Főoldal Hírek
Közös meccsnézés Helyszínek   |   Információk   |  
Szurkolói klub Utazás
Enciklopédia Szereplések   |   Gólok
Blog Fórum Fanatics TV PL Tippverseny
ManUtdFanatics Blog

Miért az egyetlen megoldás Mourinho?

VTMU

2016. február 22. 19:32



Sosem szerettem „Special One”-t. Mégis ma azt gondolom, hogy a MU óriási esélyt kapott, hogy visszaszerezze a világfutballban korábban elfoglalt és – legyünk őszinték - mára elvesztett pozícióját. Ezt az esélyt úgy hívják: José Mourinho.



Azt sem tudtam, hogy kicsoda ez a fickó, amikor 2004. március 9.-én az Old Trafford oldalvonala mellet rohanva ünnepelte Costinha 89. percben lőtt gólját, amivel kiverték a Vörös Ördögöket a BL-ből, amelyet aztán meg is nyertek. Micsoda mázlis győzelem! A Lyon, a Deportivo és a Monaco legyőzése kellett a Potónak a BL sikerhez. Ha nincs az a mákos gól a 89. percben, ugyan közülük melyik vehette volna el az újabb BL sikert Ferguson legénységétől? Irigy és dühös voltam, szerencsés fickó ez a Mourinho.

Aztán jött a kékekhez a „Special One”. Haha. Itt majd meglátjuk mit tud ez a fennhéjázó, öntelt majom, még hogy „Special One”. A legnagyobb ellenfél lett, a Chelsea-t felemelte a Big Four-ba, tőle és Drogbától tartottam csak ebben az időszakban, a többiek ellen a biztos győzelem reményében állhattunk ki, de ez a „Special One”, ez mindig a frászt hozta rám a kiállhatatlan arrogáns stílusával, és azzal, ahogy a csapata úgy vetette be magát a mérkőzésekbe, mintha vért itatott volna velük az öltözőben.

Amikor kirúgták, megkönnyebbültem. Erre az Interrel triplázott abban az évben, amikor nekünk kellett volna megint nyerni a BL-t. (Emlékeztek még a Bayern elleni első félidőre az Old Traffordon, az első 20 perc, micsoda játék volt, LvG a München kispadján csak ámult, aztán az a nyomorult kiállítás és Robben bomba.) Aztán Mourinho az Interrel kiverte a Guardiola féle Barcát, és a döntőben LvG Bayernjét ették meg. Tud valamit az ipse, gondoltam, bár szimpatikusabb nem lett.

A Reálos időszak nem nagyon érdekelt, öljék meg egymást a Barcával, csak velünk ne nagyon kerüljenek össze. Aztán persze a legjobb 16 között mindjárt összekerültünk, emlékszem, ahogy az Old Traffordon szinte bocsánatkérően ment Sir Alexhez, amikor az a szemét Cakir kiszórta Nanit: Bocs Boss, ti voltatok a jobbak, de 10 ellen ezt be fogjuk húzni. És persze behúzták, elrontva Sir Alex utolsó idényét.

Aztán visszajött a Kékekhez. Újabb bajnokság, aztán eddig példátlan bukás, egy szétesett csapat maradt utána, miután „nagy szeretetben” ismét kirúgta a cár atyuska.

 

Egy azonban biztos: Mourinho jelenleg a világ három legeredményesebb edzőjének egyike, a legtöbb trófeát nyerte a top klubfutballban a jelenleg aktívak közül. A másik kettőt úgy hívják Carlo Ancelotti és Pep Guardiola.

Ancelotti elegáns, intelligens ember. Amikor bajnok lett a Chelsea-vel, valahogy nem éreztem ugyanazt a legyőzhetetlen utálatot, mint Mourinho esetében. Behúzta a tízediket a Real-lal, de nem tudtam úgy ellene szurkolni a BL döntőben sem, mint ahogy tettem azt Mourinho bármelyik csapatával szemben.

 

Bezzeg ez a Guardiola. A semmiből jött, átvett egy majdnem kész Barcát, amelyet azért azzal a Scholes góllal csak kicsaptunk a 2008-as elődöntőben, hogy aztán a világ legjobb játékosával kidolgozza, tökéletesre csiszolja azt az utálatos tikitakát, amellyel végigverték Európát, minket is két BL döntőben. Szinte megállíthatatlan volt a Barcával, egyszer sem sikerült legyőznünk a MU legjobb időszakában (négy egymást követő évben három BL döntőt játszottunk, emlékszik még erre valaki?). Azt az érzést keltette bennem, hogy bármilyen jók is vagyunk, csak másodikak lehetünk a világon. Szenvedélyes, mégis intelligens, elegáns ellenfél, még csak nem is utálatos, mint az a másik, az a Murinnyó, akivel elkezdték az elmúlt 10 év legnagyobb párharcát, már-már eposzi versengését felépíteni, ki lesz az, aki átveheti Sir Alex trónját, ki lesz az, aki megközelítheti és idővel akár el is érheti azt a 49 trófeát, amit a klubfutball történetének legsikeresebb managere magáénak mondhat.

Guardiola egy év pihenő után beült ismét a tutiba, átvette a német rekordbajnokot, rögtön egy triplázás után, és nagy biztonsággal szállítja a bajnoki trófeákat, de mintha Európa trónja nem lenne közelebb.

Most azonban új helyzet áll elő, először edzői karrierjében nem egy szinte kész bajnokcsapatot vesz át, hanem veszélyes terepre merészkedik: a világ legnehezebb bajnokságába igazol, egy kisebb múltú, megkopott motivációjú zsoldos csapatot vesz át, a zajos szomszédot, a City-t.

Ez egy óriási kihívás a válságban lévő Vörös Ördögöknek. Sir Alex visszavonulása után nem csak az eredmények maradtak el, de a jól felépített, működő struktúra is szétesett, a klub irányítási modellje megfeneklett. Nem sikerült megtalálni a méltó utódot, a klub kiesett a közvetlen európai élvonalból, szinte teljesíthetetlen kihívást jelent még az európai kupaszereplés kivívása is, sőt a Premier League beli Big Four státuszunk is veszélyben. Olyan csapatok vették be az Old Traffordot, akiknek korábban sosem termett itt babér, a nemzetközi porondon komoly pofonokba szaladunk bele. A klub elveszítheti vonzerejét mind a topjátékosok, mind a szponzorok között.

Előttünk lebeghet a korábbi legnagyobb rivális, a Liverpool útja: a korábbi angol rekordbajnokból 20 év alatt lesajnált, múltból élő erős középcsapat lett, amely időnként kimerészkedhet az európai porondra is, de már senki nem féli őket, már senki sem tartja őket számon esélyesként, bárhol is induljanak el.

Ebben a helyzetben dobta elénk a kesztyűt a zajos szomszéd, a City. Bármennyi pénzt képesek elkölteni, megszerezték a világ (egyik) legjobbjának tartott managert, Pep Guardiolát, saját városunkban veheti el tőlünk a dominanciát ellenfelünk.

Nem tehetjük meg, hogy erre a kihívásra nem válaszolunk.

Ha nem vesszük fel a kesztyűt, kihúzzák alólunk a szőnyeget, már a saját otthonunkban is lesajnálnak majd minket, még azt a címet is elveszíthetjük, hogy Manchester színe vörös. És akkor már nem lesz visszaút. Aki eljön ebbe a ködös, esős országba futballozni, az a City-ben akar majd játszani, mert ott a pénz, ott a manager, ott a siker legnagyobb esélye. Ahogyan Sir Alex 25 évvel ezelőtt kijelentette, letaszítom a Liverpoolt a kib…szott trónjáról, úgy adták ki most a jelszót a világoskék oldalon, itt az idő a Manchester vörös felének leigázására és sóval történő beszórására.

Nem, nem soha.

Mi, sőt inkább ki az, aki megállíthatja a világoskékeket?

LvG?

Azt hiszem, ma már mindenki látja, hogy Lajos (aki egyébként a negyedik legeredményesebb manager jelenleg a világon) nem fogja tudni felvenni Pep-pel a versenyt. Egyelőre Pochettino, vagy Ranieri sincs meg, pedig az még nem BL szint.

Giggs?

Imádom Giggsy-t. Nem vagyok egy mezgyűjtő, egyetlen MU mezem van, az Giggs visszavonuló évi meze. De őt félteném ettől a kihívástól. Persze mondhatjuk, Guardiola tapasztalat nélkül vette át Rijkardtól a karmesteri pálcát a Barcánál, de a jelenlegi United még csak nem is hasonlítható a Guardiola által átvett csapathoz. Ott és akkor egy teljes iskola és a világ legjobbja állt Pep rendelkezésére ahhoz, hogy tökéletesítse a korábbi csapatot. Nekünk itt egy szétesett, identitását veszteni készülő gárdánk van. Giggs még nem varázsló, csodát nem várnék tőle.

Ancelotti?

Ő ment a tutiba, a Bayern kb. 80% eséllyel nyeri a német bajnoki címet, levezetni jó lesz neki.

Valaki a PL-ből?

Ne neeee. Wenger, Ranieri, Pochettino, Pellegrini? Mikor nyertek ők valaha Guardiola csapatai ellen. Soha.

 

Egy ember maradt csak. Mourinho.

Eredményes, azon kb. három edző közé tartozik, akinek csapata nyerni tudott Guardiola aktuális csapata ellen. Szenvedélyes, megosztó, motiváló, undorító, arrogáns, nagy tudású és motivált. Neki az egyetlen elérendő cél: legyőzni Guardiolát, hiszen ő az egyetlen edző, aki veszélyes lehet az  eredményességére. Nem tudta még soha közvetlenül összemérni az erejét vele, csak egy-egy kieséses tornán, de most itt az alkalom, aki nyer, az a jobb.

Pep számára idegen terepen mozog, a PL keményebb lecke lesz, mint az egyesélyes Bundesliga, vagy a kétesélyes La Liga. José ezt a terepet jobban ismeri. Egy városban, ilyen közelségben, ilyen direkt rivalizálás még nem volt a modern világfutball történetében. Garantált médiafigyelem, óriási szponzorációs érték, igazi XXI. századi sportpárbaj.

Történelmet írhat, ha legyőzi Guardiolát. És ő mást talán már nem is akar. Meghaladhatja minden korábbi mesterét, legyőzheti a Barcelona és Pep által kifejlesztett taktikát és nem mellesleg visszaadhatja egy óriási klub önértékelését, miközben Sir Alex székében kortyolgathat egy üveg tökéletes bordóit.

Ez az utolsó esélyünk.

Bár bejelentenék már.

Megosztás:
Megosztom IWIW-en Megosztom a Twitteren! Megosztom Facebook-on



Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!

Hozzászólások:
frissítés
1
2
frissítés
1
2
Meccs Center
Saint-Etienne vs
Manchester United
I Európa-liga 8. forduló
Geoffroy-Guichard Stadion
2017. február 22. 18:00
beharangozó hamarosan...
I Southampton vs
Manchester United
2017. február 26. 17:30
H Manchester United vs
Bournemouth
2017. március 04. 13:30
Blackburn Rovers vs
Manchester United
1-2 FA-kupa 5. forduló
Ewood Park
2017. február 19. 17:15
összefoglaló hamarosan...
3-0 Manchester United vs
Saint-Etienne
2017. február 16. 21:05
2-0 Manchester United vs
Watford
2017. február 11. 16:00
0-3 Leicester City vs
Manchester United
2017. február 05. 17:00
0-0 Manchester United vs
Hull City
2017. február 01. 21:00
Sérültek, Eltiltottak
Szavazás

korábbi szavazásaink
Csak regisztrált tag szavazhat. Kérlek, lépj be, vagy regisztrálj!
Blog ajánló

Játékoskeret

Luis Nani 17

2017. január 31. 21:16

Előző, múltheti blogomban leírtam a véleményem konkrétan a csapatról. A játékrendszerről, Mourinhórol, 1-2 játékost kiemelve. Most megpróbálom egytől-egyig a csapat játékosairól a saját véleményem kifejteni. Természetesen lesz biztos olyan, amiben nem értetek majd velem egyet és kiváncsi vagyok, hogy ti hogyan gondoljátok.  

Múltról, jelenről, jövőről - észrevételeim a csapatról Sir Alex Ferguson után

Luis Nani 17

2017. január 23. 21:05

Utoljára a Watford elleni vereség után próbálkoztam blogot írni. Akkor a fő témám az volt, hogy nem igazán gyakorlunk nyomást az ellenfélre, nem támadunk. Belementem felállásunkba, játékrendszerünkbe. Most lesz téma, ami visszajön, illetve arról szeretnék írni, hogy a Watford elleni vereség óta, milyen változásokat fedeztem fel.

Ajtó-ablak

aftergeri

2017. január 10. 06:57

Három év zárva tartás után, kitárult az Old Traford ajtaja, és belépett rajta egy ismerős alak. Tudtuk ki ő, mert néhányszor volt már a vendégünk, ám ezúttal más minőségben érkezett. Arcán a visszfogott derű, szemében az eltökéltség lángja látszódott. Úgy tűnt, mint aki hosszú ideje erre az antréra készülne. S alig, hogy betoppant, a megnyílt ablakon keresztül újabb társai csatlakoztak, hogy együtt valami egészen nagy dolgoba vágjanak bele.
Belépés  Főoldal Regisztráció Elfelejtett jelszó Ajánlom ismerősnek