyedül a mezekből visszajön 1-2 év alatt, nem annyira egyszerű:

 

 

 


2009 nyarán közel 260 millió euró értékben igazolt a Real Madrid. Ahogy látszik 2005-2009 között az átlagos eladás 1,2-1,5 millió darab mez volt. Legyünk rendesek és a 09/10 szezonra számoljunk 2 millió eladott mezzel. A Real Madrid hivatalos oldalán a webshop 60-70 euróra listáz ki egy feliratos mezt, szorzás után a legoptimálisabb esetben 120-140 millió euró jön ki. Ebből még lejön az Adidas haszna, gyártási és logisztikai költségek. Valamint a példa extrém, hiszen a 2 milliós darabszámban több játékos meze szerepel, plusz az olcsóbb üres illetve gyerek méretű mezek. És még mindig nem beszéltünk a játékosok kiemelkedően magas fizetésének költségéről. Szóval bár van hatása az elvnek, de az emberek gyakran túlzott jelentőséget tulajdonítanak a mezeladásoknak. A galaktikusok igazolása és fizetése sokkal inkább köszönhető a kedvező feltételű, alacsony kamatú bankhiteleknek. Rosell, a Barcelona új elnöke kritizálta a sikerek miatt méltán népszerű Laporta elnökségét. Független könyvvizsgálat megállapította 430 millió euró a klub teljes adóssága, nyár elején 150 millió eurós áthidaló gyorskölcsönre volt szükség, mert csúsztak volna a bérek kifizetésével. Ibrahimovic és más túlzó áron igazolt játékosok és a magas fizetések miatt komoly hiány keletkezett. Magyarul felelőtlen gazdálkodással kerültek adósságba. A német modellből viszont sokat átvehetne a La Liga és a PL is. A klubokat jegyzik a frankfurti tőzsdén, de a Bundesliga 50+1 szabálya miatt a részvények többsége a szurkolók kezében van. Egy Glazer féle felvásárlás törvényileg lehetetlen.
A drukkereknek beleszólása van az ügyekbe, ezért a jegyárak alacsonyak, minden meccs teltházas a 2006-os VB miatt épített/felújított modern stadionokban, a klubok profitálisak, nincsenek kiugró fizetések, igazságos tv szerződés van a bajnokságban. A stabil gazdasági helyzet előnyei a pályán is megmutatkoztak. 2012/2013 szezontól a német liga elvesz egy BL helyet az olasz bajnokságtól.


Ez a kitérő azért volt szükséges, hogy viszonyítási alapot kapjunk a United teljesítményéhez. Máshol Glazer átok nélkül is felhalmozódik az adósság. Üzemi szinten hiába működik rendkívül jól és racionálisan a United, önhibáján kívül görgeti maga előtt az adósságot. Fontos megjegyezni, hogy ez 521,7 millió font. (a Red Football adóssága) A sajtóban gyakran az összadósságot idézik, ami az anyacég, a Red Football Joint Venture tartozása a PIK adóssággal együtt, mely jelenleg kb. 185 millió lehet. Tehát az összadósság 700 millió körül lehet. A RFJV legfrissebb mérlegét még nem tették közzé. A PIK adósság fejleményeiről itt lehet olvasni.



Financial Fair Play, TV szerződések

Egy másik lényeges szempont az UEFA Financial Fair Play szabálya (továbbiakban FFP), mely a 2011/2012 szezon során indul. Platini szigorításának lényege, hogy a klubokat rákényszerítse csak annyit költsenek igazolásokra, fizetésekre amennyit meg is keresnek. Cél az adósságok csökkentése a körbetartozások felszámolása. Ezért az UEFA központilag belenézhet a klubok pénzügyeibe. Az előírások nem teljesítése esetén az UEFA kizárhatja az adott csapatot a BL/EL sorozatból. A stadionfejlesztésre, utánpótlásra költött pénzeket természetesen nem figyeli az UEFA. Platininek a hitelből igazolt játékosokkal van problémája, nem véletlen, hogy a tervről az első hírek Florentino Perez 2009-es költekezése után szivárogtak ki. Az első időszakban üzemi szinten 45 millió eurós hiány engedélyezett, pár év múlva ezt csökkentik 30 millióra.
Ami a Unitedet illeti, meg fog felelni az FFP-nek, mert az éves mérlegek közül a Red Football eredményeit nézik, nem a RFJV könyvét. Ignorálható lesz a goodwill amortizáció, értékcsökkenés a tárgyi eszközökön, adó és egyéb nem labdarúgással közvetlenül kapcsolatban álló tételek. Fizetések, üzemi kiadások, pénzügyi költségek, osztalékok viszont számításba kerülnek. A klub a becsült bevételek és kiadások alapján szimulációkat is lefutatott. Meg fog felelni az FFP-nek, mert a United több pénzt termel, mint amennyit költ, kiváló a fizetésekre fordított összegek aránya, képes kezelni az adósságot (tudja fizetni a kamatot), hosszútávú üzleti terv alapján működik. 2014-ben újabb komoly összeg várható az új mezszponzortól, 2015-ben pedig lejár a 2002 óta futó 303 millió font összértékű Nike szerződés. A hátralévő öt évben évi 25 milliót fizet a Nike. Stratégiai jelentőségű lesz a hosszabbítás és ha esetleg az Adidas - mely régebben már volt a csapat partnere - beszállna a licitbe, a klub mindenképpen sokat nyerne. Ami még segítheti a klubot a saját kereskedelmi bevételeinek növekedése mellett a Premier Leauge ereje. A közösen kiharcolt szerződések a TV társaságoknál és a BL pénzek részesedése miatt előnyös helyzetben van a klub. Az angol klubok kapják a legtöbb pénzt az UEFA-tól, ennek érzékeltetésére következzen egy táblázat:

 

 

 


Hiába esett ki a United már a negyeddöntőben, mégis második helyen áll az UEFA kifizetési listáján, csak a győztes Internazionale előzte meg. A Liverpool már a csoportkörben kiesett, végeredményben mégis szinte azonos összeget kapott az elődöntőig menetelő Lyonnal. A kulcs a kék színnel jelzett oszlop. Az UEFA a közvetítési jogokból és reklámokból befolyó pénzt az egyes bajnokságok saját TV szerződéseinek arányában osztja vissza. Mivel az angol klubok jól keresnek otthon, Európában is az angol csapatok veszik fel a legtöbb pénzt. Megmutatkozik a PL klubok kollektív TV szerződésének ereje. A United kapja a legtöbb pénzt az összes csapat közül. Hazai fronton a 09/10 szezonra a következő volt a helyzet:

 

 

 


Az oszlopok sorban: helyezés, Sky/ESPN által élőben sugárzott meccsek, BBC Match of the Day összefoglalók, csúsztatva közel élőben leadott meccsek, egyenlő rész a tortából, élőben sugárzott meccsekért kapott összeg, helyezés által kiérdemelt összeg, külföldi tv bevételek egyenlően elosztva, összes bevétel. A 2010-2013-ig tartó időszakra az új szerződések alapján egy kicsivel tovább nő majd a hazai tv bevétel, pl. a legutolsó csapat összesen akár 40 millió fontot is kaphat, viszont a külföldi (tengerentúli-overseas) tv szerződések értéke szinte megduplázódik, így a klubok egyenként kb. 8 millió fonttal fognak többet kapni az eddigi 10 milliónál. Legalul a 07/08 és 08/09 szezon során kiesett csapatok ún. ejtőernyős csomagjai láthatók. Azért csak öt klub szerepel, mert a Birmingham City kiesése után rögtön visszajutott a PL-be, így nem volt szüksége a csomagra, a részt a Football League kapta meg a Premier League-gel kötött szolidaritási egyezség alapján. A rendszer annyira jól működik, hogy a spanyol bajnokság csapatai is hasonlóan igazságos rendszert akarnak kiharcolni, mert ott az egyéni tv szerződések miatt a két óriásklub egyedül elviszi a ligában lévő összes pénz felét, a másik felén pedig 18 csapatnak kell osztozni, így a szakadék egyre nő a Real Madrid és a Barcelona mögött, az elmúlt szezonban a kupában leszerepelt és a BL-ben lesajnált madridiak a bajnokságban átgázoltak a mezőnyön és a második helyen végezve 25 pontot vertek a harmadik Valenciára. A spanyol bajnoki harmadik-negyedik helyezett csak álmodozhat az angol középcsapatok TV bevételeiről. A többi bajnokság tehát nem rendelkezik ilyen bevételekkel, a PL a legnézettebb és legjobban eladható liga. Ázsiában nagyon népszerű az angol bajnokság. A United is igyekszik gyakran túrázni ott, a jövőben tervben van India is. A klubnak van már indiai szponzora és hiába a krikett az elsőszámú sport, a világ második legnépesebb országa komoly piacot jelent.
Bár kimondottan egyéni TV szerződést angol klubok nem köthetnek a közös megállapodás miatt, egy kiskapu mégis létezik, igaz nem élő meccsekre. 2010 nyarán lett a hong kongi PCCW a klub szponzora 3 évre 4-5 millió font értékben. Ez nem egy szokványos telekom céges szponzoráció. A megállapodás értelmében a cég sugározhatja Hong Kong területén a MUTV adását, mely élőben adja a nyári felkészülési meccseket és a tartalékok meccseit, valamint csak egy nap csúszással felvételről a felnőtt csapat meccseit. Plusz a meccsek előtti sajtótájékoztatókat, egyéb műsorokat. Ha a United további hasonló terület specifikus MUTV szerződéseket tud kötni az ázsiai országokban, akkor sok kicsi sokra megy alapon jelentős bevétel érhető el a jövőben. Szponzorokról bővebben itt lehet olvasni.

 


Összefoglaló

Az elemzés során igyekeztem tényekre és adatokra támaszkodni, így a végén leírnám a szubjektív véleményem is. Természetesen én sem örülök a Glazer családnak, bosszankodhatunk az adósság és annak kamatai, a kifizetett osztalékok, a jegyáremelések, az ügyvédek és bankárok tanácsadói költsége miatt, de el kell fogadni a helyzetet: Még hosszú évekig ők lesznek a tulajdonosok. Eddig minden akadályt sikerrel vettek, újra és újra refinanszírozzák az adósságot és az UEFA új pénzügyi szabályainak is megfelel majd a klub. Nem gondolkozom róluk szélsőségesen, mert a sok rossz mellett jót is tettek. Először is más tulajdonosokkal ellentétben nem szóltak bele a menedzser munkájába, az átigazolásokba, a stáb összetételébe. Elhiszem amikor Fergie azt mondja „költhetnék de mégsem veszünk sztárt, hanem csinálunk inkább”. Elnézve Javier Hernandez bemutatkozását és játékát el is hiszem ezt. Tulajdonosi nyomásra visszatérve meg lehet nézni mekkora hatalma volt/van egy edzőnek pl. Madridban vagy Milánóban. Nem sok. Fergie jobbkeze Carlos Queiroz tudna erről mesélni amikor a Realnál könyörgött ne adják el Makalelét, de Perez nem hallgatta meg. Pletykák szerint a sztárokat rossz formájukban is játszatnia kellett felső nyomásra. Queiroz szintén akkor nézte ki Pepét 3 millió eurós áron, de a vezetőség csak sztárokat akart. Irónikus módon pár évvel később Pepét a Real Madrid 30 millióért szerződtette. Glazerék javára írható még, hogy mivel a meccsnap és a média bevételek szinte már csúcsra vannak járatva, komolyan odaléptek a kereskedelmi bevételeknek, ezen a területen óriási lehetőségek rejlenek. 2007-ben Joel Glazer létrehozta a londoni irodát, ahol egy kb. 50 fős csapat szerzi sorban a szponzorokat, becslések szerint az azóta megkötött szerződések összértéke meghaladta a 200 millió fontot. Kb. 25 szponzora van már a klubnak. Ezek egy része régiek cseréje pl. Betfred helyett Betfair, Air Asia helyett Turkish Airlines, de a többség teljesen új szponzor. Főleg telekom cégek a világ minden tájáról. A klub népszerűsége a globális piacon egyre növekszik. A hivatalos weboldal már arab, spanyol, koreai, japán, kínai nyelven is elérhető. Amit Glazerék PR szempontból teljesen rosszul csinálnak az az, hogy a 2005-ös bemutatkozó interjúban elhangzottakkal ellentétben egyáltalán nem tartják a kapcsolatot a szurkolókkal, soha nem adtak interjút öt év alatt se a BBC-nek vagy Sky-nak, se The Guardian, The Times szintű lapoknak. Nyilván kínos kérdéseket is kapnának a jegyáremelés, PIK tartozás, klub adóssága miatt, de szerintem elfogadhatlan, hogy teljesen elzárkóznak a nyilvánosság elől. Még akkor is, amikor pozitív hírek látnak napvilágot, pl. amikor visszavették a PIK adósságuk kb. 20 %-át. A Green & Gold kampány során is csak szóvivő útján adtak ki pár mondatos közleményeket vagy Gillen keresztül üzentek a Vörös Lovagoknak.
Vita tárgya David Gill szerepe. Én úgy gondolom bár valóban tesz időnként olyan kijelentéseket, melyekbe könnyű belekötni, mégiscsak 1997 óta dolgozik a klubnál. SAF jóbarátja, egyik fia a tartalékoknál focizik szóval elkötelezett a United sikere mellett. Kiválóan vezeti évek óta a világ egyik legnagyobb klubját. Ha Gill lemondana és Glazerék esetleg Amerikából hoznának valakit a posztra mi változna? Kevesebb lenne az adósság? Nem. Gill legalább ismeri a klubot kívülről-belülről. Kritizálják az évi 1,8 milliós fizetését is, de egy akkora klubnak mint a United ez aprópénz, más klubok vezetőihez képest sem kiemelkedő a fizetése. Vagy akkor ennyi erővel tüntetni kellene a játékosok fizetése ellen is. Glazerék PIK tartozása kapcsán kapja a legtöbb kritikát, mert mindig azt mondja az csak és kizárólag a család felelőssége, a klubnak semmi köze hozzá. Nos, hivatalosan ez igaz. Gyakorlatilag viszont nem véletlen, hogy a 2006-os és 2010-es refinanszírozás is olyan szerkezetű volt, hogy Glazerék először szinte megduplázták a klubra terhelt adósság mértékét, legutóbb a kötvénykibocsátás során pedig számukra kedvező záradékok és osztalékfizetési lehetőségek jöttek létre. Ahogy a First Allied fejezetben kiderült, az a cég nem termel számottevő profitot, a Tampa az NFL szigorú szabályai miatt nem használható ilyen célokra. Egyetlen Glazer tulajdon, a United tud jelentős pénzt termelni. Az FC United of Manchester csapatáról: sok sikert nekik, szép az elv és az összefogás, de én ebben az ügyben inkább realista vagyok, nem idealista. Amint komolyabb szintre jutnak egyre inkább szembesülni fognak a futball üzleti oldalával. Szerintem inkább rövidtávon érvényesül csak „a nép klubja” jelmondat. Az igazi United a Manchester United. Glazerék ide, adósság oda, nem tudom elképzelni, hogy lehet kiábrándulni belőle. Erről a kettőségről a Looking for Eric című film egyik jelenete jut eszembe: A főszereplő ül a barátaival a kocsmában és nézik a MU-Barcelona BL elődöntő visszavágóját. A társaság egyik tagja FCUM mezben van és osztja az észt a MU mezben ülő haverjának, hogy ő egy cégért rajong, a mezén lévő AIG feliratra utalva. Ellenben ő a nép klubjának támogatója, két United egy lélekben. Az ő mezén nincs szponzor, csak a klub címere, ami igazán fontos. Úgy felidegesíti magát az eszmefutattás során, hogy kimegy az utcára levegőzni. Ekkor lövi Paul Scholes azt az óriási bombagólt, mellyel döntőbe lőtte a csapatot és az egész pub felkiált örömében. Ezt meghallva az FCUM mezes sietve ront be az ajtón és izgatottan kérdezi a kigúnyolt MU mezestől ki lőtte a gólt mondják már meg neki. 
Végül, a Red Knights és más érdeklődők kapcsán kiderült vannak lehetséges vevők. Akárhogy is alakul a Glazer korszak a nagy adóssággal, a United túl nagy a bukáshoz. A Liverpool is adósságmentessé vált mára az új tulajdonosnak köszönhetően. Véleményem szerint egyáltalán nem kell tartani egy Leeds féle bukástól, a világ labdarúgásában a Manchester United egyszerűen más kategória, hagyományai, öröksége és sikerei miatt egyedülálló érték.

 


Köszönet nistelrooy felhasználónknak, hogy az oldal számára rendelkezésre bocsátotta saját írását! 

Meccs Center
Southampton vs
Manchester United
I Ligakupa döntő. forduló
Wembley
2017. február 26. 17:30
beharangozó hamarosan...
H Manchester United vs
Bournemouth
2017. március 04. 13:30
I Chelsea vs
Manchester United
2017. március 13. 20:45
Saint-Etienne vs
Manchester United
0-1 Európa-liga 8. forduló
Geoffroy-Guichard Stadion
2017. február 22. 18:00

Saint-Etienne 0-1 Manchester United

A United kettős győzelemmel lépett át a Saint-Etienne csapatán és bejutott az EL nyolcaddöntőjébe.
1-2 Blackburn Rovers vs
Manchester United
2017. február 19. 17:15
3-0 Manchester United vs
Saint-Etienne
2017. február 16. 21:05
2-0 Manchester United vs
Watford
2017. február 11. 16:00
0-3 Leicester City vs
Manchester United
2017. február 05. 17:00
Sérültek, Eltiltottak
Szavazás

korábbi szavazásaink
Csak regisztrált tag szavazhat. Kérlek, lépj be, vagy regisztrálj!
Blog ajánló

Játékoskeret

Luis Nani 17

2017. január 31. 21:16

Előző, múltheti blogomban leírtam a véleményem konkrétan a csapatról. A játékrendszerről, Mourinhórol, 1-2 játékost kiemelve. Most megpróbálom egytől-egyig a csapat játékosairól a saját véleményem kifejteni. Természetesen lesz biztos olyan, amiben nem értetek majd velem egyet és kiváncsi vagyok, hogy ti hogyan gondoljátok.  

Múltról, jelenről, jövőről - észrevételeim a csapatról Sir Alex Ferguson után

Luis Nani 17

2017. január 23. 21:05

Utoljára a Watford elleni vereség után próbálkoztam blogot írni. Akkor a fő témám az volt, hogy nem igazán gyakorlunk nyomást az ellenfélre, nem támadunk. Belementem felállásunkba, játékrendszerünkbe. Most lesz téma, ami visszajön, illetve arról szeretnék írni, hogy a Watford elleni vereség óta, milyen változásokat fedeztem fel.

Ajtó-ablak

aftergeri

2017. január 10. 06:57

Három év zárva tartás után, kitárult az Old Traford ajtaja, és belépett rajta egy ismerős alak. Tudtuk ki ő, mert néhányszor volt már a vendégünk, ám ezúttal más minőségben érkezett. Arcán a visszfogott derű, szemében az eltökéltség lángja látszódott. Úgy tűnt, mint aki hosszú ideje erre az antréra készülne. S alig, hogy betoppant, a megnyílt ablakon keresztül újabb társai csatlakoztak, hogy együtt valami egészen nagy dolgoba vágjanak bele.
Belépés  Főoldal Regisztráció Elfelejtett jelszó Ajánlom ismerősnek